Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Hogyan lesz a kislányból nagylány? Mi az a vagina? Hogy lesz gyerek egy pici petéből és miért vérzik ott 28 naponta? Szabad-e biciklizni, lovagolni vagy táncolni azokon a bizonyos napokon? Ezekre a kínzó kérdésekre válaszolt 1946-ban egy tízperces oktatórajzfilmben a Walt Disney stúdió. A búgó hangú narrátor, Gloria Blondell megnyugtatott minden tinilányt: a menstruáció az élet természetes része, és ahogy jön, úgy el is múlik, nem kell miatta világnak menni.
Walt Disney elhíresült náciellenes propagandája 1943-ban kifordított tündérmesék és egy Hans nevű német kisfiú segítségével mutatta be a gyerekeknek a Harmadik Birodalom pokoli iskolarendszerét. Ahol a kötelező olvasmány nem a Grimm-testvérek mesegyűjreménye, hanem a Mein Kampf című bestseller.
Az elrettentő mesepéldákban a nyuszika egy szánni való kis nyomorult, akit a hazafias róka a természet törvénye és a karlengető tanár bácsi (meg persze a sunyi koboldként ábrázolt Göring és Göbbels) szerint felfal. A legszürreálisabb jelenet viszont az, amikor a csillogó páncélban feszítő, udvari bolond kinézetű Hitler herceg megmenti a Csipkerózsika-álomba zuhant Germánia hercegnőt a tipikusan Disney-stílusban megrajzolt, Demokrácia nevű boszorkány aljas ármánykodásától.
Walt Disney 1934-ben találta ki Miki egér mellé a matrózblúzos Donald kacsát, akit a haditengerész múltja különösen alkalmassá tett arra, hogy a második világháború alatt propaganda rajzfilmekhez asszisztáljon. 1942-ben Donald jó hazafiként a mesehősök közül elsőként jelentkezik az amerikai hadseregbe, hogy a Wartime Donald című, ötrészes minisorozatban végigharcolja (helyesebben: végigbénázza) a japán front csatáit.
Az igazi kultúrtörténeti csemege azonban nem Donald kacsa japánverése, hanem egy éneklős-táncolós, vicces álomepizód, az 1942-es Der Führer's Face, ami 43-ban Oscar-díjat is hozott Walt Disney-nek. A szájbarágóssága ellenére is hihetetlenül szórakoztató mese minden másodperce kincs: a razfilmhősök kötelező szívecskés alsógatyája helyett horogkeresztes boxeralsót hordó, kövér és buta árják ezredszerre is viccesek, a lőszergyár szalagsora mellett heilhitlerező Donald pedig zseniálisan tiszteleg Chaplin halhatatlan klasszikusa, az 1936-os Modern idők előtt.
Az amerikai hadsereg mellett az Egyesült Államok szövetségi szintű propagandaosztályai, a Roosevelt elnök és Nelson Rockefeller által a 40-es években életre hívott információs hivatalok, a United States Information Service és az Office of Inter-American Affairs is sok hazafias témájú, ma már bárgyúnak tűnő oktatóvideót rendeltek a Disney stúdiótól a második világháború alatt.
Ezeket a Health for the Americas gyűjtőnéven futó rajzfilmeket jellemzően azért vetítették le a lakosságnak, hogy ellensúlyozzák a német és olasz lapok átlagamerikaiakra (idővel pedig a közép- és dél-amerikai latinókra) zúdított pletykáit és rémhíreit. A Planning For Good Eating például egy bajszos mintaparaszt és a rokonai vicces csontvázával mutatja meg, hogy nemcsak a babfőzeléket, de a zöldséget is meg kell ennie a büdös kölyköknek.
Ez az 1945-ös Health for the Americas-epizód egy mikroszkopikus méretűre zsugorított, bajszos razfilmparaszt segítségével mutatta be, miért nem szabad engedni, hogy a trágyában napozó legyek a csirkecombra repüljenek. És emellé azt is, hogy ha nem fürdünk, meghalunk. Hasonló logika mentén egyébként a századfordulós magyar iskolákban is ki voltak téve ilyen örökigazságokat tartalmazó propagandaplakátok, mint a szentendrei skanzenlátogatók körében ma is közismert "Undok legyek beste teste / Sok embernek lett már veszte" rigmus.
Miki egér országos cimborája, a nehéz felfogású, beszélő kutya, Goofy, 1932-es debütálása óta szerencsétlenkedik a Disney-rajzfilmekben. Természetesen az 1944-ben levetített, enyhén sznob golfsulija is bénázások sorozata, olyan gyilkos szó- és képviccekkel, mint amikor golflabdával nyomják ki Goofy szemét, mire a szemétkedő narrátor (Fred Shields) benyögi: "A legfontosabb golfszabály: Mindig tartsd a szemed a labdán!".
A Walt Disney Company a második világháború után is folytatta a butácska népnevelő animációs filmek hazafias hagyományát. Egy cowboynagyhatalom esetében pedig ugye mi más lenne a legfontosabb szabadidős tevékenység, ha nem a lovaglás? Goofy kutya az 1950-es How To Ride A Horse című kisfilmben frakkban és cilinderben pattant nyeregbe, röhögjünk rajta együtt!
A tanárverés nem magyar és nem is új sajátosság. Goofyt 1952-ben egy egész osztályteremnyi vásott kölyök terrorizálta csúzlival, papírrepülővel, gatyába dugott békával és egy titokban ráragasztott "Rúgj seggbe!"-cetlivel. A kiskorúak ördögi hordája ráadásul olyan rondán beszélt nagyszünetben a szexről, hogy abba még a madaraknál és méheknél leragadó Disney-hős is belepirult! Jó lenne tudni, mennyire volt hatással ez a tanmese az 50-es évek pályaválasztási mutatóira.
Az 1943-as Snafu-rajzfilm egy kicsit kilóg a Buzzfeed listájából, mivel a Walt Disney stúdió helyett a Warner tulajdona. A második világháború alatt persze hivatalosan csak a Disney csinálhatott hazafias propagandarajzfilmeket, és volt is ötletük Snafu közlegény seregbéli kalandjaira, ám a Warner-animátorok nyomulós vezetője, a Disney-hegemóniát az Oscar-díjátadók idején is rendszeresen ekéző Steve Stanchfield az utolsó pillanatban elhalászta előlük a zsíros melót.
Snafu tipikus lúzer figura: az ő bénázásai segítségével mutatta be a tisztikar a bakáknak, hogyan nem szabad viselkedni háború idején. A karakter neve is a hadseregben bevett, vicces betűkód, a Situation Normal All Fucked Up volt, így a rajzfilm címe szabad fordításban valami olyasmi lehet, hogy Harchelyzetek Ügyetlen Jenkik Előadásában (HÜJE). A Kémek című epizódban például azt tanulhatták meg a derék katonák, hogy ha 4:30-kor indul a haditengerészet flottája, akkor ezt ne fecsegjék ki piásan a melltartójában távírót rejtegető, szőke náci kémnőnek.
A Buzzfeed lelkes cikkírója terjedelmi okokból vagy tudatlanságból sajnos óriási ziccereket hagyott ki, és erre a kommentelők is felhívták a figyelmét. A Disney egyik legbizarrabb és egyben legviccesebb propagandafilmjét azonban még a mindent mindig jobban tudó trollok sem említették: kimaradt a listából az 1945-ben bemutatott Cleanliness Brings Health című gyöngyszem, ami szintén a propagandahivatal felkérésére készült Health for the Americas-széria része.
Ezúttal a kedves hangú narrátor egy rendes és egy rendetlen farmercsalád mindennapjain keresztül mutatja be, hogy ne a kukoricatábla közepén szarjunk, hanem a mellé épített pottyantós budiban, és mossunk kezet, mielőtt bezabáljuk a főtt kukoricát! (A hasonló filozófiájú intelmek persze Magyarországon is népszerűek voltak, gondoljunk csak Józan Miska és Részeges Pista takaros portájára és düledező kunyhójára.)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon