Jennifer Aniston nemcsak dögös, vicces is

A Családi üzelmek az idei év legjobb vígjátéka. Ez persze nem akkora dicsőség, hiszen a fárasztó Másnaposok 3-nál, a proli Női szerveknél vagy a pucéron egymásra ugrálós Nagyfiúk 2-nél nem nehéz viccesebbnek lenni. A Családi üzelmek viszont annak ellenére tud szórakoztató lenni az elejétől a végéig, hogy a teljes film el lett spoilerezve a trailerekben: van egy adósságcsapdába keveredő drogdíler, aki a nagy lóvé reményében egy kamucsaláddal akar behozni Mexikóból egy lakóautónyi drogot, és közben mindenféle hülye helyzetbe keveredik.

15

Aniston vetkőzni fog! - Galériánkért kattintson!Galéria: We're The Millers

A film egyik erőssége pont ez a pofátlanul egyszerű alapsztori. A bénázó apuka, a dögös anyuka, a kanos kissrác és a duzzogó tinilány szexelős-drogozós, fél Amerikát átutazós road movie-ja nem új ötlet, Chevy Chase és Beverly D'Angelo egy egész Vakáció-szériát fel tudott rá építeni a 80-as és a 90-es években. Az utcáról egy drogcsempész lakóautóba terelt ál-Millerék pontosan úgy viselkednek, mint a lökött Griswoldék vagy a mi Mézga családunk az utazgatós szériában. Ha épp nem egymást szekálják, akkor az elcserélt csomagjaikat hajkurásszák, az anyatermészet veszedelmeivel küzdenek, gengszterek lőnek rájuk, rendőrökkel kergetőznek vagy épp egy náluk is hülyébb családdal vitáznak.

A Családi üzelmekben pont az a jó, hogy egyszerre mutatja be pofátlanul nyálasan és röhögi ki cinikusan a családi filmek legolcsóbb kliséit. Mindenki ismeri a filmes közhelyet, amikor az apa leül a kamasz fiával, hogy nyögvenyelősen megbeszéljenek mindent a csajozásról meg a szexről. Itt is megkapjuk, de közben nyerítve röhögünk, mert a két szerencsétlen kamurokon egy jelenettel korábban még azon vitázott, melyikük kényeztesse orálisan a meleg és korrupt motoros járőrt.

A néző persze kezdettől fogva tudja, hogy a film elején még „Szia, baszdmeg!”-gel köszönő négy főszereplő a történet végére igazi családdá kovácsolódik össze. De ez a kellemesen giccses kiszámíthatóság egyáltalán nem idegesítő, mert elképesztő poénáradatot kapunk mellé. Utóbbi egyébként azért is meglepő, mert a rendező (Rawson Marshall Thurber) és a forgatókönyvírók (Bob Fisher, Steve Faber) sosem számítottak Hollywood legmenőbb vígjátékgyárosainak olyan filmográfiával, min a Kidobós vagy az Ünneprontók ünnepe.

További pozitívum, hogy a szereplők szerencsére csak beszélnek a sugárban hányásról meg a kikandikáló tamponokról, holott meg is mutathatnák, mint Adam Sandler fingós vígjátékaiban. A beszélő fejekkel elmesélt sztorik persze csak akkor viccesek egy filmben, ha jó színészek adják elő, de itt nincs is gond ezzel. A drogdíler kamufatert alakító Jason Sudeikis a stand up műfaj nagy veteránja, aki a Saturday Night Life-ban ugyanolyan magabiztosan szórja a poénokat, mint a felnőtteknek szóló rajzfilmekben.

A félresiklott életű sztriptíztáncosnőt alakító Jennifer Aniston pedig nem véletlenül kap a Jóbarátok óta folyamatosan főszerepeket: nyakig begombolt otthonkában is képes álomnő lenni, aki nemcsak dögös, de vicces is. Az hogy, emellé 44 évesen háromszor is levetkőzik a filmben, már csak egy kellemes extra. Ráadásul hiába tudja mindenki, hogy a sztriptíztáncát kezdettől fogva a film szexista reklámjának szánták, a jelenet egyáltalán nem lóg ki dramaturgiailag ebből az őrült road movie-ból.

A filmben Eric Roberts lánya, Emma Roberts is szerepel, egész tűrhető a saját testvérét smárolni tanító, iPhone-függő tinilányként. Szegény Will Poulter viszont hiába játszott korábban Narnia-filmben, mostantól ő lesz az új Jason „Pitekufircoló” Biggs, és mindenki úgy fog rá emlékezni, mint a hülye gyógyegér, akit herén csípett egy tarantula.

IMDb: 7,3 pont
Rotten Tomatoes: 44%
Index-ítélet: 7/10

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!