Székbe szögez Tom közlegény megmentése

A jó film ismérve: a kőszívű kritikus egyszer sem néz rá ásítva az órájára. Na, A holnap határa című, időhurkos Tom Cruise-sci-fi pont ilyen. Azonnal beszippant, és órákig nem ereszt, mint egy jól összerakott lövöldözős videojáték, ahol minden másodpercben együtt izgulunk a főhőssel, nehogy a következő sarkon letépje a fejét egy kósza lövedék. Vagy űrlénycsáp.

A videojátékos hasonlatom természetesen nem véletlen. A holnap határa, ez az Idétlen időkigbe oltott Medal of Honor, vagy ha úgy tetszik, Ryan közlegény megmentésével mixelt Titanfall pont azt az élményemet konvertálta át székbe szögezősen a mozivászonra, amikor megöltek a Doom legelső pályán, újraéledtem, megfigyeltem, honnan jönnek az ellenfelek és hol vannak a titkos ajtók, elvergődtem a második pályára, ahol azonnal megöltek, de kifigyeltem, honnan jönnek az ellenfelek, lőttem, meghaltam, újraéledtem, lőttem, meghaltam, újraéledtem, és végül vért izzadva, de egyre profibb fotelkommandóssá válva egy hét alatt eljutottam a játék legvégéig.

Csillagközi invázió, Idétlen időkig

Tom Cruise pontosan ugyanezt csinálja A holnap határában: mimikeknek hívott, csápos űrlényeket darál, aztán meghal, aztán feléled, aztán újrakezdi az utolsó napját, és csápos űrlényeket darál, aztán meghal, aztán megint feléled (videojátékos szaknyelven respawnol), és így tovább. De miután összeakad a galaktikus háború Jeanne d'Arcjával (Emily Blunt), egy talpig űrgárdistapáncélban feszítő vasszűzzel, aki akkora vibrokarddal aprít, mint ő maga, a nyápic, katonaszökevény főhősből szép lassan brutális Terminátor lesz. Aki természetesen pont az a hazafias amerikai szuperkatona, aki az időhurokból kitörve örökre véget vethet az űrpolipok elleni harcnak.

Ez a része a filmnek a  Csillagközi inváziót idézi, a maradék pedig az Idétlen időkiget. Hiszen ha Tom Cruise alakítja a főhőst, aki mellé odakeveredik egy dögös főhősnő, nem is lenne Tom Cruise-film, ha nem habarodnának egymásba. Persze ez most iszonyú nyálasnak hangzik, de A holnap határában pont az a jó, hogy a készítők egyrészt maximálisan kihasználják a helyzet kínálta humort (a főhős időutazó képessége például nem adható át szexszel), és az összes csajozós részt rövidre zárják azzal, hogy a katonalány lelövi a vigyorgó bájgúnár Cruise-t, hiszen úgyis feléled.

és esélyes, hogy idén már csak A galaxis őrzői tudja megfosztani ettől a címtől. De miért is?

• A mindig hülyén vigyorgó Tom Cruise-t lelövik benne. Sokszor!
• Ráesik egy csapatszállító hajó!
• Kilapítja egy tank! Vagyis dehogy, egy harckocsi.
• Cafatokra robbantja egy bomba!
• Szénné ég egy űrhajóban!
• Eltörik a gerince, és lebénul!
• De végre elhisszük róla, hogy jó színész, mert a profi kommandós és a mindenkit átverő, gyáva kamukatona szerepében is tökéletes.
• A látvány lenyűgöző, minden videojáték-függő a gatyájába csinál majd örömében!
• Doug Liman most is pont olyan feszes tempót diktál, mint a Bourne-rejtélyben. A film atmoszférája is pont olyan feszült és fojtogató, mint ott.
• Minden meg van bocsátva Az utazó és a Jack Reacher forgatókönyvírójának, Christopher McQuarrie-nek, aki a maximálisan kihasználja az időhurok adta lehetőségeket: a sokadszor látott jelenetekbe mindig a legjobbkor hoz be poént vagy akciót.
• A Bolygó neve: Halál legviccesebb katonája, Bill Paxton itt is embertelenül jól alakítja a szófosó bajszos őrmestert.
• Emily Blunt méltő örököse az olyan kemény női akcióhősöknek, mint Sigourney Weaver, Linda Hamilton, Angelina Jolie és Milla Jovovich
• ugyanakkor a pólóban kávézgató, kedves szomszéd lányt is képes bármikor eljátszani

Ennyi pozitívum után nézzük,

• a 113 perces játékidő borzasztóan rövid
• a trailerek sajnos elég sokat elspoilereztek a filmből
• az űrlények hódítási szándéka enyhén szólva nincs túlragozva
• sokkal több 3D-s jelenet kellett volna 
• néha bosszantó a videojátékos látványvilág: mintha valaki melletted playtstationözne, te pedig meg akarod verni, mert nem adja át a kontrollert 
• oké, hogy Tom Cruise a történet szerint legalább százszor beszélt a J szakasz tagjaival, de a nézők ezekből a találkozásokból alig valamit látnak
• és azok alapján a katonák egyáltalán nem szimpatikusak, és közel sem olyan tökösek és macsók, mint A bolygó neve: Halál folyamatosan viccelődő, aztán egymás után meghaló zsoldosai