- Kultúr
- Cinematrix
- régen minden jobb volt
- 30 éves filmek
- 30 éves
- 1984
- hollywood
- blockbuster
- nagy nyári sikerfilm
- dollármilliók
Régen minden jobb volt, főleg a filmek
További Cinematrix cikkek
- A magyar nő nem talált apát a gyermekének, végül egy meleg orosz férfitól kért segítséget
- Meghalt Alan Rachins, a Dharma és Greg színésze
- A legrosszabb rémálmunkat kelti életre a Netflix új thrillerje
- Itt a bejelentés a Warnertől, mozivásznakra költözik a Trónok harca
- A túlsúlyos lány zaklatóit elrabolják, a családlátogatás bizarr fordulatot vesz
1. Indiana Jones és a végzet temploma
Még a hardcore Indiana Jones-rajongók sem értenek egyet abban, hogy a széria legrosszabb darabja az ufókkal és a kis Indyvel súlyosbított Kristálykoponya királysága lett-e, vagy a George Lucas válása miatt eleve borongós, nácimentes Végzet temploma. Ráadásul ezt a filmjét maga a rendező, Steven Spielberg sem tartja túl sokra: többször is azt nyilatkozta, hogy csak azért forgatta le, mert így felszedhette a főhősnőt, a butácska bárénekesnőt alakító Kate Capshaw-t.
Bár a fejbe vert okkult nácik valóban fájóan hiányoznak a sztoriból, azért így sem akkora tragédia a film. A tüskés mennyezetű csapdaszobával, a lávafolyam fölötti csillés üldözéssel, az ejtőernyőnek használt gumicsónakkal meg az egzotikus szemgolyólevessel Spielberg a régi kalandfilmek szellemisége előtt tisztelgett, és pont annyira gondolta komolyan, mint az Indy 4 hűtőben túlélt atomrobbanását. Bár Indy indiai kalandja nem lett olyan jó, mint a Frigyláda, '89-ben a széria máig legjobbjának számító Utolsó kereszteslovag, 2008-ban pedig a Kristálykoponya követte a sorban. Állítólag lesz Indy 5 is.
2. Beverly Hills-i zsaru
Eddie Murphy óriási sztár volt a '80-as években, és még a '90-es években is, amikor már Wesley Snipes, Will Smith és Denzel Washington is ráhajtott a „minden idők legsikeresebb fekete színésze” címre. A Saturday Night Live-ban előadott, fergeteges stand up comedyk miatt Walter Hill már 1982-ben leszerződtette a 48 óra című buddy cop klasszikus nagydumás, fekete pótzsarujának, és akkor is neki szóltak, amikor Stallone inkább az Énekes izompacsirtát és a Kobrát választotta a Beverly Hills-i zsaru főszerepe helyett.
A detroiti gettóból Los Angeles elitnegyedébe átzavart Axel Foley nyomozó elképesztő siker lett 1984-ben. Csak Amerikában 234,7 millió dollárt kaszált, amire akkoriban csak Harrison Ford volt képes az akciófilmjeivel. Naná, hogy a Paramount stúdió később két folytatást is csinált, sőt, jön a Beverly Hills-i zsaru 4 is.
3. Szellemirtók
Íme az 1984-es év legtöbbet kaszáló hollywoodi filmjei*
- Indiana Jones és a végzet temploma: 331,1 millió dollár
- Beverly Hills-i zsaru: 316,36 millió dollár
- Szellemirtók: 291,6 millió dollár
- Szörnyecskék: 153 millió dollár
- Rendőrakadémia: 146 millió dollár
- Karate Kid: 90,8 millió dollár
- Star Trek 3: 87 millió dollár
- A smaragd románca: 86,5 millió dollár
- Gumiláb: 80 millió dollár
- Csobbanás: 69,8 millió dollár
*: A lista sajnos nem pontos, mert a Box Office Mojo és a többi, jegyeladási statisztikákat feldolgozó portál nem mindig fér hozzá a '80-as évek előtt bemutatott filmek Észak-Amerikán kívüli nézettségi adataihoz.
1984 nyarán óriásit robbant a mozikban gyerekkorunk kedvenc kísértetvadászos családi mozija, az eredetileg Ghosblasternek és Ghosstoppersnek elkeresztelt Ghostbusters. A majdnem 300 milliós mozibevétel és a legalább ugyanennyit hozó videojáték-, akciófigura- és pólóbiznisz sikerének oka egyértelmű volt: Dan Aykroyd, Bill Murray és Rick Moranis a '80-as évek legkeresettebb komikusai voltak, Sigourney Weaverbe pedig minden Alien-rajongó szerelmes volt.
A Szellemirtókban pont az volt zseniális, hogy Dan Aykroyd és Harold Ramis sztorija fergeteges humorral és áltudományos okoskodással közelítette meg a horrorfilmek befosatós, okkult témáit. Nem csoda, hogy az áthúzott kísértetes logó, a Habcsókember, a főcímzene és a Szellemirtók 2 főgonosza, Moldávia bánata, a Kárpátok ostora még ma is része a popkultúrának. Készül a Szellemirtók 3 is, de valószínűleg az idén elhunyt Harold Ramis nélkül az már nem lesz az igazi.
4. Szörnyecskék
A film, aminek 30 éve bérelt helye van minden Íme a 10 legjobb karácsonyi film-listán, akárcsak a Die Hardnak, a Reszkessetek, betörők!-nek és az Igazából szerelemnek. A cuki Gizmó hátából fény, víz és éjfél utáni nassolás miatt kiugráló, majd tovább szaporodó, utálatos szörnyecskék ötletét Steven Spielberg legjobb tanítványai, Joe Dante és Chris Colombus ültették át a horrorfilmes zsánerből az ezerszer újranézhető, családi vígjátékok világába.
Gizmó új gazdái (Zach Galligan és Kevin Kline felesége, a szuperdögös Phoebe Cates) természetesen nem tudják betartani a szabályokat, ezért a szőrös kis vakarcs rusnya ikertestvérei az első részben egy álmos kisvárost, az 1990-es folytatásban pedig egy hipermodern irodaházat amortizáltak le. Természetesen a Szörnyecskék 3-at is évek óta ígérgetik, de ugyanolyan lassan készül, mint a Beverly Hills-i zsaru 4 és a Szellemirtók 3.
5. Karate Kid
Ezeket is imádtuk '84-ben
Hiába szedtük össze a húsz legjobb, 30 évvel ezelőtti filmet, vérző szívvel hagytunk ki sok-sok kedvencet. Íme egy impozáns „futottak még” lista:
- 1984
- 2010: A kapcsolat éve
- A kukorica gyermekei
- A suttyók visszavágnak
- Az alvilág pápája
- Az utolsó csillagharcos
- Álomküzdők
- Jégkalózok
- Legénybúcsú
- Dűne
- Gyilkos mezők
- Péntek 13. IV: Az utolsó fejezet
- Rendőrakadémia
- Rémálom az Elm utcában
- Tűzgyújtó
- Végtelen történet
Ön tudja, mi volt a Karate kölyök igazi neve? Nincs egyedül: Ralph Macchiót mára totálisan elfelejtette a világ, hiába rúgott le mindenkit törött lábbal a nagy versenyen, miután Miyagi mester egy kis kerítésfestéssel és autópolírozással hipp-hopp megtanította harcművészkedni.
A már '84-ben is túlkoros, 23 éves Ralph Macchio a 90 millió dollárt kaszáló Karate Kid után '86-ban és '89-ben is eljátszotta a darupózban rugdosódó tinit, aztán a Crossroadsban látványos gitárpárbajt vívott Steve Vai-jal, majd a többi gyereksztárhoz hasonlóan eltűnt a hollywoodi süllyesztőben. Maga a Karate Kid márkanév viszont megmaradt, igaz, a Jaden Smith-féle remake-ben Will Smith fia karate helyett már kungfuleckéket vett Jackie Chantől.
6. Star Trek 3 – Spock nyomában
Igazából a Star Trek–Star Wars-háborúról csak a hardcore Trekkie-k hiszik azt, hogy az Enterprise űrhajó legénysége nyerte meg: Darth Vader-bögréből és Millenium Falcon alakú gumimatracból ugyanis biztosan több fogyott az elmúlt évtizedekben, mint mondjuk a gyíkemberrel verekedő Kirk kapitány babából. És persze J.J. Abrams sem véletlenül választotta a Star Wars 7-et a Star Trek 3 helyett.
Utóbbi eredetije amúgy épp az idén lett 30 éves. Ez volt az a rész, amiben Spock lelke beleszállt McCoyba, a teste viszont a fura Genesis bolygón született újjá vulkáni kisfiúként, ezért a színes spandexbe bújt William Shatneréknek el kellett lopniuk a leselejtezésre váró Enterprise űrhajót, hogy megmenthessék a hegyes fülű barátjukat.
Eközben Magyarországon
Itthon az 1984-es év kicsit máshogyan alakult a mozipremierek terén, mint a nagyvilágban: hozzánk ugyanis csak többéves késéssel jutottak el olyan régebbi filmek, mint az 1980-as Dühöngő bika vagy a 83-as A Jedi visszatér.
Hazai gyártású filmekből viszont nagyon jól álltunk: ebben az évben került a mozikba a Szaffi és az István a király. De ezt a témát majd egy külön cikkben járjuk körül.
7. Conan, a pusztító
1977-ben egy Arnold Schwarzenegger nevű osztrák izomhegy öt Conan-filmre szóló, 10 milliós szerződést kötött néhány hollywoodi nagykutyával, miután átvette a Golden Globe-ot a Maradj éhen! mellékszerepéért. A széria első darabja Conan, a barbár címmel '82-re készült el John Milius zseniális rendezésében, de a '84-es Conan, a pusztító már nem tudta megismételni ezt a sikert.
Dino De Laurentiis producer ugyanis a nagyobb bevétel reményében PG13-as kategóriába rakta a filmet. Schwarzenegger a könyvében is leírta, mekkora hiba volt ez: pont a bolond varázslóval, fekete amazonnal és drabális harcossal királylány megmentésre induló, gyerekbarát "Conan, a bébiszitter" figura miatt bukott meg a film. Ettől persze még várjuk Arnold nagy visszatérését öreg Conanként.
8. Terminátor
1984 egyértelműen Schwarzenegger éve volt: a 31 milliós bevételt hozó Conan, a pusztító nyári premierje után ősszel került mozikba legismertebb sci-fije, a kultikus Halálosztó. Amiben eredetileg Lance Henricksen lett volna az élő szövet a belső fémvázon, de felmerült ötletként, hogy O. J. Simpson legyen a időutazó kiborg, csak James Cameron nem találta őt elég brutálisnak (ez persze még a hírhedt gyilkosság előtt volt).
A Halálosztó végül Schwarzi lett: bár Cameron eredetileg Kyle Reese szerepét szánta neki, Arnold a forgatókönyv átolvasása után rábeszélte a rendezőt, hogy jófiú helyett gonosz lehessen. Mivel Cameron a B-filmes pápa, Roger Corman tanítványa volt, a Terminátor is olcsó gagyifilmnek indult, amiben a Péntek 13 halhatatlan sorozatgyilkosát a Harlan Ellison-filmek időutazó robotjára cserélték (ebből volt is pereskedés). A végeredmény a filmtörténelem egyik legsikeresebb franchise-a lett, dollármilliókat termelő folytatásokkal, elkótyavetyélt jogokkal és egy készülő Terminátor 5-tel.
9. Amadeus
Hogy ne csak a buta blockbusterekről írjunk, amiben semmi művészi érték sincs, csak kétórás rágógumik az agynak, bevettük a válogatásba Milos Forman 1984-es klasszikusát, a Mozart és Salieri rocksztárokat idéző, vérre menő rivalizálását feldolgozó Amadeust is.
A rizsporos parókákkal, szépségpöttyökkel, gigadekoltázsokkal, orgiákkal és mérgezéssel felturbózott, kosztümös történelmi dráma 1985-ben összesen nyolc Oscart kapott: legjobb film, férfi főszereplő (F. Murray Abraham), rendező, forgatókönyv, díszlet, jelmez, hang és smink kategóriákban is kiütötte a konkurenciát.
10. Nincs kettő négy nélkül
Lehettek persze bármilyen jók az amerikai filmek a '80-as és a '90-es években, nekünk magyaroknak Bud Spencer és Terence Hill nőtt igazán a szívünkhöz a másolt vhs kazettás korszakban. Nem véletlen, hogy a bamba óriás és a biliárddákóval körmösöket osztó, fürge haverja a mai napig megnyer minden nézettségi versenyt, ha valamelyik kereskedelmi adó ezredszerre is műsorra tűzi a Bűnvadászokat vagy a Kincs, ami nincset.
Az 1984-es Nincs kettő négy nélkül a páros egyik legszórakoztatóbb filmje. Hőseink ezúttal olyan szélhámosokat alakítanak, akik mindenkivel elhitetik, hogy ők a karót nyelt milliomos testvérpár, Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedo. Nem véletlenül lett a rajongóik egyik kedvenc idézete ez: „Az a tény kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej.”
Alternatív '84
Persze, rengeteg blockbuster volt 1984-ben, ami porszívóként szippantotta be a lelkes mozilátogatók pénzét, de abban az évben kijött még jó néhány olyan akár amerikai, akár európai, akár ázsiai film, amiknek nem a jegypénztáras kimutatásokban, hanem a filmtörténeti könyvekben a helyük. Itt van tíz:
- A bűn lélektana (Lars Von Trier): A nimfomániás után vicces megnézni azt, hogy pontosan hol is kezdett a dán rendező. Megmondom, egy angol nyelvű, posztapokaliptikus, sorozatgyilkosos rendőrfilmmel. Ami mondjuk pont annyira volt krimi, amennyire a Melankólia katasztrófafilm.
- Florida, a paradicsom (Jim Jarmusch): Semmi, de az nagyon jól, nagyjából erről szólt az a film, ami meghozta az általános elismerést Jim Jarmuschnak, és bizonyos körökben ikont csinált Bálint Eszterből, akit aztán harminc évvel később a Louie című sorozat idei évadában lehetett végre méltó mozgóképben viszontlátni.
- Nauszika – A szél harcosai (Mijazaki Hajao): A Studio Ghiblit csak két évvel később alapította, de már 1984-ben letette a kézjegyét a világ animációs filmkészítésére Mijazaki, akinek ugyan nem ez volt az első egész estés filmje, de biztosan ez lett az, amire mindenki először felfigyelt.
- Nyomul a nyolcadik dimenzió (W. D. Richter): Ha értő körökben valaki rákérdez arra, hogy mi az az amerikai közönségfilm a nyolcvanas évekből, amivel méltatlanul keveset foglalkoznak manapság, akkor biztosan a W.D. Richter zseniális katyvaszát kapja válaszul (elfogadható B-opciók: Nagy zűr kis Kínában, Elpusztíthatatlanok), amiben az atomtudós/rocksztár/idegsebész/intergalaktikus védelmező Buckaroo Banzai (Peter Weller, a későbbi Robotzsaru) próbálja visszaszorítani a vörös lektroidok támadását többek között a cowboynak öltözött Jeff Goldblummal. Ennyi legyen is elég.
- Párizs, Texas (Wim Wenders): Wenders 84-ben már elismert rendező volt, A dolgok állása, Az amerikai barát és az Alice a városban már megalapozta a kritikai hírnevét, de a Párizs, Texas egyenesen a csillagok köze repítette. A forgatókönyvet Sam Shephard írta, a zenét Ry Cooder szerezte, a legmegviseltebb arcú amerikai színész, Harry Dean Stanton játszotta a főszerepet, a gyönyörű Nastassja Kinski mellett. A hosszú és lassú road movie elnyerte az Aranypálmát, mára már az európai film egyik klasszikusának számít.
- Segítő kezek (Alex Cox): És ismét Harry Dean Stanton. Alex Cox punkfilmjében ő alakítja a sztoikus behajtót, aki betanítja a mesterségbe a fiatal Ottót (Emilio Estevez). Oké, ez alapján akár egy olasz neorealista film is lehetne, de nem hiszem, hogy Visconti valaha is forgatott olyan jelenetet, hogy valaki kinyitja egy kocsi csomagtartóját, és porrá változik az ott tárolt sugárzó alienhullák miatt. Zene: Circle Jerks, Iggy Pop, Black Flag és Suicidal Tendencies.
- Szexmisszió (Juliusz Machulski): Az örök frappáns visszavágás arra a kérdésre, hogy készültek-e a vasfüggöny mögött tisztességes sci-fik. Készültek. A Szexmisszióban két tudós lefagyasztatja magát, de pár év szundi helyett annyit sikerült a jégben aludniuk, hogy egy olyan világban ébrednek, ahol kihaltak a férfiak és a nők vették át az uralmat. Machulski szupervicces filmjét 1984 óta irtó népszerű Lengyelországban és nálunk is, pár éve még néha előszedték a pesti mozik is.
- This Is Spinal Tap (Rob Reiner): Minden dokumentumfilmnek álcázott vígjáték és tévésorozat alapja, az egyik legviccesebb film, amit valaha zenéről készítettek. A képzeletbeli, de nagyon is valóságosnak tűnő Spinal Tap nevű hajmetál zenekarról szóló, nagyrészt improvizált film sikeresen bohócot csinált egy egész zenészgenerációból, azaz a magukat túlságosan komolyan vevő rock- és metálistenekből, közben meg olyan klasszikus poénokat adott a világnak, mint a 11-ig tekerhető erősítő és az angol/amerikai mértékegységek keveréséből kihozott miniatűr Stonehenge-koncertdíszlet. Havonta meg lehetne nézni.
- Véresen egyszerű (Joel & Ethan Coen): A Coen testvérek szinte egész karrierje arra épült, hogy már létező műfajokat csavartak addig, hogy már szinte semmi értelmük nem lett, még szép, hogy az első rendezésük is ilyen, egy kőkemény, film noirra hasonlítható alaptörténetből (féltékeny férj felbérel egy gyilkost, hogy megölje a feleségét és annak új szeretőjét) is véres viccet csináltak. Fun fact: ebben a filmben volt Frances McDormand filmes bemutatkozása is.
- Volt egyszer egy Amerika (Sergio Leone): Hol kezdjem? Leone minden értelemben legnagyobb filmje Amerika születéstörténete, egy gyerekkori barátság szétválásának eposza, a világ legszebb gengszterfilmje (elnézést, Francis Ford Coppola), egy olyan csodálatos film, amilyenhez hasonló már jó ideje nem készült sem Hollywoodban sem máshol. Komolyan, vannak filmek, amikkel lehet viccelődni, meg ironizálni, de a Volt egyszer egy Amerika golyóálló. (Klág Dávid)
Rovataink a Facebookon