Pókember azon dolgozik, hogy ne kérdezzék Pókemberről„Látták korábbi filmjeimet, a Hukklét, a Taxidermiát, meg a Final Cutot, tavaly elhívtak zsűrizni az ottani csondzsui (Jeonju) filmfesztiválra, de nem tudtam elmenni. Idén jött egy email, hogy van egy Jeonju Digital Project elnevezésű programjuk, amiben évente három filmet szponzorálnak. Ebben az évben két koreai filmet támogatnak 100-100 ezer dollárral, azt kérdezték a levélben, szeretnék-e én is részt venni benne. Kapok 100 ezer dollárt, ami 22 millió forint, vagyis nagyon kevés egy játékfilmre, mert egy átlagos játékfilm 300-350 millió forintból készül, de van-e kedvem ebből filmet csinálni, ami elkészül április végére, azaz kevesebb mint hat hónap alatt” - mesélte az Indexnek Pálfi György rendező a dél-koreai pénzből készült Szabadesés létrejöttéről nyáron.
Mostmár mi is megnézhetjük a filmet, a magyar filmtörténet leghitelesebb nőgyógyászával és legbizarrabb szexjelenetével.
A Szabadesés előtt vetítik Tóth Luca A kíváncsiság kora című animációs rövidfilmjét, amelyet 500 kisfilm közül választottak ki pályázat útján. A zsűri teljes egyetértésben találta a legjobbnak Tóth Luca animációját, ami idén a világ egyik legrangosabb animációs filmfesztiválján, Annecy-ban már kapott egy különdíjat. Azóta több mint harminc fesztiválon vett részt, különdíjat kapott a stuttgarti Internationales Trickfilm Fesztiválon is, és megnyerte a brit Tenderpixel 2013-at. A film három kamasz szürreális felnőtté válási története, akik szembenéznek saját ösztöneikkel, vágyaikkal.
Akkor még nem tudta, hogy a film három díjat is nyer a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, többek között a zsűri nagydíját is.
Ahogy azt sem tudhatta, hogy a Szabadesés meghívást kap az 50. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába, és látható lesz az 58. Londoni Nemzetközi Filmfesztiválon is. Ennek fényében még furcsább, hogy Pálfi György 2006, a Taxidermia című filmje óta nem kapott rendes nagyjátékfilmes lehetőséget. A Szabadesés sem volt tehát az, kevés pénzből és még kevesebb idő alatt készült. Ráadásul a forgatókönyv egy régi ötlet újraélesztése volt, hiszen Pálfi kész könyvei közül semmi nem tudott volna ennyi idő alatt elkészülni.
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ez a barkácsjelleg nem érződik a filmen. Érezhető, de nem zavaró, ami elsősorban Pohárnok Gergely operatőr érdeme. Ahogy részben az is, hogy a Szabadesés hiába szkeccsfilm (bár annak sem szabályos, mert a jelenetek valamiképpen mégis kapcsolódnak egymáshoz), szépen összeáll egységes egésszé. A történetet keretét egy idős házaspár (Molnár Piroska és Benedek Miklós) adja, akik élik a maguk nem túl vidám életét egy hétemeletes ház egyik lakásában. Aztán a néni szépen felmegy a tetőre és leveti magát. Mi pedig beleshetünk mindegyik lakásba, egy időre beszállva az ott élők vagy dolgozók életébe. És ez egyáltalán nem valami élvezetes leskelődés, mert ezek az életek nem egyszerűek.
port.hu: 4,8
IMDb: 7,9
Index: 10/7
Ugyanúgy benne van ebben a filmben is Pálfi sajátos, nehezen emészthető világa, a történetekben és a képekben egyaránt. De a Taxidermiával ellentétben, ami az elejétől a végéig egyformán erős volt, a Szabadesés nagyon is ingadozó színvonalú. Vannak erős jelenetek, különösen a keretet adó idős házaspáré, köszönhetően a két színész tökéletes alakításának. Aztán vannak olyanok, amiket abszurditásuk miatt nem tudunk kiverni a fejünkből, mint amilyen a fertőzésektől rettegő pár sztorija az egyik legbetegebb és legkülönösebb szexjelenettel, amit magyar filmben láttunk. De vannak gyengébbre sikerült, vontatott, és kifejezetten idegesítő részek is, mint például a műnevetéssel megspékelt szerelemi háromszög, ami sajnos elég bárgyú lett. A nőgyógyászos részt pedig Hegedűs D. Géza száz százalékig hiteles nőgyógyász-alakítása ellenére sem ajánljuk várandós nőknek.
Persze attól is függ, hogy hatnak ránk a jelenetek, hogy éppen milyen élethelyzetben, lelkiállapotban vagyunk. A lakások ugyanis mind egy-egy szorongást, félelmet testesítenek meg, van, amelyikkel könnyebb, van amelyikkel nehezebb szembesülni, van, ami teljesen hidegen hagy, és van, ami beszippant. Nyilván minden egyes kép, minden egyes lakás mindenkire másképp hat. Lehet, hogy mások más jeleneteket éreznek vontatottnak, vagy érdektelennek aszerint, hogy visszatérő szorongásos álmuk-e, hogy meztelenek egy teljesen felöltözött társaságban. De azért most már jó lenne egy rendes filmet is látni Pálfi Györgytől.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon