A férfi, aki magasról tesz rá

Ki az a nő, jobbról a második? Még soha életemben nem láttam

- néhány héttel ezelőtt ezt bírta mondani Hugh Grant Renée Zellwegerről, amikor egy tévéshow-ban korábbi partnerei fotóit mutogatták neki. Zellwegernek tényleg volt pár plasztikai műtétje, megváltoztak az arcvonásai, de azért rá lehet ismerni. Pláne azok után, hogy két közös filmet is forgattak együtt, a Bridget Jones első és második részét.

Ezek után nem meglepő, amit szintén ebben az interjúban vallott be: szinte egyik korábbi filmes partnerével sem tartja a kapcsolatot. Nem kötött barátságot sem Julia Robertsszel, sem Sarah Jessica Parkerrel, sem Drew Barrymore-ral, sem Julianne Moore-ral. És a többi sztártól eltérően arra sem hajlandó, hogy áradozzon a színészi képességeikről vagy a nagyszerű közös munkáról.

Mindannyian utálnak, azt hiszem.

Csak a filmjeiről ne kérdezzék

Hugh Grant nagyon régóta tesz rá, hogy mit gondolnak róla. Ezt egy hétköznapi földi halandó is nehezen teheti meg, hát még egy filmsztár, aki a látszatból él. De Grant úgy van vele, hogy aki szerződtetni akarja, az fogadja el így is. Ha tehát egy stúdió a szerepeltetése mellett dönt, akkor azzal is számolnia kell, hogy azt mondja a film promóciós körútján, hogy ez is pont olyan lett, mint a többi. "Ez csak egy újabb romantikus vígjáték, az ég világon semmi meglepetés nincs benne" - a stúdió nyilván nem erről a reklámról álmodott, amikor leforgatta a Két hét múlva örökkét Sandra Bullockkal és Granttel.

Egy másik romantikus vígjáték, a Zene és szöveg reklámozásakor pedig több interjúban is utalgatott rá, hogy mennyire utálták egymást Drew Barrymore-ral, a másik főszereplővel. Aztán hozzátette:

Persze imádtam Drew-val dolgozni, csodálatos összhang volt közöttünk a forgatáson.

Az Igazából szerelem kapcsán sietett kijelenteni, hogy mennyire utálja a karácsonyt. Okos és vicces, így sokszor az interjúi szórakoztatóbbak, mint a filmjei. Pláne, ha viccesnek találjuk, hogy egy színész ócsárolja a filmet, amit éppen reklámoznia kéne, vagy magát a műfajt, a romantikus komédiát, aminek egyik legnagyobb sztárja.

De ha nem filmekről van szó, akkor komolyan veszi a nyilatkozatokat. Néhány éve harcot hirdetett a brit bulvársajtó ellen, azért küzdve, hogy a hírességek, politikusok, vagy bűncselekmények áldozatainak mobiljait lehallgató lapokat megbüntessék. Grant még arra is képes volt, hogy titokban felvegye és nyilvánosságra hozza azt a beszélgetést, amit egy bulvárlap korábbi munkatársával folytatott arról, hogy miként hallgattak le celebeket, többek között őt magát. (Grant erről írt cikkét itt lehet elolvasni.) Úgy tűnt, hogy sokkal lelkesebben vetette magát ebbe a küzdelembe, mint bármilyen forgatásba.

Arccal a kassza felé

De ha valaki ennyire unja a filmeket, amikben szerepel, akkor miért nem hagyja abba? Természetesen erre is megvan a cinikus válasz. Amit Grant igazán szeret a filmezésben, az elmondása szerint a pénz és a hírnév. Nem is viszi túlzásba: évente csak egy filmet vállal, így évi 3-4 hónapnál többet biztos nem kell dolgoznia. Ami pedig a romkomokat illeti, többször elmondta, hogy egyszerűen nincs kedve komolyabb filmekben játszani, nem kap jó forgatókönyveket, és egyébként is, neki ez áll jól.

De nem volt mindig így. Az Oxfordban végzett Grant 1994-ben lett világsztár a Négy esküvő és egy temetéssel, de előtte évekig játszott nagyszerű filmekben. Drámákban, és nem romkomokban. Az Impromptu, a Keserű méz vagy a Napok romjai, ha nem is vonzottak tömegeket a mozikba, de sikeres filmek voltak. A kritikusok imádták őket, Grant alakításait méltatták. Aztán eljött a szívmelengető Négy esküvő, és vele a megérdemelt világsiker. Hiába ontja azóta is tucatszámra, ennél csodásabb romantikus komédiát azóta sem forgatott, és valószínűleg nem is fog.

A Négy esküvő sikere után még egy ideig próbálkozott más műfajokkal, de aztán feladta. Évi egy romkom, melyek között vannak elképesztően sikeresek, mint például a Sztárom a párom Julia Robertsszel, a Bridget Jones-filmek (a harmadikban Grant nem játszik, mert gyengének találta a forgatókönyvet) vagy az Igazából szerelem, és akad egy-két méretes bukás, mint a Hova lettek Morganék? Sarah Jessica Parkerrel. A lényeg változatlan: Grant hozza ugyanazt a figurát, tulajdonképpen saját magát, minimális erőfeszítéssel, arccal a kassza felé.

Persze igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy azért becsúszik néha valami, ami kicsit más, ilyen volt az Egy fiúról vagy a Felhőatlasz. Utóbbiban hat különböző karaktert játszott el, volt kannibál törzsfőnök, gyilkos és erőszaktevő. A film megbukott, de Grant még évekkel később is kiállt mellette, elmondta, hogy mennyire szeretett a filmet rendező Wachowski testvérekkel dolgozni, és mennyire élvezetes volt végre gonoszt játszani. Az Egy fiúról kapcsán pedig önkritikusan elmondta, hogy akik őt látják a jól élő semmittevő szerepében, azok nem tévednek sokat.

Öt év, négy gyerek, két nő

A kép, miszerint Hugh Grant egy művelt, kissé félénk, szemérmes, de annál szerethetőbb angol úriember, már azelőtt összeomlott, hogy bemutathatták volna első amerikai filmjét, a Julianne Moore-ral forgatott Áldatlan állapotbant. 1995-ben bukott le egy Divine Brown nevű prostituálttal a Sunset Boulevard-on, rendőrségi fotóik pedig bejárták a világot. Ezek a képek már csak azért is megdöbbentőek voltak, mert Grant ekkoriban Liz Hurleyvel járt, akit a világ egyik legszebb nőjének tartottak. Divine Brown meg hát nem igazán volt egy súlycsoportban vele. Akármilyen bizarrul hangzik, tavaly egy csomó lapban megemlékeztek az eset húszéves évfordulójáról.

De Grantnek mázlija volt, a lebukás nem törte ketté a karrierjét, csak egy kicsit változtatott a szerepkörén. A romkomok jófiújából a romkomok sármos rosszfiúja lett. Így aztán már végképp nem kell alakoskodnia: az, hogy az elmúlt öt évben két nőtől négy gyereke született, már meg sem lepett senkit. Pedig a mintázat nem nevezhető átlagosnak: 2011-ben egy kínai étterem recepciósa, Tinglan Hong kislányt szült neki. Ezután összejött egy svéd tévéproducerrel, Anna Ebersteinnel, akitől fia született. 2013-ban megint Hong volt a soros, ezúttal fiuk született. 2015-ben aztán Eberstein szült neki újra egy kislányt.