Komolyan aggódunk Ben Affleckért

Elkezdhetünk komolyan aggódni Ben Affleckért. Eddig is voltak intő jelek, hogy nincs minden rendben a legújabb Batman körül. Először azzal panaszkodta tele a sajtót, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ő fogja rendezni és írni a következő Batman-filmet, noha korábban ezt már bejelentették. Csakhogy szerinte egy szuperhősfilm készítése túl nagy nyomást jelent, mert beteges figyelem irányul a készítőkre. Minden jelentéktelen mellékszereplő castingjáról beszámol az internet (amiről régóta tudjuk, hogy amúgy sem nagy barátja Ben Afflecknek), a Batman-jelmez meg nagyon kényelmetlen, nehéz fel, meg levenni. Végül közölte, hogy a főszerepet eljátssza, a forgatókönyvet megírja, de a rendezői székből tényleg kiszáll.

A tavalyi Batman Superman ellent utálták a kritikusok, és úgy tűnt, hogy Ben Affleck sem kifejezetten büszke rá. Ráadásul a dadusbotrány után nem sikerült rendezni a dolgaikat Jennifer Garnerrel, tíz év és három gyerek után elváltak. Aztán ott volt a rabszolgatartó ősök eltitkolása körüli botrány, és az állandó, szűnni nem akaró pletykák alkohol-, és szerencsejáték-függőségéről. A könyvelővel sikerült némileg szépíteni, de most itt van ez az új film, Az éjszaka törvénye. És nincs kire mutogatni, mert ezt Ben Affleck írta (Dennis Lehane regénye alapján, akárcsak a Hideg nyomont, Affleck első rendezését), ő rendezte, és a főszerepet is magára osztotta. A producerek között meg ott figyel Leonardo DiCaprio, aki állítólag maga ajánlotta Affleck figyelmébe a sztorit. Ez nyilván a konkurencia irtására szolgáló kísérlet volt a részéről.

De ettől még egyszer simán meg lehet nézni, amúgy sem készül sok gengszterfilm, az már önmagában élmény, hogy a húszas-harmincas évek Amerikájában járhatunk. Csakhogy ez Ben Afflecktől nagyon kevés. Soha nem volt az évszázad színészfejedelme, de rendezőként eddig mindig remekelt. A Hideg nyomon, a Tolvajok városa és az Oscar-díjas Az Argo-akció mind stílusos, okos, szórakoztató és izgalmas filmek voltak. Sajnos Az éjszaka törvénye nem az.

Ezúttal is Affleck szülővárosában, Bostonban járunk a húszas évek végén. Joe Coughlin (őt játssza Ben Affleck) kiégve, saját megfogalmazása szerint rossz emberként tér vissza a háborúból Amerikába. Bár az apja magas rangú rendőr (szegény Brendan Gleeson borzasztó szerepet kapott), inkább bűnözőként képzeli el az életét. Barátaival bankrablásokból él, de az olasz és az ír maffia harcába nem akar belefolyni, mindkét maffiafőnök ajánlatát visszautasítja, mivel ő bankrablóként erkölcsileg magasan felettük áll. Vagy legalábbis meg van győződve erről. A baj csak az, hogy éppen az ír maffiavezér (Robert Glenister) barátnőjébe (Sienna Miller) szerelmes. A lebukás után a lány meghal, Coughlin meg pár évre sittre kerül. Nem, semmit nem szpojlereztem el, ez eddig ugyanis csak a film legeleje.

Az éjszaka törvénye Joe Coughlin új esélyéről, második életéről szól, amit immár az olasz maffia szolgálatában tölt. Floridában építi ki a bázisát, Kubából csempésznek rumot Amerikába, hogy aztán bostoni bárokban adják el jó pénzért az alkoholtilalom idején. Megint szerelmes lesz, ezúttal egy kubai nőbe (Zoe Saldana), és szép lassan megpróbálná legális csatornákba terelni a jövedelmeit meg úgy általában az életét, de ez persze nem ilyen egyszerű. Ennyiből már talán kiderült Az éjszaka törvénye egyik gyengesége: sok mindenbe belekap, sok szálat sző, hogy aztán magyarázat nélkül ejtse őket. Joe és az apja viszonya, a bosszúvágy, amit barátnője halála miatt érez, a feleségével való kapcsolata, a Ku Klux Klan szerepe délen, a rasszizmus, a vallási fanatizmus, bűn és bűnhődés mind megjelenik a filmben, de minden csak érintőlegesen.

Nem tudom, hogy az eredeti regényben is ennyire ostobák-e a szövegek, de erősen kétlem. Ben Affleck valamiért erős kényszert érzett, hogy a szereplők minden második-harmadik mondata valami ordas nagy közhely legyen az életről, a szerelemről vagy a szerencséről. “A szerelem bonyolult”, “Néha te találod meg a szerencsét, néha a szerencse talál meg téged” és hasonló frázisok zúdulnak ránk lépten-nyomon.

Az ilyen dialógok persze nem adnak lehetőséget nagy színészi játékra. Mindenki hozza a szükséges minimumot, a legjobban talán még Elle Fanning járt a helyi rendőrfőnök lányának szerepében, neki jutott pár viszonylag emlékezetes jelenet. A leggyengébb láncszem pedig éppen a főszereplő, Ben Affleck ugyanazzal a faarccal vagy zavart félmosollyal hozza a figurát több mint két órán keresztül. Mondjuk mosolyogni van is min. Az éjszaka törvényének egészen fura humora van. Néha, sajnos tényleg csak néha, akkor nevetünk, amikor a rendező akarja. Máskor meg akkor, amikor biztos nem akarta volna.

De hogy valami jót is mondjak, a látványra nem lehet panasz. A film mindhárom akciójelenete szép, látványos, a jelmezeket, a díszleteket, a kocsikat öröm nézni. Az egy kicsit bizarr volt, hogy a Batman kedvéért kigyúrt és amúgy sem kicsi Affleck minimum két fejjel és két gigantikus vállal tornyosul az összes szereplőtársa fölé, de meg lehetett szokni.

Ben Affleck valamikor a kétezres évek elején összejött Jennifer Lopezzel. A sajtó a Bennifer nevet adta a párosnak, akik minden idők egyik legpocsékabb filmjét, a Gengszterrománcot (IMDb pontszám: 2,4) követték el együtt. Affleck ebben az időben még olyan rémségekben játszott, mint az Apja lánya vagy a Túlélni a karácsonyt. Ráadásul szerepelt Lopez egyik videóklipjében is, ahol az énekesnő ékszerei, bundái, jachtja, kocsija és más vagyontárgyai között láthattuk a félmeztelen Afflecket, ahogy Lopez fenekét csókolgatja. Ha ebből fel tudott állni, akkor most is menni fog.