Hollywood kilencven évig utálta a nőket

Az Oscar-díjakra évek óta rányomja a bélyegét, hogy éppen milyen mocskos titok derül ki Hollywoodban. Tavaly arról volt szó, mennyire diszkriminatív a feketékkel a filmszakma még ötven évvel a polgárjogi törvénykönyv elfogadása után, most pedig arról, hogyan zaklatta és erőszakolta a nőket Harvey Weinstein évtizedeken keresztül úgy, hogy egy csomóan tudták minimum azt, hogy elég furcsa a viszonya a nőkhöz, és hogy hogyan derült ki ugyanez még rengeteg hollywoodi férfiről is.

Így az Amerikai Filmakadémia fő prioritása idén az lett, hogy minél több nőt jelöljenek Oscar-díjra, hátha akkor nem derül ki, mi is Hollywood véleménye a nőkről (röviden ez: hogy nem ér annyit a munkájuk, mint a férfiaké). És valóban, az összes jelölt között 40 nő van, és ilyen sok nem is volt még soha máskor, csak tavaly: akkor is pont ugyanennyi. De a mostani szemléletváltásból látszik igazán, hogyan gondolkodott az előző 89 évben a Filmakadémia a nőkről.

Bár az Oscar-bizottság közölte, hogy csodás ez a 40-es szám, azt már nem tették hozzá, hogy összesen hány férfi mellett: összesen 122 jelölés volt ebben az évben, és rengeteg filmnek több alkotóját jelölték egyszerre (producereket, forgatókönyvírókat, rendezőket különféle kategóriákban), azaz még most, a holtversenyes rekordévben is becslés szerint maximum a jelöltek negyede nő.

Idén volt a kilencvenedik alkalom, hogy Oscar-jelölteket hirdettek, és ennyi, pontosan kilencven év kellett például ahhoz, hogy legalább egy darab nő bekerüljön az Oscar-díjra jelölt operatőrök közé: Rachel Morrison, a Mudbound operatőre az első, akit jelöltek ebben a kategóriában. Így, ha minden évben öt jelölttel számolunk, akkor eddig az Oscarra-jelölt operatőrök 0,22 százaléka volt nő.

Az egyik legfontosabb kategóriába, a Legjobb rendezőébe bekerült Greta Gerwig is (nem biztos, hogy függetlenül attól, hogy a Golden Globe-gálán Natalie Portman csípős megjegyzést tette arra, hogy minden minden jelölt férfi). Ezzel Gerwig lett az ötödik nő a 450-ből a kilencven év alatt, akit jelöltek a díjra a kategóriában. Az első fél évszázadban nem is történt ilyesmi: Lina Wertmüller volt az első női jelölt 1976-ban a Seven Beauties-ért, aztán tizenhét év szünet után Jane Campion a Zongoraleckéért, tíz évvel később Sofia Coppola az Elveszett jelentésért (2003), majd Kathryn Bigelow 2009-ben a Bombák földjén-ért.

Ekkor, 2009-ben, 81 évvel a díj alapítása után történt meg először, hogy nő nyerte meg a rendezői díjat. A Bombák földjén egyébként vérbeli, tesztoszterontól fröcsögő férfifilm volt, komolyabb női szereplő nélkül, és arról szólt, hogyan tud egy férfi szinte függővé válni attól a férfias izgalomtól, amit a háború ad.

Greta Gerwig filmje, a Lady Bird a tizenharmadik film azok közül, amelyeket jelöltek a legjobb film kategóriájában, amit nő rendezett. Ebben a kategóriában a díj történetében összesen 555 filmet jelöltek a díjra, így az a 13, amit nő rendezett, ennek mindössze a 2,3 százaléka. A Lady Bird egyúttal a negyedik film, amit nő írt és rendezett is, és jelöltek a legjobb film és a legjobb forgatókönyv díjára is. Mary H. Ellis, a Baby Driver hangmestere a hatodik nő, akit hangkeverés kategóriában jelöltek a díjra.

És ami a magyaroknak külön fontos: a legjobb idegen nyelvű filmek 9-es, szűkített listájában egyedül Enyedi Ildikó volt rendezőnő, így persze a jelöltek közt is így van. Ebben a kategóriában eddig összesen 3-szor adtak díjat rendezőnőnek (2010-ben Susanne Biernek, 2002-ben Caroline Linknek és 1995-ben Marleen Gorrisnak), igaz, ez a kategória "csak" hetven éve létezik:

Ezek azok a számok, amelyekre a Filmakadémia annyira büszke. Ráadásul tulajdonképpen méltán büszke, mert eddig még ennél a szánalmasan kevésnél is kevesebb jelölt volt.

Arról ebben a cikkünkben írtunk részletesen, milyen mélyen hímsoviniszta még mindig Hollywood. Ez persze nem ott kezdődik, hogy hány nőt jelölnek díjra, hanem már ott, hogy hány nő kap lehetőséget arra, hogy a férfi producerek és férfi stúdióvezetők beengedjék Hollywood kapuin, hogy hány nőnek veszik ugyanolyan komolyan a filmtervét vagy bármilyen jelentkezését, és hogy a nők mekkora anyagi támogatást kapnak a projektjeikre. (Ebben a cikkben arról írtunk, hogy a melegeknek sem jobb a helyzete , ebben meg arról, hogy a feketéknek sem.)

A női jelölteken kívül persze az is fontos, mennyire jelennek meg a nők a jelölt filmek sztorijában. Ezúttal ebben tényleg egész jó az arány: a kilenc jelölt közül a Lady Birdnek, A víz érintésének, a Három órisáplakát Ebbing határában-nak nő a főszereplője, a Fantomszálnak, A Pentagon titkainak az egyik főszereplője nő, a Tűnj el-ben pedig vannak fontos női szereplők, igaz, hogy ők a legrosszabb, leggonoszabb női sztereotípiákat testesítik meg. Cserébe viszont a Szólíts a neveden-ben, A legsötétebb órában és a Dunkirkben gyakorlatilag egyáltalán nincs szerepe nőknek. A legjobb női főszereplő miatt jelölt filmek mind olyanok, amelyek tényleg erős női történetvonalat vezetnek végig.

(Források: Deadline, Star Tribune, NYPost)