Osvárt Andrea fülébe búgják a tutit

Április 3-án, kedden indult a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, aminek a felhozatalából minden évben szoktunk mazsolázni, mert érdemes: itt mutatkoznak be Magyarországon olyan rövidfilmek, amiket eddig csak külföldi filmfesztiválokon láthattunk (lásd Solar Walk), vagy majd a jövőben az azokon elért sikereikről hallhatunk. Hogy mást ne mondjuk, itt debütált Deák Kristóftól a Mindenki is, ami egészen a legjobb élőszereplős rövidfilm Oscar-díjáig vitte tavaly. Mi pedig összeszedtük azokat a filmeket, amiket érdemes lehet megnézni az idei választékból. Már ha lehet még, mert vészesen fogynak a jegyek.

A fesztivállal kapcsolatban minden információ megtalálható a hivatalos honlapján.

Ostrom

rendezte: Kovács István

Értékelés: 6/10

Ígéretemhez híven én a Betonzaj után tényleg megjegyeztem Kovács István nevét, aztán különösképpen örültem, amikor bekerült Köbli Norbert forgatókönyv-futószalagja mellé rendezőnek. A Szürke senkik is szuper volt, ráadásul látszott Kovácson, hogy tényleg ért ahhoz, hogy dinamikus jeleneteket rendezzen, és olyan első világháború közelharcokat kaptunk benne, amikre még a mai napig emlékszem. Még ha sajnos a dialógusokra annyira nem is. Az Ostrom Szarajevó 1994-es ostromáról szól, amikor elzárták a városban az áramot és a vizet, a főszereplő Theának pedig egy panelházban kell kunyerálnia a szomszédoktól vizet és ételt, ő pedig csak a halott férjének ruháit tudja cserébe adni. A hangulat erős, van a film közepén egy kvázi-akciójelenet, amit tényleg lehet feszülten nézni (a kameramozgás ott tényleg kiemelkedő), de az Ostrom nagyrésze statikus jelenetekből áll alulvilágított belsőkben, mindenféle központi történetszál nélkül, ami hát nem annyira izgalmas, mint amikor valaki a mesterlövészt próbálja elkerülni a lakótelep egyetlen kútjánál. Oké, a film a túlélésről, az embertelen körülményekről, és a személyes tragédiákról és áldozatokról szól, de vagy a húsz perc kevés ehhez, vagy a cselekménye. (klág)

A legjobb játék

rendezte: Deák Kristóf

Értékelés: 7/10

2016-ban a Friss Húson mutatták be Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjét, ami aztán szédítő karriert futott be, és végül, ki ne tudná, Oscar-díjat nyert. Deák azóta leforgatott egy tévésorozatot Eszméletlen címmel, dolgozik első nagyjátékfilmjén, de közben készített egy újabb rövidfilmet is, ez lett A legjobb játék. Bár teljesen más közegben játszódik, A legjobb játék sok mindent továbbvisz a Mindenkiből. Főhőse egy bizonsági őr, aki úgy tudja, hogy egy új térfigyelő rendszer tesztelésén dolgozik. Aztán kiderül, hogy nem egészen erről van szó, a rendszer nem barát, hanem ellenség, ami ellen az őr egy meglepő megoldással veszi fel a harcot. A Mindenki a nem túl távoli múltba, a kilencvenes évekbe vitt minket, A legjobb játék pedig a közeljövőbe, kicsit úgy, mint egy Black Mirror-epizód. Ahogy a Mindenkiben, úgy itt is arról van szó, hogy összefogással és kreativitással még egy sokkal nagyobb erő is legyűrhető. Ahogy abban a filmben, úgy is itt is fontos szerep jut a zenének, és új elemként a táncnak is. A legjobb játék technikailag tökéletes (drónokkal is dolgoztak benne), de nem érinti úgy meg a szívet, mint a Mindenki. Valahogy távol maradunk a hőseitől, a tetszetős forma kicsit üres marad. (matalin)

Susotázs

rendezte: Tóth Barnabás

Értékelés: 8/10

Tóth Barnabás rendezte meg az elmúlt évtized, de talán az egész magyar filmtörténet egyik legjobb és legszebb kisjátékfilmjét, az Újratervezést. Ez után nagyon ijesztő volt látni Az elmenetel című kisfilmjét, ami nem volt több egy dühítően suta, abortuszellenes vallási propagandafilmnél, a szó legrosszabb értelmében. De a nemrég bemutatott Van egy határ aztán újra fontos és remek dramaturgiájú film volt egy érdekes témáról (a kommunizmusban a határon átszökő magyarokról), és a Susotázs végre újra megmutatja, hogy Tóth Barnabás igenis őrülten tehetséges kisfilmrendező. Igaz, a téma most nem olyan szívszorító – vagy pontosabban: nem úgy szívszorító –, mint az Újratervezés esetében: két szinkrontolmács próbálja meg különféle módszerekkel elcsábítani az egyetlen magyart (Osvárt Andrea), aki jelen van a konferencián, amin tolmácsolniuk kell, és aki ennélfogva az egyedüli, aki a fülhallgatójában a szavaikat hallja. Ez pedig szuper és nagyon eredeti alapötlet, Tóth pedig ki is hoz belőle mindent, amit lehet, sőt, az utolsó percben kiderül, hogy nem is csak mindent, de még annál is többet. És a végig humoros hangvétel egy pillanat alatt mégis megindítóvá tud válni, hogy aztán újra nevetni lehessen. Pont ez az, ami olyan jól megy a rendezőnek: elérni, hogy a néző egyszerre akarja kiadni magából az örömét és a melankóliáját is. Valami ilyesmit írtak körül annak idején azzal a szóval, hogy katarzis: ami az Újratervezésben nagyban megvolt, az kicsiben itt is sikerül. (Kovács Bálint)

Irinyi

rendezte: Cibulya Nikol

Értékelés: 5/10

Az Irinyi az a film, amihez az a gigantikus steampunkrobot készült, ami felvonult Budapesten is.

És sajnos elég nagy szpojler ez egy olyan filmben, amiben nem történik azon kívül semmi más, hogy két férfi találkozik, majd megjelenik egy steampunk robot. Az Irinyi a felfedező Irinyiről szól (őt alakítja Hajduk Károly) aki közel sem csupán a dörzsgyufát találta fel. Vagy azt sem?  Ennek ered nyomába egy újságíró (őt alakítja a vígszínházas Csiby Gergely), aki meglátogatja az emberektől elvadult Irinyit az erdő mélyén. A rendező Cibulya Nikolnak egy Nyáry Krisztián-bejegyzés jelentette az inspirációt, és ilyen értelemben a film tökéletes adaptáció lett: ugyanis pont olyan, mint egy regényesített ismeretterjesztő film, amiből a gőzgép működését megismerhetik a tévénéző gyerekek. (libor) 

Aki bújt, aki nem 

rendezte: Schwechtje Mihály

Értékelés: 10/10

Schwechtje Mihály már a Terápia harmadik évadában jól vizsgázott nehéz rendezői feladatokból – úgy tenni érdekessé egy húszperces filmet, hogy közben senki nem csinál semmit, csak ketten ülnek egymással szemben –, de az Aki bújt, aki nem még nagyobbat dob: úgy mutat meg egy iszonyatosan nyomasztó és nagyon brutális szituációt, hogy nincs szinte semmi nyomasztó vagy brutális a jelenetekben, sőt, igazából vidámság árad szinte minden kockáról. Csak a háttérben lappang valami fojtogató – és annál nagyobb rendezői bravúr kevés van, mint hogy valaki ilyen feszültséget tudjon teremteni az ellentétekből. Ami egyébként nem is csak a témában van meg: a film egy nyomorúságos cigánytelepen játszódik, ahol mégis minden szereplő gyerek boldognak tűnik a játék közben. És ez, a bújócska motívuma is nagyon okos, ahogyan az is, ami végül kisül belőle, és amit nem lehet leírni anélkül, hogy el ne rontanánk az élményt. Pluszpont még az is, hogy Schwechtje fontos témát választott, és arról akart (és tudott) elmondani valami elgondolkodtatót, hogy újra bebizonyítsa, a kisfilmek is képesek ugyanakkora hatást elérni, mint egy jó nagyjátékfilm. 10/10 (Kovács Bálint)

Semmi komoly

rendezte: Dudás Balázs

Értékelés: 7/10

Dudás Balázs magabiztosan tör előre: diplomafilmje, a Welcome elhozta a BuSho fődíját, a a csehországi Brno16 Rövidfilmfesztiválon a legjobb rendezés kategória győztese lett, elnyerte a miskolci CineFest CineNewWave díját, a Magyar Filmkritikusok a legjobb kisjátékfilmnek választották, majd a lengyelországi  ZOOM Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb fikciós rövidfilm díját zsebelte be. A Welcome-hoz hasonlóan a Semmi komoly is egy 18 éves srácról szól, ám ezúttal nem a menekülthelyzet kerül a fókuszba: Beni a szülei válása után tér haza az elhagyott családi fészekbe, ahová visszatérve felszínre törnek az alkoholista apa és közte lévő feszültségek, és ahol megismeri a faterja szokatlanul fiatal barátnőjét, Timit. A vonzalom pedig egy megmagyarázhatatlanul furcsa dolog (a Welcome is az intimitást feszegette), borzasztó nehéz menekülni előle, és könnyen kellemetlen helyzetbe sodorja az embert, pláne akkor ha a saját apánk barátnőjéről van szó, és a szerelmi háromszög (ha egyáltalán az) egy egykor közös otthonban bontakozik ki. Egy biztos, Dudás filmje után egész másképp fogjuk a Mambo Italianót hümmögni, ahogy eddig tettük. (kovács d.)

Róma bukása

rendezte: Turai Balázs

Értékelés: 7/10

A Friss Hús, és úgy általában a magyar kisfilm, a magyar film nem mondható apolitikusnak, mindig is megjelentek a filmekben az aktuális társadalmi problémák, ez az idei programban is így van. A Róma bukásával nem is az, hogy a nagybetűs napi politika, hanem egyenesen a kormányváltó hangulat érkezett meg a Toldi moziba. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen hangulat lesz ennek a filmnek a vetítése közben a nézőtéren! A Róma bukása ugyanis teljesen egyértelműen a Fidesz bukására van felfűzve: azaz a választás hétvégéjén egy olyan film megy majd a mozikban, ami azt állítja: a bigott rezsimnek mennie kell.

Turaitól egyébként nem idegen a napi politizálás, hiszen ő is részt vett annak a Krétakörhöz lazán kapcsolódó sorozatnak a készítésében, aminek Oligarcha volt a címe, és olyan szinten foglalkoztak benne napi politikával, hogy Fekete György és Orbán Viktor voltak a szereplői. (A Dot and Line blog részletesen írt a sorozatról.)

Mármint megrajzolva, mert ez eddig nem hangzott el, de a Róma bukása egy teljesen elmebeteg animációs film, egy iszonyú bizarr látomás, amiben:

• gázálarcos hájfejek élnek egy búra alatt
• pöcs alakú puskával lődöznek a liberális élvezkedőkre
• ezek a liberális élvezkedők ezek békaemberek
• és olyan mondatok hangzanak el benne, hogy: “szeretnéd, ha a te gyerekeidet is mutáns tengerimajmok erőszakolnák meg?”

A Róma bukásának egyik pikantériája, hogy állami pénzből készült: az NMHH pályázatán kaptak rá pénzt, így a tévében is lemegy majd (információink szerint egy visszafogottabb verzió lesz majd az RTL Klubon). És amikor azt gondolom, hogy mindent értek, ezzel a filmmel kapcsolatban, akkor már csak egy kérdésem van: hogy jön ide W. H. Auden verse? (libor)

Anyák napja

rendezte: Vermes Dorka

Értékelés: 7/10

Juli (Lakos Fanni) és Réka (Borsos Luca) szerelmesek, együtt élnek. Éppen ebédre várják Juli anyját (Für Anikó), hogy egy fontos dolgot elmondjanak neki. A rövid látogatás alatt aztán vélt vagy valós sérelmek, félreértések, sértések, előítéltek garmada kerül elő. Ebben a légkörben még egy olyan ártatlan kérdésből is, hogy láttatok-e valami jó filmet mostanában, kirobbanhat egy pusztító veszekedés. Juli anyja nem ádáz homofób, szereti a lányát, még ha a társát nem is tudta megkedvelni. De egy másik generáció, aki egy másik rendszerben, egy másik Magyarországon szocializálódott. Még a kérdéseivel, segítő szándékával, aggódásával is sebet üt. Az Anyák napja nagy erőssége, hogy életszagúak a párbeszédei és hogy remek benne a színészi játék. Nekem egyedül a kurta-furcsa befejezéssel volt bajom, amilyen összetett volt a felvázolt helyzet, annyira primitív lett a lezárása. (matalin)

Cserekapus 

rendezte: Vékes Csaba

Értékelés: 9/10

Az idei Friss Hús talán legnagyobb kérdése a Cserekapus, pontosabban nem is maga a film, hanem az, hogy hogyan kötődhet ugyanahhoz a rendezőhöz, aki megrendezte a Hetedik alabárdost? Mert a Cserekapusban minden megvan, ami abból a nagyjátékfilmből hiányzott, és amiből a néző úgy érezheti, egy nemcsak simán jó, hanem egy kiemelkedően tehetséges és magabiztosan profi alkotóról van szó. A Cserekapus negyed órájába sikerült teljesen átélhetően, átérezhetően, sőt megrázóan és megindítóan belesűríteni egy párkapcsolat teljes történetét, fájdalmakkal, bántásokkal, megbántottságokkal, rosszul kezelt problémákkal és szeretettel együtt. Mindez benne van abban az egyetlen konfliktusban, amit a film körüljár: a férjnek nagyon fontos, hogy mindig ott lehessen a fociedzésen, mert úgy érzi, ezen múlnak az álmai, a feleség pedig úgy érzi, a férje, aki sosem kerül be a kezdőcsapatba, egy értelmetlen vágykép kergetése miatt hagyja magára a kisgyerekkel és az összes ház körüli teendővel. Vékes nemcsak a nagyon sokak számára ismerős és így fontos sztorit írta meg nagyon okosan, hogy minden apróság a filmvégi „csattanó” felé vezessen, és hogy minden álláspont pontosan érthető és ismerős legyen, de remekül váltogat az idősíkok között, sebészi precizitással játszik a dramaturgiával a nagyobb hatás érdekében, nagyon szépen, de sosem érzelgősen tud rájátszani a néző érzelmeire, és általában is minden pontosan a helyén van a Cserekapusban. Hol volt ez a nagyszerű Vékes Csaba, amikor a Hetedik alabárdos készült? (Kovács Bálint)

Apám orvosa nem praktizál

rendezte: Besenyei Katalin

Értékelés: 8/10

Besenyei Katalin rövidfilmjét már dicsérte az erdélyi sajtó (az erdélyi Filmtett Egyesület filmes alkotótáborában készült) nem is ok nélkül. Nagyon egyszerű a története, és mégis, ebbe az egyenes vonalú, szimpla sztoriba rengeteg érzést és gondolatot tudott belesűríteni. A főhőse Boróka (Sándor Anna) 27 éves, Angliában takarít egy kórházban évek óta. Alkoholista apja haldoklik, ezért haza kell térnie Erdélybe. Nem tudjuk, hogy pontosan mit követett el az öreg korábban, de Borókát látszólag nem érinti meg, hogy mindjárt meghal. Csak el akarja adni a házat, hogy minél hamarabb elmehessen újra. Csakhogy a faluban Borókát egyáltalán nem annak hiszik, aki valójában. Hála az apja sztorijainak, a faluban Boróka doktornő, aki minimum gyerekszíveket ültet át Angliában. Szülő-gyerek kapcsolatról, megbocsátásról, az álmok, az álmodozás erejéről, a kivándoroltak és az itthon maradók magányáról mesél ez a film, ami ráadásul igazán szép befejezést kapott. (matalin)

Lerepül a hülye fejetek

rendezte: Vízkeleti Dániel

Értékelés: 5/10

Biztosan minden időszakban megvan az a korosztály vagy az a réteg, aki épp abban az életszakaszban van, hogy érdekes legyen számára egy lézengő, piálgató, füvezgető, bénán csajozni próbáló, összevesző-kibékülő kamaszfiú-csapatról szóló kisfilm. Mindazoknak, akik épp nem ebben az életszakaszban vannak, és már besokalltak a száztizenegyedik ugyanilyen filmtől, akkor lehetne mindez száztizenkettedszer is izgalmas, ha a film tudna valami olyan új szempontot, új hangulatot, új ötletet mutatni, ami túlmutat a kamaszkor nehézségeinek mostanra már eléggé közhelyes attribútumainak ábrázolásán. Vízkeleti Dániel ezzel nem is nagyon próbálkozik, inkább megpróbálja autentikusan megmutatni, milyen is az, amikor az ember függetlenedni is akar a szüleitől, de azért szarul esik neki, ha a szülő nem úgy törődik vele, ahogy szeretné, meg amikor még olyan nehéz megtenni az első lépést a lány felé, aki tetszik, meg amikor az ember persze, hogy lazán kikéri a felest a kocsmában, de azért titokban összeszarja magát, ha meglát egy rendőrt, aki megbüntethetné azért, mert még kiskorú. És ezt sikerül is életszerűen ábrázolnia a rendezőnek, főleg a remek színészeknek – Sedró Áronnak, Feczesin Kristófnak és Pálya Pompóniának – köszönhetően. De ezen kívül semmi többet nem tud a film. (Kovács Bálint)

Átalakítás folyamatban

rendezte: Grosan Cristina

Értékelés: 6/10

Fontos és izgalmas témáról mesél az Átalakítás folyamatban, de nem a legszerencsésebb módon. Egy hatvanas nő, Dorottya (Takács Katalin), akinek már saját neve sincs igazán, hiszen a családja a mami szóból kiindulva csak Miminek nevezi, roppant kedves ajándékot kap a férjétől. Egy kupont egy plasztika sebészetre, ahol felfrissítik Mimi megfáradt külsejét. A klinikán Mimi szorgosan arcjógázik, salátázik és készül a műtétre, amikor megismerkedik egy férfival (Bán János), akinek hatására elkezdi átértékelni a dolgokat. A nagyon is aktuális sztorit, a szépség- és fiatalságkultusz megállíthatatlan terjedését a rendező a valóságtól elemelve, vicces, groteszk stílusban tálalja, ami nekem eléggé megnehezítette a befogadást. Nem egy valódi plasztikai sebészeten forgattak például, hanem egy elemelt, stilizált helyszínen. Ez eddig nem is lenne baj, de ez éppen Siófok egyik ikonikus szállodája, a Balaton egyik legismertebb képe, tehát nagyon is konkrét, és luxusklinikának eléggé lepattant helyszín. Aztán ott vannnak a folyton feltűnő teknősök, szimbólumok, értem én, de akkor is idegesítőek, és kilöknek Mimi történetéből. Takács Katalin és Bán János viszont parádésak, és nagyon jól állnak egymásnak. (matalin)

Last Call

rendezte: Kis Hajni

Értékelés: 10/10

Félve kezdtem el a nézni Kis Hajni új rövidfilmjét, mert a legutóbbi, a 2016-os Friss Húson vetített Szép alak annyira jól sikerült, hogy nem bíztam benne, hogy meg tudja ismételni. (A Szép alakot egyébként diák Oscarra jelölte az Amerikai Filmakadémia.) De sikerült neki: a Last Call (ami a diplomafilmje volt a Színművészetin) pont olyan egyszerű történetet mesél el, mint a Szép alak, és pont olyan erős hatást gyakorol a nézőkre. A főhőse a hatvanas éveiben járó Anikó (Zsurzs Kati tökéletes alakítása), aki éppen az angollal küzd a szóbeli nyelvvizsgáján. A munkáját otthagyta, a lakását eladta, készen áll arra, hogy a lányához és az unokájához költözzön Angliába. Már csak egy nap van a gépe indulásáig, mi ezen az egy napon tartunk vele. Látjuk, hogy mit készül itthagyni, hogy milyen bánásmód jár egy hatvanas nőnek a hivatalban, a boltban vagy a közlekedésben. És hála a Skype-nak látjuk, hogy mi várja kint: egy, csak angolul beszélő unoka, akivel még így is megvan közöttük az a varázslatos kapcsolat, ami csak a nagyszülők és az unokák között létezik. És a lánya, akinek inkább lesz majd a terhére, mint a segítségére. A szívfacsaráshoz kevesen értenek úgy, mint az erős empátiával és finom humorérzékkel dolgozó Kis Hajni. Én biztos egy százas csomag papírzsepivel ülök majd be az első nagyjátékfilmjére, amit nagyon megérdemel már. (matalin)

Párnaarc

rendezte: Vácz Péter

Értékelés: 7/10

De miért rendez a Nyuszi és Őz című, ezernyi díjat elnyert, szuper animációs kisfilm rendezője élőszereplős filmet? Pláne, hogy a Nyuszi és Őz nemcsak csodásan megmutatta, milyen jól ért Vácz az animációhoz, de magáról az animációs műfajról szólt egyszerre költőien és okosan? Hát hogy megmutathassa, milyen jó animációkat lehet készíteni élő szereplőkkel is! A sztori ugyanis annyi, hogy egy fura, magányos fickó épít egy kis emberkét a sajátja mellett üresen álló szállodai ágyon a párnából, zoknikból, nyakkendőből, mandzsettagombból, és amikor a meghódítani kívánt takarítónő mindig mindent visszaállít az eredetibe, akkor egyre komolyabb és komolyabb ábrákat, jeleneteket, szinte freskókat csinál csupa hétköznapi holmiból. Igazából ennyi a film lényege, ez a pár snitt ezekkel a szuper kis zoknilényekkel. A sztori egyik eleméről sem derül ki igazából semmi, Vácz nem is igazán dönti el, hogy amit látunk, azt viszonylag realistán, vagy csakis szimbolikusan kéne értelmeznünk. De így is megéri ez a vizuális gegsorozat. (Kovács Bálint)

Vendégszeretet

rendezte: Csáki László

Értékelés: 6/10

Csáki László tizenegy éve döbbentett meg mindenkit egy hihetetlenül erős geggel: A hangya és a tücsök egy egyetlen poénra felépülő kisfilm volt, de azt olyan erős képi világgal, olyan következetesen, olyan lenyűgözően vezette végig, hogy az embernek az első másodpercben leesett az álla, és úgy is maradt az utolsóig. Valami hasonlóra törekszik most is Csáki, épp ezért nem is lehet semmit írni a hétperces kisfilm sztorijáról, hogy ne rontsuk el az élményt. Csak most közel sem sikerül ilyen jól a végeredmény. Érdekes ugyan a képi világ a rengeteg közeli, nagyított felvétellel hangyákról és dolgok aprócska részeiről, jópofa ugyan az a bizonyos alappoén is, és van is egy sajátos hangulata az egész filmnek. Csak éppen nem nagyon érdekes, nem nagyon jópofa és nem nagyon sajátos. Egyáltalán nem elvesztegetett hét percről van szó, a Vendégszeretet távol áll ettől. Pont olyan távol, mint a feledhetetlenségtől. (Kovács Bálint)

Take Me Please

rendezte: Hegyi Olivér

Értékelés: 9/10

Szakítani nem csak a különválás ténye miatt szar, hanem azért is, mert utána egyedül maradunk saját magunkkal, a tovább cipelt emlékeinkkel, a gyengeségeinkkel, a hibáinkkal, a saját nyomorunkkal és teszetoszaságunkkal. A frissen szakított ember talán legnagyobb félelme, hogy úgy találkozik az exével, hogy az már valaki mást szeret, az a valaki pedig talán épp ott is áll mellette, mondjuk egy vásárlás kellős közepén. Nos, egy ilyen találkozás indítja be a sztorit Hegyi Olivér animációs diplomafilmjében, ami egy fiatalember vívódását mutatja be, hogy mi marad egy férfiban egy kapcsolat vége után. Nyilván rengeteg emlék, érzelem, sör és persze férfikönnyek. A Take me please főszereplője ezeket egy meggondolatlanul leszólított francia párnak köszönhetően Franciaország felé viszi magával, ám hiába menekül külföldre, a problémák elől nem futhat el, úgyis utolérik. A külföldi kaland így aztán egy látomásokból és emlékképekből gyúrt önismereti vízióvá válik, amiből nemcsak a főszereplő esendősége rajzolódik ki, hanem nagyjából minden férfié – méghozzá humoros párbeszédekkel, jó zenei aláfestéssel, és emlékezetes látvánnyal. (kovács d.)