A boldogság egy roggyant istálló

Egyetlen magyar film került be idén a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál programjába, a kisköltségvetésű filmeket támogató Inkubátor Program második idei eresztése, a Virágvölgy (kritikánk).

A szellemi sérült fiú, és a csecsemőt lopó fiatal lány története egy Instagram-stílusban elmesélt road movie Budapesten és vidéken, aminek minden esélye megvan olyan nemzetközi filmfesztiválos karriert befutni, mint A szerdai gyereknek vagy Az állampolgárnak. A rendező, az elsőfilmes Csuja László pedig még a Karlovy Varyban tartott premier előtt arról mesélt, hogyan választotta ki a főszereplőit, mi a manót keres a filmben az Ocho Macho, és hogyan lehet az ember álma egy roggyant istálló.

Miért pont ezt a történetet választottad az első filmednek?

Nem építem ilyen tudatosan a dolgokat. Elég sokat dolgozok a tudattalanból. Általában a filmjeim úgy alakulnak ki, hogy félálomban vagyok, vagy nappal vagy éjszaka. Akkor ami eszembe jut, azt leírom. Éreztem, hogy a gyereklopás, az értelmi sérültség, és az instant családalapítás témái elképesztően gazdagok, és nem hagynak nyugodni. Ebből jött az egész, ezt kezdtük el építeni Nagy V. Gergővel. Telt, múlt az idő, és rájöttünk, hogy ez a menekülő szerelmesek története is, akkor erre flesseltünk.

Csak azért kérdezem, mert a magyar film mániája az Így jöttem-film, amivel megmutatod magad a világnak.

Hát ha Pálfi György egyszer azt mondhatta, hogy „így mentem el”, akkor én azt mondom, hogy én „így nem jöttem”.

Mi tetszett azokban a motívumokban, amikből először elkezdted kialakítani a filmet?

A boldogságkeresés lehetetlensége. Mindenkivel van ilyen, hogy ha elképzeled a jövődet, ahogy boldogan élsz, akkor mindenképpen hozzáképzelsz egy helyet is. Tulajdonképpen ez a Virágvölgy, ennek a keresése, és ennek a vállalkozásnak a lehetetlensége. Ez érdekelt igazán. Soha nem fogunk oda eljutni, vagy ha igen, akkor az egy roggyant istálló lesz.

A filmed is ilyen, minden eleme megfeleltethető valami mindennapi dilemmának: gyereket vállalni, tartozni, párkapcsolatban lenni. Gondolom ez tudatos is volt.

Igen, igen. Volt egy párkapcsolatom, szerintem ott kezdődött az egész Virágvölgy. Egy hónap járás után már össze akart velem házasodni, már gyerekről volt szó. Pár hónapig tartott az egész kapcsolat, de az traumatikus volt.

chicks are my soul animals and im so lucky i can keep 16 of them now, this is Victoria hugging me in my pyjamas while it was raining

EUROPEAN CANNIBAL (@bbiankaa) által megosztott bejegyzés, Máj 15., 2018, időpont: 12:57 (PDT időzóna szerint)

Hogyan változott a koncepciód azzal, hogy Berényi Bianka lett a főszereplő? Van egy pár elem a Virágvölgyben, ami mintha egy az egyben az ő Instagramjáról lett volna átemelve.

Mi úgy szoktuk mondani, hogy a filmben van Laci világa, és Bianka világa. A Virágvölgy a kettő ütköztetése, esztétikai értelemben is: Laci egy száraz szociorealista filmet ígér, amiben egy üres tekintetű ember megy előre, és a gonosz társadalom szétcsapja. És van Bianka, aki fegyverekkel pózol, és egy fura világban él. Van benne ez a sehova sem tartozás, ez a felfokozottság. De igen, a csirke azért van a filmben, mert Biankától jött.

Milyen folyamat volt Biankát megtalálni és meggyőzni?

Zabezsinszki Éva casting director ajánlotta, egy 444-es interjú alapján. Azt elolvastam, és akkor tudtam már, hogy ő lesz. De akkor még nem akart eljönni castingra, mondván, hogy nem színész. Sikerült mégis rávenni. A castingnál egy klasszikus szereplőválogató-szituációban megérkezett, és azonnal megölelt, erősen és határozottan. Éreztem, hogy akkor ennyire közvetlen, ott valami van. Tudtam, hogy zenél is, egyszer arra kértem, hogy kezdje el a telefonján hallgatni a saját zenéjét. Megkértem, hogy nézzen a kamerába, és az a felvétel kurva jó volt. Akkor tudtam, hogy ez megvan.

Megpróbáltál előtte színésznőket castingolni?

Próbáltunk, de leváltak Laciról.

Mi Laci története, ő hogyan került a filmbe?

Ő egy speciális gimibe járt, az osztályfőnöke ajánlotta. A válogatás előtt nagyon erősen feltérképeztük ezeknek az iskoláknak a közegét, hogy mik a lehetőségek. Leiner Károly tanár és közösségszervező ajánlotta. Az első próbánál neki is az volt a feladata, hogy bambuljon a kamerába másfél percen keresztül, és annak volt egy ereje. Elég gyorsan eldöntöttük, hogy ő lesz. A kérdés az volt, hogy mennyire terhelhető, hogy végig tud-e tolni egy nagyjátékfilmet. De kiderült, hogy élsportoló volt, speciális olimpiai bajnok korcsolyában. Kiderült, hogy a filmezés nagyon közel áll a görkorcsolyához.

Elszédülsz és elfáradsz a végére?

Egyrészt tényleg nagyon fárasztó, másrészt meg koreográfiákat kell végigcsinálni, nagyon precízen, és ő ebben nagyon jó.

Tele van nagyon jó, nagyon amatőr színészekkel a filmed, akik úgy viselkednek, mintha nem is lenne előttük kamera. Velük mi volt a folyamat, hogy ennyire felszabadultak?

Először is nagyszerű színészek mind. Másodszor pedig például elmentünk az összes budapesti munkásszállóba castingolni. Azt a csávót, aki Laci lakótársát játssza (Kardos György - KD), így találtuk meg. Egyébként egyszer akarnék munkásszállókról is forgatni, nagyon kemény sztorik vannak ott. Van egy huszonéves roma srác, aki valahonnan Borsodból jött, és melegbárokban táncolt női ruhákban. Hétvégén mindig felöltözött szoknyába, sminkbe, parókába, és végigvonult a szállón munkába menet. Őt elég komolyan vegzálták ott. Amikor a szállókban castingoltuk, megtaláltuk Kardost, akivel azt a helyzetet játszottuk el, hogy ő a munkásszálló irodistája, és be fog jönni hozzá egy ember, aki elmondja a panaszát. Azt várta, hogy valami olyasmi lesz, hogy valaki nem tud fizetni, vagy ilyesmi, de ennek a srácnak a problémáját kellett végighallgatnia. Ott hatalmasat játszott.

Hogy kell kezelni ezeket az amatőröket egy forgatáson?

Egy nagyon fontos dolog van, hogy ezekben a helyzetekben mindig az első felvétel a jó. Előre, nagyon szigorúan megmondtam a technikusoknak, hogy itt nem mehet el a fókusz, nincsen világítás-korrekció, fel kell venni először.

Egy konkrét dologra muszáj rákérdeznem: a Virágvölgyban kétszer is megszólal az Ocho Machotól a Jó nekem. Ironikusan vagy komolyan?

Ez a magyar életérzés, a sírva vigadunk. Olyan szinten benne van abban a számban a mai Magyarország. Jó nekem, ezt ordítjuk full részegen, de közben meg szar az egész, de valahol mégis jó, legalábbis mi itt és most csak azért is jól érezzük magunkat. Olyan szempontból nem ironikus, hogy én nagyon közel érzem magam ehhez a hangulathoz.

A Virágvölgy az Inkubátor Programban készült, más játékfilmekhez képest nyomott költségvetéssel, ez mennyire befolyásolta a munkádat?

Ilyenkor adja magát, hogy az ember fiatalokkal dolgozzon. Lendületből kell csinálni. Van a Filmalapnak egy gyakornoki programja, onnan hoztunk el fiatalokat. Organikusan elég jó össze lehet szervezni, és egyszer az életben ezt jó szájízzel meg lehet szervezni.