Csak egy tudósítónkat verték meg a vikingek - werkblog

Miután a Nyóckert jegyző Gauder Áron egy hátizsákkal és egy túlélőkéssel bejárta Izlandot, most az egész stábbal tért vissza, hogy következő rajzfilmükhöz, a vikinges Egillhez szerezzen értékes tapasztalatokat. A tivornyákkal tűzdelt tanulmányútról az animáció egyik producere, Liszka Tamás tudósítja olvasóinkat:

Fejenként két sapka, két póló, egy pulóver, egy télikabát és egy sál alól nyúlunk kékült kezünkkel a kétezer forintos, Víking márkájú sör után. A szigetország legnépszerűbb italgyára Egill (ejtsd: ejtl) Skallagrímsson nevét viseli, így már előre látom, ahogy három év múlva a város összes söröskorsóján Gauder Áron rajzolt figurái vicsorognak az ivókra az üvegről.

Már abban a szent pillanatban, amikor a magyar rajzfilmdelegáció Egill szülőföldjére lépett, beigazolódott, amitől mindenki tartott: az árak Izlandon fordított arányban állnak a Celsius fokokkal. Azért így is sokat ittunk. A két hetes animációs terepszemlén egyébként Gauder Áron rendező és a két producer, Novák Erik és Liszka Tamás mellett Bóka Igor vezető animátor, Palotás Kincső vágó vesz részt, és hogy az expedíció ne fusson kudarcba: Hakansson Bea is elkísért minket. A képen a rendező, a háttérben én:

A rajzfilmesek egy kis vendégházban szálltak meg a repteres Keflavík és a füstös Reykjavík között, baráti közbenjárás által alig a pesti Gresham árai fölött. Innen néhány kilométerre, az óceánparton áll egy csodaszép, Islendingur nevű viking hajó, amit Gunnar Marel Eggertsson hajóács és tengerész, a hírneves Leif Eiriksson egyenes ági leszármazottja épített. Erről még annyit, hogy Leif nagyjából a mi államalapításunk idején, ötszáz évvel Kolumbusz előtt, gyakorlatilag véletlenül fedezte fel Amerikát, aztán pár pofon után hazasipircolt. A ma is csak háromszázezres Izlandon az ük-ük² unoka már szép állami és uniós támogatással vághatott neki ugyanannak az útnak az egykori viking hajó rekonstruált másán. Gunnar négy hónap alatt vitorlázott át ötödmagával New Yorkba, ahol rengeteg praktikus részlettel szolgált a viking hajózás művészetéről.

Másnap reggel a stáb szálláshelyére látogatott Utassy Ferenc tiszteletbeli izlandi konzul, aki egy kávé után fékeveszett iramot diktálva végigkalauzolta a társaságot a sziget vad tájain. Izlandon egyszerűen értelmetlen lenne terepjáró nélkül vidékre indulni, sokszor még a pirossal jelölt főutak is csak úthengerelt csapást jelentenek. Izland állítólag öt éven belül teljesen önellátó lesz az Űrodüsszeiát idéző alu-igluknak köszönhetően, ugyanis a sziget talajszintje alatt pár méterrel mindenhol záptojásszagú termálvíz forrong. Ennek örömét az Egill minden törzsalkotója át is élte egy pillanatnyilag kimondhatatlan nevű helyen, amit magyarul parasztfürdőt jelent. Egy zord hegyekkel körülvett, sziklás placcot kell elképzelni, aminek a közepén húsz sátor, öt tusoló és egy patak van, ámde a patak vize negyven fokos. A hely turisztikus jellegét azzal lehetne leírni, hogy ugyanabban a pillanatban kaptam kölcsön a brit Economist legfrissebb számát egy hollandtól, amikor egy észtnek azt mesélte be, hogy valójában nem is francia (ami igaz). Egy tivornyát követően reggel hétkor két pulóveres, még mindig részeg izlandi ébresztette a magyar művészeket azzal az ötlettel, hogy menjenek együtt halászni. Nemsokára folytatjuk.