Moziünnep: Egymást falják fel a dánok
A Cirkóban csak a két órával későbbi előadásra volt jegy a Zöld hentesekre, de Szilyvel ellentétben nem mentem át a Kinóba, épp jól esett a kannibáltörténet előtt egy forró kakaó, kezdi barb a kritikáját.
Izzadós Svend (Mads Mikkelsen) és a szenvtelen Bjarne (Nikolaj Lie Kaas), a két hentessegéd régóta szenvednek főnökük megalázó stílusától, ezért elhatározzák, hogy saját hentesboltot nyitnak. Svend jelzálogba csapja a házát, Bjarne az örökségért lekapcsoltatja évek óta kómában élő fivérét a lélegeztetőgépről, aztán kiírják, hogy zsír kapható. Mivel a tengerparti kisvárosban egy normális ember sem él, szinte fel sem tűnik, hogy két főhősünk ezután mennyire bekattan.Miután egy szegény villanyszerelőre véletlenül rácsukják a hentesbolt fagyasztótermének ajtaját, a hullát pedig Svend feldarabolja és pipihúsként értékesíti a boltban, beindul a húsdaráló. Jensen mozijának témája nem ismeretlen a filmtörténetben, a Zöld hentesek azonban nélkülözi a Delicatessen pikáns abszurditását és A Fleet Street démoni borbélyának manierizmusát. Hagyjuk is az elődöket, a dán filmek úgysem hasonlítanak semmihez sem, a dán filmeket leszámítva. A puritán morbiditás és a megjátszás nélküli színészet teszi Anders Thomas Jensen kannibál filmjét még a vegáknak is fogyaszthatóvá. Na meg a dánok ünnepelt macsója, Nikolaj Lie Kaas fapofája és az idegrángásos Mads Mikkelsen, akik már önmagukban is elvinnék a filmet, de ráadásként ott van még a pap, aki megette a feleségét és Holger hentes (Ole Thestrup), aki anális vágyat érez a kolbászok iránt.
Annak ellenére, hogy a Zöld hentesekre nem elegendő műfaji meghatározás a vígjáték, valahogy nem okoz áttörő élményt. Jensen későbbi filmjei sokkal jobbak, az Ádám almái például sokkal precízebb darab és a maga módján viccesebb is, ezért a Zöld hentesek csak 8/10-et ér.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
