A nyugdíjas Bruce Willis nem elég brutális

A Bruce Willis-filmeknél csak a képregényadaptációkat imádjuk jobban. Szerencsére a két műfaj az utóbbi néhány ében már egymásra talált: kedvenc véres trikós mintazsarunkat a Sin City után a Hasonmásban is láthattuk, az Amerikában október 16-án debütáló Redben pedig nyugdíjas CIA-ügynökként került a nézettségi toplista elejére. Azt viszont már nem szeretjük, ha egy véres-belezős Warren Ellis-képregényt a nagy bevétel reményében viccelődős-romantikus nyuggerkomédiává butítanak le.

Az eredeti sztoriban simán benne lett volna egy Sin City-monológokban tobzódó Bourne-mozi lehetősége, de ehelyett csak egy közepes akciófilm-paródiát kapunk, amiben az egykori John McClane (Willis) és a hozzá csapódó Oscar-díjasok (Helen Mirren, Morgan Freeman) debil hülyegyerekként viselkednek két ordítóan digitális robbanás és egyéb látványelem között.

Warren Ellist a kisebb képregényes istenek között szokás számon tartani: ha létezik valahol kokainmámoros Olümposza a brit írózseniknek, akkor őt közvetlenül az Alan Moore-Neil Gaiman-Garth Ennis szentháromság aranytrónja mellett találjuk, a nem kevésbé tehetséges Grant Morrison és Jamie Delano társaságában. Ellis legnagyobb dobása a Transmetropolitan sorozat volt, amiben a főszereplő mocskos szájú gonzóújságíró, Spider Jerusalem egy nyomasztóan cyberpunk nagyvárosban ír arról, mennyire rühelli a nyomasztó cyberpunk nagyvárosokat, az összes bezombult médiafogyasztóval együtt. Ellis persze a szuperhős zsánert és a misztikus-világösszeesküvős X-akták sztorikat is kiforgatta és újragondolta  az Authority és a Planetary című sorozataiban, úgyhogy egyértelműen zseni a fickó.

A Red elsőre egy 3x24 oldalas, "egyedül az egész CIA ellen"-típusú lövöldözős képregény, főszerepben egy nyugdíjazott ügynökkel. Paul Mosesnek öreg korára szép háza, nagy kertje és visszatérő rémálma van, ráadásul annyi mocskos küldetés szárad a lelkén, hogy a frissen kinevezett CIA-igazgató holtan akarja látni. A nonstop vérpatak és a 100-as szög egyszerűségű sztori mögött azonban felsejlik az összeesküvés-elméletekből jól ismert, agymosott szuperkatona-szál is.

Ellisnél a világ leghatékonyabb gyilkológépe, Moses különleges ügynök valójában nem egy fékezhetetlen tömeggyilkos, hanem a valódi áldozat. Az amerikai álom fölött őrködő, félelmetes és szánni való Frankenstein-teremtmény, aki a CIA-fejesek parancsára hazafias kötelességből 63-ban lelövi Kennedyt, 68-ban Martin Luther Kinget, és még egy seregnyi másik embert, aki útban van a főnökei titkos hatalmi sakkjátszmájában. És cserébe semmi mást nem kér, csak hogy öreg korában nyugodtan kertészkedhessen. Az új igazgató viszont nyugdíj helyett kivégzőosztagot küld neki, így Moses előszedi a pincéből az összes kéziágyút, és kereszteshadjáratba indul a sötét titkokat őrző, korrupt titkosszolgálat ellen.

Erich és Jon Hoeber forgatókönyvírók viszont csak a kopasz főszereplőt,  a vele telefonon enyelgő irodista lányt és persze a karrierista CIA-nagykutyákat hagyták meg az eredeti képregényből. A filmváltozat az elején még egy az egyben a képregényre épít: Moses kedélyesen eltársalog a nyugdíját folyósító cég alkalmazottjával, majd miután bérgyilkosok törnek rá, személyesen is felkeresi a lányt, hogy az segítsen neki. De míg a képregényben Sally soha többé nem látja az exügynököt, a filmbéli alteregója, Sarah (Mary-Louise Parker) pont úgy viselkedik, mint a szőrcsizmás Cameron Diaz a Kéjjel-nappalban: sodródik az eseményekkel és néha szerelmes pillantásokat vált a főhőssel a lövöldözések közti szünetben.

A Sin City végletekig eltúlzott, magányos noir hősei között a lelőhetetlen Bruce Willis tökéletes egyszemélyes hadsereg volt, akárcsak Mickey Rourke Marvja vagy Clive Owen Dwightja. A Red stábja viszont úgy érezte, ez a hőstípus utoljára a 80-as évek Rambo-filmjeiben működött jól. Stallone az Expendablesben egy csomó húzónevet gyűjtött maga mellé, így Bruce Willis sem adhatta alább: a Redben olyan színészóriások bohóckodnak mellette plüssmalacba rejtett gránátvetővel és virágok közt tárolt géppisztollyal, mint Helen Mirren, John Malkovich, Morgan Freeman és Brian Cox.

Sajnos az arányok menthetetlenül szétcsúsztak a Redben. A látványos üldözések és a humor között semmiféle egyensúly nincs, olyan az egész film, mintha a Bourne 4-et három komor rész után a répagéppuskás Shoot'em Up hangulatában forgatták volna le. A Red komoly akciófilmnek túl vicces, zsánerparódiának túl merev és akcióorientált - így lesz egy 10/10-es kultképregényből 6/10-es tucatmozi. (Hazai premier: december 9.)