A gulyásleves a magyar ellenállás szimbóluma

Pierre megint olyan időkről mesél, amikor sokan még nem is éltünk, de ő már akkor is az Apostolokba járt vacsorázni. Most már tudjuk, hogy ez az étterem az a hely, ahol Feri bácsi volt a pincér.

A legendás felszolgáló maga volt a megtestesült példakép, akinek nem csupán tartása, de tudása is figyelemre méltó volt. Egyszer például Krúdy Gyulától idézett, a jeles írónak abból az írásából, persze, fejből, amely a magyar gulyásról szólt.

Vagyis Pierre ezúttal a magyar gulyáslevesről értekezik. Ízes meséléséből kiderül, hogy egy nem is annyira fiatal ételről van szó, ráadásul olyan nemzeti eledelről, amely érdemes arra, hogy alföldi, pusztai étekből elindulhasson a nemesedés útján, és felkerüljön az urak asztalára.

Megtudhatjuk, hogy lám, egy leves is képes a nemzeti identitás szimbólumává válni. Igaz, ehhez kellettek a magyarok, kellettek hozzá labancok, némi marha, idővel pedig egy fűszer is, a paprika, a piros, amely mára a magyar gasztronómia egyik alapfűszerévé vált.

Fotó: Steve Russell / Getty Images Hungary

Aki kíváncsi arra, hogy Krúdy Gyula miként jegyezte a magyar gulyáslevest, az meghallgathatja most Pierre podcastműsorában. Kiderül az is, hogy ez a leves komoly fejlődésen ment keresztül, és megtudhatjuk, hogyan vált olyanná, amilyen formában ma többnyire tányérba kerül. 

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, amelyben Pierre bemutatja Feri bácsit és a lángoló palacsintát, kattintson ide.

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Pierre kóstolgat, mesél, és a gasztronómia varázslatos világába kalauzol.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!