Ez vár ránk: halálra zabáljuk magunkat, vagy éhen halunk?

Ezúttal komoly téma kerül terítékre. Nem mintha eddig ne lett volna komoly bármelyik Pierre-podcast, hiszen aki kóstolgat, és ítészi szemléletmódjának minden manifesztumával éttermeket és bisztrókat, cukrászdákat és pékségéket, termelőket és gazdákat vesz rá arra, hogy megfogadják tanácsait, vagy egy életre megharagudjanak rá, az nyilván mindent komolyan gondol, mond ki és ír meg.

Pierre ebben a posdcastjában most szintet lép. Mit lép, ugrik! A lelkiismeretünkre apellál. Személyesen, személyre szabottan. Merthogy az élelmezés világnapjára hivatkozva szól az emberiséghez, és veti elénk a valóságot, miszerint 

Mindezt teszi úgy, hogy azt már mintegy kétezer éve tudjuk, pontosabban leírták, hogy az egyén a szíve mélyén mindig Jézust választja, ám tömegként kiáltva a gyilkos Barabás menekül meg a haláltól. Vagyis alighanem mindenki pontosan tudja, hogy mennyi élelmiszert hagyunk veszni, ahelyett hogy kevesebbet termelnénk, a boltok polcain csakis a bőséget tudjuk értékelni, még akkor is, ha szükségleteink ettől a kínálattól nagyon távol állnak.

De van újabb adat is, hogy a Föld lakóinak mintegy tizede éhezik. Mindezt a népességnövekedés és a klímaváltozás árnyékában. És Pierre sorolja, sorolja az adatokat, és hallgatva a számokat már nem is csodálkozunk azon, hogy a népesség növekedésével egyenes arányban egy brutálisan megváltozó természeti környezetben kellene még több élelmiszert termelni.

Vannak gondok, nem kicsik

Mert ez a probléma is a gasztronómia része. Csak ez nem az a téma, amiről szeretünk hallani vagy beszélni. Azt nem tudni, hogy mi vár ránk, az emberiségre, hiszen a jövő nem arról szól, hogy halálra zabálnánk magunkat, de hogy sokkal többet eszünk napi szinten, mint amennyit kellene, az biztos.

Pierre fehérjeszámításba bonyolódik, de mint kiderül, csakis azért, mert fehérjéből biztosan sokkal többet eszünk, mint kellene. S még azt is bevallja, hogy ő is azok közé tartozik, aki biztosan többet eszik, mint amennyi a szervezetének működéséhez elegendő volna.

A podcastban sok olyan tény és adat elhangzik, amit elképzelni sem tudnánk. Például az, hogy 

• a hüvelyesek menthetik meg a világot,
• a húsok előállítása vízigényes,
• a pörkölt csicseriborsó kávépótlónak is jó,
• babon élni nem is rossz.

Ha valaki kihagyta volna Pierre előző podcastműsorát, itt most meghallgathatja.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.