Élő legendák és világbajnok pezsgők találkoznak az Onyx Műhelyben
További Degusztátor cikkek
A Degusztátor olvasói már tudják, hogy a 2 Michelin-csillagos Onyx ugyan bezárt, ám a helyén hamarosan valami egészen különleges nyílik. Ennek szakaszairól az Indexen folyamatosan hírt adunk, jelen vagyunk, és tudósítunk minden fontos állomásról. A Műhely csapata új, konceptuális menüsort alkot, a neve: METROPOLISZ.
Már ebből is ízelítőt adnak 2022. október 17-én, amikor is ünnepelnek, méghozzá a Sauska pezsgők sikerét. Mint ismeretes, az Onyx, a Műhely csapata Sauska Krisztián pincészete mellett döntött, amikor a különleges menüsorához pezsgőt keresett, és ezek közül idén kettő, a Sauska Brut és a Sauska Brut Magnum aranyérmet kapott a Champagne & Sparkling Wine World Championships (CSWWC) ítészeitől, a Sauska Rosé Brut pedig ezüstérmet.
A Műhelyben jelen lesz a Piper-Heidsieck legendás pezsgőmestere, Régis Camus is, aki válaszolt az Index Degusztátor gasztronómiai blogjának kérdéseire.
A pezsgő mint ital nem fiatal „találmány”. Az emberek a történelem folyamán mikor ihattak először kiváló pezsgőt?
Ha a mai ízlésünk szerinti kiválóságra gondol, az egyértelműen a hagyományos pezsgőérlelés, a méthode traditionnelle elterjedéséhez kötődik a champagne-i borvidéken, ami a XIX. század közepére tehető. A legtöbben persze a derék apát, Dom Pérignon történetét ismerik sokkal korábbról, aki a hautvillers-i apátsági pince borait kóstolgatva felkiáltott: „Csillagokat iszom!”
Azt már kevesebben tudják, hogy ő ezt nem eredménynek élte meg: nem értette, hogy kerültek a buborékok a borba, és inkább azon gondolkozott, hogyan űzhetné ki azokat. De kétségtelenül a téma megszállottja volt, és számos területen valóban úttörő. Például vidékünk szőlőfajtáinak házasításában és így a pezsgőhöz elengedhetetlenül fontos minőségi alapbor elkészítésében.
Hogyan alakult ki a mai pezsgőgyártás, mit tekint mérföldkőnek a fejlődés során?
Champagne-ban a XVIII. századig kizárólag csendesborokat készítettek, melyeket hordóban szállítottak Angliába. Érdekes módon az angolok voltak azok, akik kísérletezni kezdtek azzal, hogyan csempészhetnének buborékot a borainkba, hogy azok elevenebbek, könnyedebbek legyenek, és eltakarják a hosszú hajóút okozta megviseltséget. Erről már van írásos bizonyíték is 1662-ből egy angol fizikus tollából, aki először fogalmazta meg, hogy ha a kész borhoz cukrot adunk, az a palackban újabb erjedési folyamatot indít el, ami buborékokat eredményez.
Szintén az angolok készítettek elsőként olyan palackot és dugót, amely elég erős volt ahhoz, hogy az erjedés következtében beálló nyomást kibírja, vagyis a palack ne robbanjon szét.
Úgyhogy ez az igazság: a ma ismert hagyományos pezsgőkészítés alapjait bizony az angoloknak köszönhetjük. Ezt követően indult meg az igazi munka Champage-ban, és ebben már részt vett a ma ismert patinás pezsgőházak szinte valamennyi alapítója: fizikai és kémiai, szőlészeti és borászati kísérletek egész sora vezetett oda, hogy az 1800-as évek végére megvolt a nagy volumenben is alkalmazható készítési mód, kifinomult a technológia, és elmélyült a borászok tudása a szőlőfajták és azok kombinációja, vagyis a házasítás tekintetében.
Régis Camus
Champagne szívében, Reims-ben járt egyetemre, az élelmiszer-tudomány szakot hamar felcserélte a borászatra. A hetvenes évek közepén indult a pályája a közösségi szőlőtermelés területén.
Tehetsége először a közösség összefogásában nyilvánult meg, szervezőkészsége és diplomáciai képessége révén több évig irányította a Champagne régió borászainak szövetségét. Itt figyelt fel rá a legendás Daniel Thibault, és szövetségesül hívta maga mellé. A feladat nem volt csekély: a patinás, de megkopott nevű Piper–Heidsieck és Charles Heidsieck házak újrapozicionálása és egyedi, saját arculatának kialakítása.
A termelőkkel való személyes és minőségalapú kapcsolat kialakítása volt a hosszú távú építkezés első lépése, aztán megszállott precizitással kezdte felépíteni és a fajták, területek pontos rögzítésével gyűjteni a házak reserve bor készletét.
2002-től a Heidsieck pezsgőmestere, akinek sikerült máig érvényesen és karakteresen definiálni a két ház stílusát. Mindkét márka állócsillag, bérelt helyük van Champagne legjelentősebb 25 házának listáján.
Régis Camus nyolc alkalommal lett az Év Pezsgőmestere. 2018-ban vonult nyugdíjba, de szakmai kalandvágya szerencsére nem hagyja pihenni: új prémium sake-je, a Heavensake sikert sikerre halmoz a világon. Egyetlen pezsgős projektje Tokajhoz köti: célja a Sauska pezsgők stílusának finomítása és a borászat csapatának folyamatos képzése.
A gépesítésnek köszönhetően ebben az időben már 20 millió palack készült a borvidéken, ez pedig a Champagne-módszer, a méthode champenoise megállíthatatlan hódítását is jelentette Franciaországban és világszerte.
Annyira, hogy eljött az idő, hogy el kellett gondolkozni szőlőfajtáink és a módszer védelmén a minőség és hitelesség érdekében. Újkori mérfödkövet jelentett a Champagne-módszerrel készített egyéb francia habzóborok újradefiniálása: a nevük crémant lett, amellyel ma nyolc borvidékünkön több mint félezer termelő foglalkozik, akiknek nem kell ragaszkodni a Champagne-ban kötelező chardonnay, pinot noir, pinot meunier fajtákhoz, hanem szabadon használhatják saját vidékük karakteres szőlőfajtáit.
Lényegében ugyanez történt világszinten is: a méthode champenoise elnevezés kivezetésre került, a Champagne név felszabadult, megtisztult, és csak hozzánk köthető. Ezzel párhuzamosan a világ megismerte a méthode traditionnelle elnevezést, ami minden olyan pezsgőt jelent, ami hagyományos módszerrel, de nem Champagne-ban készül.
Ön szerint, ismerve a klímaváltozás folyamatait, milyen jövő vár a pezsgőre?
A klímaváltozás miatt mérsékelten aggódom, mert nekünk, pezsgőt készítő borászoknak van egy titkos aduászunk, ez pedig a reserve bor. Ez a korábbi évek borait jelenti, amiket nemcsak szabad, de kifejezetten tanácsos is hozzáadni az aktuális évjárathoz annak érdekében, hogy a végeredmény jó egyensúlyú és harmonikus legyen. A hivatásom végtelen szabadsága abban áll, hogy szabadon használhatok különböző évjáratokból származó, eltérő fajtájú borokat, vagyis van lehetőségem a korrekcióra. A nehézség pedig abban van, hogy a jövőt kell előre látnom: nem az a fontos, hogy a poharamban lévő házasított bor most milyen, hanem hogy milyen lesz évek múlva az ön poharában.
Ön milyen borvidéket, Magyarországon tradicionális szőlőfajtákat tart alkalmasnak arra, hogy Magyarország sikeres lehessen a pezsgőgyártás piacán?
Természetesen Tokaj jut elsőként eszembe, hiszen Sauska Krisztiánnal és csapatával Tokaj-Hegyalján termett szőlőből dolgozunk. Erős vidék, energia, kisugárzás és sárm, minden megvan benne, ami szerintem a minőséghez kell. Nagyon kell hozzá helyi karakter is, hiszen ha azzal bíztak volna meg, hogy Champagne-t másoljuk le Magyarországon, biztos messzire futok. Szerencsére nem ez történt, a furmint nagyon izgalmas fajta, de a chardonnay és a pinot noir is – pedig ezeket igazán jól ismerem – más arcát mutatja itt, köszönhetően a remek vulkanikus talajnak.
Sajnos nem ismerem eléggé a többi magyar borvidéket, ezért nem említenék fajtákat. Van azonban valami, ami sokkal fontosabb a sikerhez, ez pedig a tapasztalatcsere és az összefogás.
Ez közhelynek hangozhat, de Champagne történelme bizonyítja, hogy egymás nélkül nem mentünk volna semmire. Ha a konyhaasztaloknál, pincékben és irodák mélyén folyó kísérleteket nem osztották volna meg egymással a termelők, ha a mai technológia alapját jelentő gépek prototípusait nem együtt bütykölték volna több pince szakemberei, Champagne ma nem tartana itt. Életünk fontos része ma is a közösségi kóstoló és a párbeszéd az aktuális évjárat sajátosságairól, piaci kihívásokról, törvényi szabályozásról. Közösségben dolgozni magasabb minőséget jelent, ezt pedig a fogyasztó is érzi. Hogy közben mindenkinek megvannak a maga titkai? Persze. A pezsgő lételeme a titok.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Gerbeaud Gasztronómia Kft. közreműködésével jött létre.
Rovataink a Facebookon