Ez az étel csak akkor jó, ha kívülről egy fényesre pucolt barna bőrcsizmára hasonlít

Húsimádók, figyelem! De a vegánoknak sem érdektelen ez a podcast. Hiszen a világ attól kerek, hogy leginkább részeiben értelmezhető. Arról nem is szólva, hogy ez az étel, amiről ma szó lesz, minden magára bármit is adó séf próbaköve. Az nem biztos, hogy alfája és ómegája, ám hogy ezen a húsételen, különösen ha elkészítési módozatát tekintve nem rare, simán el lehet vérezni, az biztos.

Mielőtt még azt gondolnánk, hogy a bélszín történetét mesélve Pierre elrepít minket a ködös Albionba, álljunk meg a Ligur-tenger partján. Ez a sztori ugyanis csak Olaszországig visz minket. 

Véleménye volt a húsról

Lerici városában vagyunk, Pierre egyszer ott szállt meg az egyik fogadóban. De hogy a bélszín története mégse maradjon angolok nélkül, Pierre odakeveredett egy asztalhoz, amelynél egy angol házaspár ült. Beszélgetni kezdtek. Azt kérdezték Pierre-től, mivel foglalkozik, mire ezt felelte: ételkritikus.

Cserébe azonnal kapott egy történetet Quientin Crewe-ról. Erről az amúgy szintén angol, 1988-ban, 74 éves korában meghalt újságíróról, étteremkritikusról, vendéglősről azt kell tudni, hogy anno éppen abban a fogadóban lakott, ahol Pierre is megszállt.

Az amúgy kalandos életű Crewe még az 1950-es években jelent meg itt, akkor éppen egy látássérült angol úrnak olvasott föl újságcikkeket, könyveket. 

Hát úgy, hogy Crewe megfogalmazása szerint egy remek Wellington bélszínnek külsejében leginkább egy fényesre pucolt barna bőrcsizmára kell hasonlítania. A gond akkor van, amikor a belseje is erre emlékeztet.

Aki ezt a podcastot meghallgatja, az garantáltan tudni fogja, honnan ered a Wellington bélszín elnevezése. Most azért nem írjuk le, mert gyanítjuk, ebben az esetben kevesebben nyomnák meg a lejátszó gombját, és nekünk ezúttal is kifejezetten az a célunk, hogy a tudást személyesen Pierre adhassa át. A maga mesélős hangulatában, múltidézéssel, nagyokat nyelve. 

S ha a podcast végén valaki úgy érezné, megenne most egy izmos Wellington bélszínt, ne fogja vissza  magát, csak azt döntse el, hogy milyen legyen:

• rare, medium rare, medium, medium well, well done.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Aki lemaradt volna a legutóbbi Pierre-podcastról, amelyben mást is kóstolgat, ide kattintva meghallgathatja.