Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMNem sok ilyen étterem van Budapesten
Régóta lehetett tudni, hogy Szulló Szabina és Széll Tamás a meglévő Stand 25 nevű éttermük mellé egy fine dining étterem nyitását is tervezi, csak a helyszín volt kérdéses. Sokáig Budát emlegették, végül azonban az új Stand a volt Lou Lou, és a mindössze egy évet megélt Márga Budapest helyén lelt végleges otthonra, az Andrássy út közelében, a Székely Mihály utcában. A nyitás után három nappal olyan volt mintha egy ezer éve nyitva tartó helyre érkeztünk volna meg.
Az új étterem egyik specialitása, hogy az üvegfalú konyha teljesen nyitott, így végig nyomon lehet követni a készülő étel útját. Már ha olyan szerencsénk van, hogy az étterem első felében tudunk leülni, a hátsó részében ugyanis a konyhából sajnos nem sok látszik. Úgyhogy ha foglalnak, kérjék magukat a konyha melletti részhez.
A két séf, valamint Hamvas Zoltán nem véletlenül alkotnak sikeres csapatot már közel húsz éve, a Standra is megérte várni. Olyan precíz étterem született, amilyen Budapesten nem sok van. Az étlap remekül kapcsolódik a hagyományos magyar konyhához, de mégis olyan új oldalát domborítja ki az alapanyagoknak, ami egészen biztosan sok meglepetést okoz. Szulló Szabina elmondta, hogy szinte nincs is olyan alapanyag ami nem magyar, fontos volt számukra, hogy megmutassák, amit a magyar konyháról gondolnak, de most lényegesen nagyobbat léptek, mint az idén Bib Gourmand minősítést nyerő Stand 25 esetében.
Nemcsak az étlapról rendelt fogások, hanem már az üdvözlőfalatok is lehengerlőek: túrós-kapros pogácsa, apró kis fokhagymás lángosok, padlizsánkrémmel töltött paprikás tészta. És ne csak éhségűző falatokra gondoljunk, a tökéletesség már ezen a szinten elkezdődik, az apró tésztába töltött padlizsánkrémen átüt az ismerős, füstös íz, és a falatok mellé kínált friss kenyér és krémes körözött is pont az, amire az ember úgy általában vágyik. Előételnek kacsamájat próbáltunk, ami tulajdonképpen egy meggyzselébe mártott kacsabonbon, fantasztikusan finom, de engem a másik előétel, a paradicsom és sültpaprika saláta vett le teljesen a lábamról. Ezt azért is hangsúlyozom, mert talán kevesebben választanák egy híres séf éttermében a vegetáriánus, zöldséges ételt, pedig abszolút megéri, annyira új ízeket, savakat egyesít, tetején egy kis zöld eperrel. Lenyűgöző.
Második fogásként szemeztem a halászlével, de inkább egy másik hal, a kecsege lett a befutó, uborkasalátával és kagylómártással. Ez valószínűleg népszerű fogás lesz, hiszen Széll Tamás Bocuse d'Or tányérját idézi vissza, így kaphatunk egy kis ízelítőt abból, hogy mit főzött hónapokig Széll, miközben készült a versenyre. Nyilván összetettségében ez sehol sincs egy versenytányértól, de a másik dolog, amit imádtam a Standban, hogy
mindig éppen annyi összetevő van a tányéron, amennyi feltétlenül szükséges.
A legtöbb helyen elkövetik azt a hibát, hogy még 2-3 színt meg ízt rápakolnak a tálra, ami sokszor teljesen fölösleges. A kecsege látványban és ízben is lehengerlő, az uborkasalátát azonban ne keresse senki a tányéron, hiszen az egy marinált, feltekert zselé formájában érkezik, kiegészítve a halat.
Gulyást már többször ettem a Stand 25-ben, de itt is az egyik kötelező elem. Mint Szulló Szabina hangsúlyozta, fontos volt számukra, hogy megmutassák, nekik mit jelent pontosan a gulyás. A titka, hogy a marhahúst főzés előtt egy kicsit faszénen meggrillezik, majd tíz percen belül minden fűszer a lébe kerül, hogy együtt főjön a hússal. Egy sűrű, hagyományos gulyásról van só, amit a sós citromhéj és a ropogós szárzeller tesz egészen különlegessé.
Ezután érkeztek a főfogások, amiből összesen négy van, itt talán egy kissé gondban lesz az, aki visszafogottabb ízekre vágyik. Húsból bárány és őz szerepel az étlapon, emellett egy halétel, pisztráng és egy vegetariánus főétel, az erdei gombákkal töltött sült zeller. Amiről mondhatnám, hogy az étlap egyik telitalálata, de egyszerűen mindegyik az. A báránylapocka zsenge és puha, - Szulló Szabina külön kiemelte, hogy ezt a termelőt ők is csak nemrég találták. A bárány gerslivel és gombával töltött káposztával érkezik. Összesen tíz fogás szerepel egyébként az étlapon, délben is ugyanazokat az ételeket lehet rendelni, mint este, mert Szulló Szabina és Széll Tamás úgy gondolják, hogy ez az a tíz étel, amiben tökéletesen meg tudják magukat mutatni.
Desszertként kérhető somlói galuska, - természetesen ez is a szokásostól eltérő formában - őszibarack akácmézzel és joghurttal, vagy cseresznye mogyoróval és csokoládéval is. A legnagyobb dobás azonban a menüsor végén érkezik: egy csodás desszertválogatás búcsúzóul, amiben visszaköszönnek a Rákóczi túrós és az almás pite ízei is, és az egészet a málnás rózsavíz teszi még különlegesebbé.
Végre egy étterem budapesten, ami egyszerűen tökéletes: tele van profizmussal, tapasztalattal, önbizalommal ugyanakkor mégsem feszengős.
Minden étel pontosan kiegyensúlyozott, semmiből nincs a tányéron túl sok, vagy túl kevés, nem találni egyetlen dolgot sem, amibe bele lehetne kötni. Talán a dizájn lehet egy kicsikét karakteresebb, de így legalább biztos, hogy nem vonja el a figyelmet az ételekről a belső tér. Kevés étterem ad ma ennyire tökéletes élményt Budapesten, mint a Stand.
Ebédmenü: 3 fogás 7500 Ft, 4 fogás 9500 Ft.
Vacsora menü: 4 fogás: 19500 Ft, 8 fogás 29500 Ft.