Viszlát, bús hétfő!

Vijjog az ébresztő, tudatának pereméről egy tanáros hang a szemek kinyitására ad parancsot, de az ingerület elhal az idegpályák szövevényében, és Ön negyedszer is lenyomja az órát.

Zombiként ül a buszon, később merev tagjait igyekszik vágtára ösztökélni, de hiába, megint elkésett.

Bizonytalanul bolyong munkahelyén, több dologba is belekezd, de egyiknek sem jár a végére. Pedáns kollégái közt az emailjeivel szöszmötöl, és látszattevékenységekkel üti el az időt ebédig. Amikor a többieknél eljön a pletyka, a Quake és a netezés ideje, váratlanul megszállja a munkakedv. Órákkal a munkaidő lejárta után, de remek eredménnyel zárja a napot, majd hiába fogadta meg reggel, hogy korán lefekszik, hajnali kettőig olvas, videózik, szocializál, hogy aztán másnap ismét jöjjön a halálos vekkercsörgés.

Ha a jeleneteket Ön szerint egy furcsa szociothrillerből idéztük, kérjük kattintson ide, és keressen magának másik cikket. Amennyiben viszont mindennapos élményeit olvasta, jó hírünk van. Nem Önben van a hiba.

A gének diktálnak, nem a főnök

Egyes kutatások szerint az emberek negyedének biológiai órája genetikusan máshogy ketyeg, mint az, amelyik a munkaidőt szabályozza. A diszharmónia pedig nemcsak álmos dolgozókat, hanem alacsonyabb hatékonyságú munkát is eredményez.

Egy dán kezdeményezés ezért alternatív munkarend bevezetését javasolja. A januárban indult, jelenleg közel négyezer tagot számláló mozgalom arról győzné meg a munkáltatókat, hogy büntetések helyett a későn kelőkre szabott időbeosztással növeljék termelékenységüket. Amivel mellesleg könnyebbé tennék alkalmazottaik életét is.

A koncepció lényege, hogy a genetikusan későbbre programozott dolgozók akkor végezhessék munkájukat, amikor aktivitásuk a csúcson van, legyen az délelőtt 11 vagy akár este 7.

Melyik csoportba tartozik?

Bár a terv szimpatikus lehet mindenkinek, aki életében elpusztított már legalább egy ébresztőórát, mégsem fogja egységbe kovácsolni a Föld későn kelőit. A csoport alapvetése szerint az alternatív munkarendet ugyanis csak fejlett gazdasági régiókban lehet hatékonyan működtetni.

A jelenlegi munkabeosztás még abból az időből ered, amikor a napot az állatok etetése és az egész napos szántás miatt valóban reggel kellett kezdeni. A fejlett világban azonban a népességnek csak 5-10 százaléka él mezőgazdaságból. A gazdaságot a szántás-vetés helyett inkább a kreativitás, az ötletek és egyéni megoldások működtetik.

Az innovációs társadalomban tehát van fontosabb is, mint hogy a munkaerő már reggel az irodában üljön, érvel a szervezet életre hívója, Camilla Kring. A váltásnak eljött az ideje, állítja, mert a feladatok már nem helyhez és időhöz kötöttek, a munkához pedig súlyos, kovácsolni való munkadarabok helyett elég, ha hazaviszünk egy laptopot.

"Amikor az ember az agyával dolgozik, nem az a kérdés, hánykor ül le az asztalhoz, hanem hogy mikor a legproduktívabb" - mondja az utópiagyártás mellett mérnökként is dolgozó Kring.

A mozgalom A és B típusú emberre osztja a társadalmat. Az A típusú ember reggel felkel, csókot lehel házastársa arcára, felöltözteti a gyerekeket, reggelizik, munkába megy, és elvégzi feladatait. Délutánra elfárad, úgyhogy hazamegy, kikapcsolódik, elszundít a tévé előtt, és másnap energiával telten ébred.

A B típusú ember ezzel szemben nehezen ébred, és csak órákkal később ér aktív fázisba. A kávé vagy a főnök lesújtó tekintete munkára emlékeztető tevékenységekre sarkallhatja, de a kreatív energiákat nem a koffein vagy a félsz szabadítja fel.

B-világ

A dán Jyllands-Posten cikke után egyre szélesebb körben népszerű mozgalom a B embereknek ideális, rugalmas munkarend kialakítását javasolja. A rugalmasság jelentheti a későbbi kezdést, vagy akár a teljesítményorientált munkabeosztást is.

A mozgalom víziójában már a B társadalom képe is szerepel. A B társadalomban nem különül el mereven a munkaidő, a szórakozás vagy a családra szánt idő. Kring szerint nem arról van szó, hogy a fentieket mind egyszerre kell csinálni, hanem hogy minden feladatunkat akkor végezzük, amikor arra a legmegfelelőbb az idő.

A mozgalom azt szeretné elérni, hogy a jelenlegivel párhuzamosan létezzenek B emberekbek is optimális B-barát munkahelyek, akár már az álláshirdetések is tájékoztatnának róluk.

Cirkadián ritmus

A dán későn kelők tudományos vizsgálatokkal is alátámasztották utópiájukat. A kutatások szerint az emberek biológiai órája a legritkább esetben osztja 24 órás szakaszokra az időt.

A társadalom 10-15 százaléka 23 órás ciklus szerint él. Ők a klasszikus A típusok: korán kelnek, és már este 10-11-kor ágyban vannak.

A népesség negyedénél egy biológiai nap viszont 25-27 óráig tart, ők hajlamosabbak hosszabb napokat tartani, este is aktívak, de reggel tovább maradnak ágyban.

Az emberek fennmaradó 60-70 százalékának biológiai órája e két szélső érték közt ketyeg, így vannak, akik mindkét munkarendhez tudnának alkalmazkodni.

A két alaptípus közti különbség egyszerű vizsgálatokkal is kimutatható. Ha egy A és egy B típusba tartozó kísérleti alany egy időben, korán fekszik le, majd egyszerre kelnek fel, szignifikáns különbség lesz reggeli testhőmérsékletükben. A genetikailag korán kelő élmunkás üzemi hőmérséklete már reggel optimális, szerencsétlen társa még órákig megmarad az alvásra jellemző hőmérsékleti tartományban.

Szkeptikusok

Várdi Katalin alvásszakértő csak rövid távon tartotta jó ötletnek a munkarend megváltoztatását. A szomnológus szerint a lépcsőzetes munkakezdésben ugyan van ráció, de az, hogy valaki csak éjszaka tud dolgozni, már nem az egyéni cirkadián ritmus következménye, hanem a felbolydult életviteltől kialakuló civilizációs betegség. És ezt nem szerencsés a munkarend átalakításával támogatni.

Nemcsak orvosi, hanem munkaszervezési szempontok is késleltetik a B-világ beköszöntét. A rendszer ugyanis csak olyan területeken vezethető be, ahol nem kell másokkal együtt dolgozni. A dán példától függetlenül egy minisztériumnak háttérmunkát végző magyar kutatóintézet is kísérletezett a kötetlen munkaidős beosztással. Azonban hiába végezték el a feladataikat időben, mivel a hivatali órákban senki sem állt a bürokraták rendelkezésére, végül be kellett hódolniuk a hagyományoknak.

Hogy az állami bürokráciát hogyan lehetne a kreatív társadalom normái szerint átalakítani, összetettebb kérdés, amelyre most nem keresünk választ, inkább befejezzük a cikket, mert elmúlt hajnali egy, és már biztos, hogy a cikk írója reggel megint nem lesz képes időben felkelni.