Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Talán abban is van némi sorsszerűség, ahogyan egy bor világhírű lesz. A gamay szőlő története különösen kalandos, mert onnantól vált fontossá, hogy VI. Károly francia király a „Vadak Bálján” egy őrült ötlettől vezérelve négy barátjával ősembernek öltözött. Lábuknál összeláncolva táncoltak, mígnem egyikük maskarája lángra kapott, és a kis csapat néhány tagja halálra égett. A húszas éveiben járó király ugyan túlélte a performanszt, de az addig sem erős elméjéről és stabil idegrendszeréről híres uralkodó miatt hamarosan megkezdődtek a csatározások a trónért, amire testvére az Orleans-i herceg és nagybátyja, II. „Merész” Fülöp, Burgundia hercege is bejelentkezett.
Fülöp a küzdelemben arra is szakított némi időt, hogy a parasztság körében kedvelt és gazdagon termő gamay szőlőből készült bort megkóstolja. Emlékezetes korty volt.
Hatására 1395-ben elrendelte, hogy a Beaune városa közelében egy emberöltővel korábban nemesített szőlőt azonnal irtsák ki, mert „nagyon rossz, és tönkreteszi a növényzetet”, vagyis a helyi pinot noir fajtát.
A gamay szőlő kálváriája jó hatvan évvel később folytatódott: III. „Jó” Fülöp herceg kijelentette, hogy „Burgundia hercegei arról híresek, hogy a keresztény világ legjobb borait készítették. Megőrizzük hírnevüket.”
Beaujolais ugyan csak 11-14 km széles, de 55 kilométer hosszan nyújtózik a Saône folyó mentén egészen Lyonig. Itt már a rómaiak korában is komoly szőlőültetvények kúsztak a változatos talajú dombokra, majd a középkorban a Bencés szerzetesek tartották életben a szőlőtermesztést és persze a borkészítést. A területet ötszáz évi tulajdonlás után aztán a Beaujeu-i földesúr a 15. században átengedte Burgundia hercegének, akitől végül a Nagy Francia Forradalom szakította el és adta a szőlősgazdáknak.
Ennek köszönhetően a gamay szinte teljesen kiszorult Burgundiából – és a tőkékből csak a borvidék déli határán, Beaujolais lankáin maradt fenn néhány hektár. Szerencsére.
Mert ennek köszönhető, hogy a borkereskedők és borszeretők ma már a világ közel 120 országában minden november harmadik csütörtökén így kiáltanak fel:
»Le Beaujolais Est Arrivé!«, azaz a »Beaujolais megérkezett!«
Beaujolais ültetvényein ma már 98 százalékban gamay szőlőt termelnek – jellemzően a római korra visszavezethető bakműveléssel –, amiből a régió 96 falvában 12 különböző megjelölésű bor készül.
Az itt készülő borok testesebbek, sötétebb színűek és mélyebbek, nem úgy, mint a világkarriert befutó Beaujolais Nouveau.
Napjainkban Beaujolais borrégió területének egyharmadán készül a Nouveau. A gamay szőlőt, megóvandó a szőlőszemeket a repedéstől, jellemzően kézzel szüretelik még augusztus végén, szeptember elején. Az egész fürtöket acél- vagy cementkádakba teszik, abban must képződik és erjedésnek indul. Az eközben keletkező szén-dioxid kiszorítja az oxigént, így a felső kétharmadban található ép szőlőszemek belsejében indul be a további erjedés.
Kíméletes, szakaszos préselés után gyors derítés, hidegkezelés és palackozás következik, aminek az eredménye egy friss, gyümölcsös (jellemzően banános illatú), málnás-meggyes reduktív bor, alacsony tanninnal és rövid élettartammal.
Noha valamennyi marad tavaszra is belőlük (a legjobbakat ilyenkor átcímkézhetik a helyi szabályoknak megfelelően elhagyva a nouveau feliratot), jellemzően még novemberben elfogy a legtöbb palack tartalma, leginkább a Lyonban és a borvidéken, ahol több mint 100 fesztivál ünnepeli a Beaujolais Nouveau-t. Legnagyobb közülük a Les Sarmentelles Beaujeu városában, ahol majd egy hétig párosítgatják az újbort könnyű ételekkel, lyoni felvágottakkal.
A Beaujolais Nouveau története a XIX. században indult, és mit sem tudnánk róla, ha nem találják fel a vasutat. Mivel a borvidéken termő vékony héjú szőlőből készülő bor rövid ideig volt eltartható, ezért csak a szállításra alkalmas folyók (Saône és Rhône) mentén élők élvezhették. Lyon bisztróiban novemberben sorra jelentek meg a feliratok a fekete táblákon, hogy az újbor megérkezett: Le Beaujolais Est Arrivé! A gazdák – ahogy az utóbbi évtizedekben Magyarországon is – egymást túllicitálva akartak elsőként megjelenni boraikkal, így a gyorsasági verseny a minőség rovására kezdett válni. Ezt lezárandó, 1941-ben megjelent rendelet szerint november 15. előtt nem lehetett újbort forgalomba hozni az adott évben.
A világhírnév felé vezető úton az első lépést Georges Duboeuf, lyoni borkereskedő tette meg azzal, hogy Párizsba is küldött pár palackkal „az újbor megérkezett” felirattal, ami előbb a francia főváros, majd Svájc és további európai nagyvárosok borszerető közönségét is rabul ejtette. A helyzet 1985-től annyiban változott, hogy minden év novemberének harmadik csütörtökében jelölték meg a Beaujolais Nouveau forgalomba kerülésének legkorábbi dátumát, így éjfél előtt csak a borkereskedők raktárjaiban lelhetők fel az adott évi palackok és az azt hirdető plakátok.
Ma már közel 120 országban ünnepelik ezt a francia újbort, közel 30 millió palackot szórva szét a világban, raliversenyeken szállítják célvárosokba (Magyarországra is utazott így jó néhány rekesz celeb versenyzők kocsijaiban), repülők gyomrában utaztatják Amerikába és Ázsiába.
A fesztivál fáklyái idén sajnos nem lobbannak fel, így nem marad más hátra, mint otthonunkban adózni a hagyománynak, és felbontani egy hűvös palackot (11 °C az ideális szervírozási hőmérséklet), majd arra inni, hogy jövő ilyenkor úgy kiáltunk fel: a Beaujolais megérkezett, a vírus eltűnt!
A hazai kínálatban közel egy tucat Beaujolais Nouveau jelent meg idén, amiknek a kóstolását kiegészítettük a szén-dioxid-macerációval készülő hazai borok tesztjével is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
