Az 56-osok mindent átölelő oszlopot építenének

Tarlós István még a választások előtt adott interjújában leszögezte, hogy nem csak mint főpolgármester ül majd be a Városházára, de a város esztétájaként is működik majd. Az egyébként közlekedési mérnökként végzett politikus ugyanis lebontatná az 56-osok terén épült emlékművet, mivel az nem tetszik neki, sőt, ismeretei alapján állította, hogy az nem is művészet. A művészet mibenlétéről általában erre szakosodott művészettörténészek, esztéták és filozófusok nyilvánítanak véleményt, így az 56-os emlékmű elbontásáról mi sem egy politikust kérdeztünk meg, hanem Mélyi József művészettörténészt.

Elmaradt a kibeszélés, de ez nem bontási ok

"Sok problémám volt ezzel az emlékművel – mondta a műszaki egyetem kommunikációs tanszékén dolgozó Mélyi, aki rendszeresen publikál köztéri szobrok, emlékművek témájában. – Nem érzem a szobor erejét. De nagyobb baj, hogy a mű néma maradt. Hiányzott a nyilvános kibeszélés. Addig tartott a vita, amíg az 56-os szervezetek elmondták, hogy nekik nem tetszik a terv, az alkotók azonban nem válaszoltak. Pedig egy ilyen mű akkor kezd élni, ha a legmagasabb szintig beszélnek róla."

A mű eltávolításával kapcsolatban azonban kevésbé volt megengedő az amúgy kritikus szakember. "Az eltávolítással nem értek egyet. A társadalmi vita, a kibeszélés nem azt jelenti, hogy akkor most viszont lebontjuk az egészet. És történelmi okokból sem értek egyet. Rengeteg szobrot állítottak, az egyik működik, a másik nem. Ezzel meg kell tanulni együtt élni. Vagy válasszunk avantgarde megoldást, távolítsuk el, de akkor viszont a nagy megbeszélés után távolítsunk el a közterekről
minden rossz szobrot."

Benneragadtak a XIX. században

"Nem igaz, hogy az 56-os szervezeteknek semmilyen beleszólásuk nem volt a pályázatba" – cáfolta Tarlóst az emlékművet még 2005-ben kiválasztó zsűri egyik tagja. A név nélkül nyilatkozó szakértő elmondta, hogy a nyilvános összetételű bírálóbizottság munkájában nemcsak felkért művészeti szakértők, hanem delegáltak is részt vettek, így a zsűri tagja volt Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapító elnöke is. Informátorunk úgy emlékezett, hogy "Fónay elképzelése inkább konvencionális megoldások felé hajlott, de a szakértők érvelése meggyőzte arról, hogy a kortárs művészet nyelve  alkalmasabb forma az üzenet XXI. századi közvetítésére."

A zsűritag szerint a rozsdás vasoszlopokból és csillogó fém élből álló
mű megfelelő módon fejezi ki a forradalmat. Tarlós üzenete pedig valójában nem 56 emlékezetéről szól, hanem "sokkal inkább a kortárs képzőművészet iránti értetlenségről, és arról, hogy képesek vagyunk-e megérteni és elfogadni számunkra szokatlannak tűnő műalkotásokat."

"Tarlósból a kortárs művészet iránti intolerancia szólalt meg. Sok ember fejében egy emlékműről még ma is XIX. századi, heroikus, figuratív elképzelések élnek."

De ha már úgy alakult, hogy nemzettársaink ismeretei és esztétikai elvárásai megragadtak a múlt században, nem kellene-e megadni nekik, amit akarnak, kérdeztük, szakértőnk azonban kevésbé volt borúlátó. "A fiatalok szerencsére már nem az ájult tisztelet hangján megszólaló új emlékműveket szeretnének látni egy világvárosban. Az új ismeretek, az internet kulturálisan nyitottá tette ezt a generációt, számukra már természetesek az olyan művek, amelyeknek nem egy nézete és olvasata van, és amelyek interakción és nem a néző passzivitásán alapulnak".

Az egykori zsűritag azt is kiemelte, hogy a múlt századi eszmék
kedvelői is számtalan emlékmű előtt hódolhatnak. A kormány a
nonfiguratív emlékmű avatásával párhuzamosan felavatott egy hagyományos szellemű figuratív emlékművet is a Műegyetemnél, de található ilyen a Széna téren is, a Corvin közben pedig a lehető legkonkrétabban maga a pesti srác, Jancsika áll bronzba öntve,
puskával. "Valószínűleg a veteránok egy része a mostani emlékmű helyén legszívesebben egy ilyen pesti srácot látna, csak a Sztálin szobor méretére felnagyítva."

Derékig kiálló kézigránát, munkásőrök, lukas zászló

A megjegyzés nem alaptalan, ha áttanulmányozzuk Boross Géza művészettörténész gyűjtését az emlékműállítás körüli időkből. "Márványtalapzatot képzelek el, melyből derékig kiáll egy kézigránátot éppen eldobni készülő szabadságharcos, mielőtt a tank legázolja" – vált rövid időre szobrásszá a Magyar Demokrata egyik újságírója.

"Vissza kell építeni a Sztalin-szobor talapzatát, rajta a levágott csizmákkal és benne egy lyukas magyar zászlóval" – adta utasításba művészi elképzeléseit egy történelemtanár a Magyar Világ című kiadványban.

Wittner Mária hivatásos 56-os egy másik cikkben pedig egy víziójára hivatkozva támadta az ék alakú művet: "Láttam egyszer egy képet a munkásőrök gyakorlatozásáról, ahol ék alakban felfejlődve készültek a támadáshoz. Valójában tehát nem kérdés, hogy kinek készül az emlékmű. Lehet, hogy 56-nak, de nem a forradalmároknak, hanem a forradalom okán felállított munkásőrségnek.”

A kiöregedett pesti srácok titkos információi

A lapok irányultságát és a megszólalók politikai kötődéseit figyelve azonban egyszerűsödik az emlékműbontás kérdése. Az emlékművet a jobbos és szélsőjobbos fórumok támadják, a felszínen esztétikai okokból, valójában azonban azért, mert azt az MSZP–SZDSZ-kormány állíttatta.

"Az 56-os kiöregedett pesti srácok mindenáron meg fogják akadályozni, hogy a hatalmon lévő kommunista kormány bármilyen emlékművet építsen a Városligetnél vagy bárhol az országban" – árulkodik a valós motivációkról az 56-os Magyarok Világtanácsának közleménye. A Pofosz pedig úgy vélte, "a terv a világméretű liberális nemzet- és emberellenes folyamatnak a szülötte."

Így már érthető, hogy miért nem vált búcsújáróhellyé a Műegyetem kerítésénél szintén a szocialisták alatt emelt, heroikus alakokból álló szoborcsoport.

Az ügyben egyébként érdekes a Pofosz pálfordulása. A dokumentumok szerint a szövetség akkori elnöke, a zsűrizésben is részt vevő Fónay Jenő annak idején támogatta a tervet. Most azonban azt állította, hogy csak azért szavazott, mert a beadott pályamunkák közül még ez volt a legjobb. És mert furfangos módon már akkoriban azt méricskélte, a vasoszlopok akkora helyet foglalnak el, hogy ha majd elbontják, jó nagy emlékművet építhetnek a helyén. Az idős forradalmár egyébként titkos információkat is megosztott velünk. "Eldöntött kérdés, hogy az emlékművet elviszik onnan, és lesz helyette más."

A Pofosz jelenlegi elnöke már azt is tudja, mit épít Tarlós a lebontott 56-os emlékmű helyébe. "Egy mindent magába ölelő, hatalmas emlékoszlop kerülne oda" – mondta Mádi Jenő.

Megkerestük az alkotókat is, de nem kívánták kommentálni a kampányidőszak hevében elhangzott politikusi szólamokat.

Másodállása: cenzor

Tarlós István egyébként nem most lép fel először a cenzor szerepében. 1999-ben a Kiscelli múzeum Nitsch-kiállítását akarta betiltani, azon az alapon, hogy ő Óbuda polgármestere. Szintén ebből az indíttatásból távolíttatta el 2002-ben a kerületéből egy fotókiállítás plakátját, amelyen egy meztelenül dohányzó idős asszony volt látható. Később a Sziget fesztivál meleg sátrának bezáratásával is kísérletezett, amely akciója végül alkotmánysértőnek bizonyult.

De kompetensnek érezte magát a TV2 plakátjai ügyében is, mivel sértette a pöcs alakú firka a lapok sarkában.