Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó PéternekHideg szél süvít a Névshowr üres díszletei közt, Rudi Zoltán irodájának ajtaján csendben pattogzik a megszürkült festék, Pálffy István pedig vacogva húzza összébb zakóját az esti Híradó kiürült stúdiójában. Többen látták, ahogy Juszt László a köztévé büféjében kölcsönkért egy parizeres zsemlére és egy kaukázusi kefirre Friderikusz Sándortól, akinek azonban csak hatvankét forintja volt, így végül ketten osztoztak egy félnapos, száraz tepertős pogácsán. Nincs pénz, na, legfeljebb a Nagy Könyv huszonötmilliós reklámfilmjeire, de az kultúra, meg egyébként is megígértük már Gothár Péternek, hogy kiruccanhat Kolumbiába, úgy művészileg, mind emberileg.
Ilyenkor, ínség idején szokás a penészjárta archívumból felhívni a munkásőr gyakorlóba tűrt, kockás flanelinget viselő, hosszú barkós nosztalgiát, mondjon már el néhány Kádár-viccet, és emlékezzünk meg a háromhatvanas kenyérről is, ha már. Így került elő tavalyelőtt az évtizedek óta magányosan fakuló Mézga család, most meg újra itt a Szomszédok.
.jpg)
A Família Kft és a Linda még most is megél a Viasat 3-on az olcsó nosztalgiából, nem kell tehát rögtön kiröhögni Taki bácsit és Vágási Ferit, csak, mert megint próbálkoznak. Négyszer viszont mégsem lehet leadni ugyanazt a sorozatot, legyenek bármilyen emlékezetesek is Etus közhelyei vagy Gábor Gábor szóviccei. Érezte ezt a köztévé is, így most fazonigazított picit a Szomszédokon: kivágta az unalmasabb részeket és színes postitekkel látta el a jeleneteket, hogy még azok is értsék a cselekményt, akik szerencsésen kihagyták vagy esetleg az óvodában vészelték át a nyolcvanas évek végét.
Mint a VH1-on futó Pop Up Video, ahol a klipek közben kis szövegdobozok nyílnak meg a képernyőn, hogy létfontosságú információkat olvashassunk a zenekarról vagy a forgatásról, például, hogy az énekes gyerekkorában többször is volt mumpszos, vagy, hogy a háttérben a basszusgitáros nagymamája az, aki olyan lelkesen headbangel. Az MTV is ilyen képregénybuborékokba zsúfolt egy rakás adatot a nyolcvanas évekről és a Szomszédokról, így miközben Vágási Feri a lakótelepi összkomfort havi törlesztő részletei felett kesereg, megtudhatjuk, hogy 1988-ig még csak személyi jövedelemadó sem volt, vagy amikor Alma motorra pattan, közlik velünk, hogy egy MZ akkoriban négyhavi átlagfizetésbe került.
Retroadatok és szocialista nosztalgia, hogy addig se unatkozzunk, amíg Magenheim doktor megfontoltan artikulál. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem a Popcorn fotóképregényén nevelkedett, és évek óta csak Móricka Magazinon ridegtartott idióták töltik meg a szövegbuborékokat.
A Szomszédok retro információablakinak jelentős részét azonban elrabolták az idétlen koleszhumor kedvelői, így megtudjuk, mit is gondol a hálapénzt hozó kisnyugdíjas, miközben a kabátjában kutat a boríték után (Jó, adom már), vagy hogy tizenöt éve milyen szóviccekkel fárasztották egymást az emberek. ("Mi a kezeslábas? Amikor két kezes kell ahhoz, hogy lábast vegyél")
Ha ehhez hozzávesszük az idegesítő hangeffekteket, amik utoljára a rosszemlékű Cigánykerék Lala bohócát kísérték, vagy hogy Alma többször gyorsított felvételen közelít, mint egy burleszkben, máris minden idők legidegesítőbb MTV-műsoránál tartunk, ami még egy három hetes Kulturház-maratonnál, vagy egy soha véget nem érően loopoló Edvin Marton-koncertnél is élesebb fájdalmat okoz. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Vágási Ferit egyszerűen képen szarja egy animált karvaly, persze csak azután, hogy jól megmagyarázták nekünk egy szövegdobozban, hogy mi is az a karvaly.
Pedig ideje lenne rehabilitálni a Szomszédokat, ami ugyan erőltetett, közhelyes, ráadásul a szereplők egyenesen a kamerába bámulnak, miközben szenvedő arccal Horváth Ádám összegyűjtött életigazságait köpik vissza, de legalább mindezt színészek csinálják, és nem bármikor leselejtezhető célhardverek, mint a Barátok köztben. Rékasi Károly keménykedhet, és elszántan nézhet, de sehol sincs Nemcsák Károly Vágási Ferijéhez képest, és Fodor Zsóka Magdi nénije is csak kétdimenziós, hurkapálcikára tűzött báb Komlós Juci Lenke nénije mellett. A Mátyás király tér társasháza furnérlemezből és kartonból van, a gazdagréti lakótelep viszont tömör vasbeton, még ha lassan el is önti a rozsda.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
