Eurovízió: a legrégebbi showműsor
További Stenk cikkek
1956-ban rendezték az első Eurovíziós Dalfesztivált, amin összesen csak hét ország vett részt, és a meglepetéseket elkerülendő, a rendező ország, Svájc nyert. Az Eurovízió kifejezés pedig még csak nem is a dalverseny megnevezésére született meg egy csillogó zakós producer fejében, egyszerűen ez az unalmas szójáték jutott a mérnökök eszébe, amikor nevet kellett adni a műholdas sugárzás előtti korban az európai országok tévés rendszereit összekötő mikrohullámú átjátszóállomásokból álló hálózatnak.
És ha már megvolt a hálózat, hát használni is kellett valamire: a foci mellett így jutott az EBU, azaz a rendszert fenntartó Európai Műsorszórók Uniójának egyik szürke alkalmazottjának eszébe, hogy a sanremói dalfesztivál mintájára csináljanak egy élőben sugárzott dalversenyt. Csak Európa összes országa vegyen benne részt, és az egészet egy időben nézhesse a bristoli munkás és a görög földműves.
1957-től pörögtek fel igazán az események, ekkor már csak országonként egy dallal lehetett nevezni, vagyis országok csaptak össze gitárral, dobbal, szalonzenekarral. Ekkora már megvolt a szavazás rendszere is, ami az emelt díjas sms-ek ellenére azóta sem változott lényegesen, legfeljebb finomodott: alapesetben minden ország pontozza a többit, miközben magát nem értékelheti. Először persze zsűri döntött, sőt sok miniállam, mint például Monaco, még mindig képviselő útján érvényesíti popzenei jogait, de miután 1973-ban egy svájci zsűritag ellopta a show-t, és hosszú, kínszenvedésnek tűnő perceken át poénokkal vezette fel a döntését, gyorsan változtattak a rendszeren.
A zsűri, később pedig a nézők döntését már műholdas kapcsolaton át jelentik be, sőt egy ideje már csak a 8, 10 és 12 pontot kapó országok neveit mondják be. Felgyorsult a showbiznisz, ráadásul 2003-ban már 26 ország nevezett a versenybe, vagyis lassan már a pontszámok felolvasása is egy színes, széles vásznú történelmi kalandfilm idejét tette ki.
A furcsa pontrendszer egyébként a választási rendszerekből is ismert, továbbfejlesztett Borda-számolás, ahol a szavazók sorba állítják a jelölteket, az első 12 pontot kap, a második 10-et, a harmadik 8-at, a negyedik hetet, és így tovább, már egyesével. (A Borda-számolás Jean-Charles Borda francia matematikusról kapta a nevét.)
![](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/296/2962/29624/2962446_d5a7cf7bb94d9243b52cfa1dddc949dc_wm.jpg)
Persze egy idő után a zsűri helyett az sms-szavazások kerültek előtérbe, egyrészt mert az olyan interaktív, másrészt ugye ezzel pénzt is lehet keresni. Merthogy az Eurovízió nem csak a rendező országnak kerül most már közel 20 millió euróba, de minden résztvevő országnak be kell szállnia a közvetítés költségeibe. Először 1997-ben szavazott emelt díjasan Ausztria, Franciaország, Németország, Svédország és Nagy-Britannia lakossága, azóta pedig az EBU mindenkinek ezt javasolja.
Nem mindenkinek tetszik
Az Eurovízió a bűnös nyugat talmi csillogása volt, még ha 1961-től a különutas Jugoszlávia részt is vett a versenyen. A Varsói Szerződés tagállamai viszont csak a rendszerváltás után jelentek meg a színpadon. Ennek ellenére a dalfesztiválon gyakran jelen volt a politika is, és persze azt is szép volt nézni, ahogy az egyes országok zsűrije, később lakossága leszavazza a neki legkevésbé tetsző szomszédot.
Az Eurovízió szervezésében állandó feszültségét jelent, hogy az EBU-ba legtöbb pénzt adó négy állam, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Spanyolország 1996 óta előválogató nélkül mindig ott van a döntőben. Mert nekik ez jár, sőt 2011-től már az olaszoknak is.
Azért ennél súlyosabb konfliktusok is voltak az elmúlt 56 évben. A legtöbbet Izrael jelenléte okozta, hiszen az eurovíziós sugárzási rendszere túlterjeszkedett az európai határokon, így az EBU-nak tagja Izrael mellett számos arab állam is. A legtöbb ország még soha nem vett részt a versenyen, de páran azért már indultak: 1980-ban egyszer megpróbálkozott Marokkó, de aztán nem esett nekik jól, hogy Izrael is részt vesz a gálán, míg két évvel korábban a versenyt kihagyó, de a közvetítést sugárzó Jordániában volt balhé abból, hogy az izraeli énekes nyert. Amikor ez kiderült, a jordán tévé megszakította az adást, és virágcsokrokat mutatott, és később is azt mondták be, hogy az amúgy második helyezett Belgium nyert.
![](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/296/2962/29624/2962452_ad31ff9c9a37111f68f37a9e286f461e_wm.jpg)
Az ilyen kisebb botrányok ellenére az Eurovízió Európán kívül is elég népszerű, sugározták már Indiában, Amerikában és Ausztráliában is, egyes becslések szerint a legnépszerűbb adásokat akár 600 millióan követték figyelemmel a világ tévéi előtt ülve.
A nemzeti ellenszenv néha fura mód éppen túlkompenzálva tör a felszínre: a ciprusi szavazók például az utóbbi tíz évben mindig a maximális, 12 pontot adták a görög versenyzőnek, és nem csak a görög területek sms-szavazatai alapján; a török lakosságnak is a görög versenyző dala tetszett mindig a legjobban. Az írek pedig az elmúlt tíz év szavazati alapján a legtöbb pontot a brit jelöltnek adták, miközben közvélemény-kutatások alapján az uniós nemzetek közül közel sem a britek a kedvenceik.
Eurovízió Magyarországon
Mi nagyon későn kapcsolódtunk be a dalfesztiválba, már ha nem számítjuk azt, hogy 1979-ben az NSZK-t a Dschinghis Khan együttes képviselte, és az együttesben ott volt a bajszos Mándoki László is. Először 1993-ban próbáltunk bejutni a műsorba, de Szulák Andrea az előválógatóig sem jutott. Egy évvel később viszont már a negyedik helyig jutott Bayer Friderika a Kinek mondjam el vétkeimet című számával. Azóta sem értünk el ilyen jó helyezést. Utána Szigeti Csaba, és igen, 1996-ban Delhusa Gjon is csak a 22. lett, majd a VIP zenekar a 12. helyig jutott, de Charlie végül jó időre elvette a kedvünk a próbálkozástól: A holnap már nem lesz szomorú című dal mindössze 4 pontot kapott, és a 23. lett.
2005-ben futottunk neki újból az Eurovíziós Dalfesztiválnak, a Nox Forogj világ című száma a 12. lett, aztán ugye jött Rúzsa Magdi, aki az első magyar volt, aki angolul próbálkozott és a 9. lett, miután majdnem kizárták, mert a jelentkezés előttóvatlanul elénekelte a Megasztárban a dal egy részletét, pedig az Eurovízióra csak még soha el nem hangzott dalokkal lehet jelentkezni. Majd jött Csézy, aki az elődöntőn elvérzett, tavaly pedig Wolf Kati menetelt egészen a 22. helyig.
Ha őszintén bevalljuk magunknak, a dobogóra most sincs sok esélyünk. A brit fogadóirodák a legesélyesebbnek a svéd Loreent és az Euphoria című dalt tartják, ezért mindössze 1,91-szeres szorzót fizetnek, a második legesélyesebb az orosz, a harmadik pedig az olasz dal. És már Nina Zili énekesnő esetleges győzelme is kilencszeres pénzt fizet, míg a negyedik szerb Zelijko Joksimovic sikerére akár 13,1-szeres szorzóval is lehet fogadni. Az ötödik, a brit Engelbert Humperdinck győzelme 21-szoros szorzóval fizet. ami nem is olyan rossz, ha belegondolunk, hogy a Love Will Set You Free című szám előadója már 76 éves.
![](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/296/2962/29624/2962438_3f31887c65d6ebe0f3591d929f3963f3_wm.jpg)
Egyébként Wolf Kati tavalyi, némileg váratlan nemzetközi közönségsikere után természetes volt, hogy idén valami nagyot akar durrantani Magyarország az Eurovízión. A köztévé, megirigyelve a két országos kereskedelmi adó tehetségkutató műsorait, saját maga is rendezett egy több részből álló, döcögősen induló show-t A Dal címmel, ahol a közönség választhatta ki, hogy ki képviseljen minket idén tavasszal Azerbajdzsánban, ők pedig a Compact Discóra szavaztak. A csapat dala ugyan felfelé lógott ki minőségében, de legalábbis frissességében a többi induló közül, de egyrészt nincs bennük semmi látványos, és ez a tévében nem igazán előny, másrészt nem csak hogy nem sikerült egy emberként maguk mögé állítani a hazai szakmát és közönséget, de a Wolf Kati iránti lelkesedésnek pont az ellenkezőjét kapják lépten-nyomon a sajtóból, a szakmától, sőt, még a politikusoktól is. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor a fogadóirodák adatai alapján akár valahol elől is végezhet a Compact Disco, ott ugyanis, Wolf Katival ellentétben, nem sokat adnak a győzelmükre.
Nem a zeneiparról szól
A szombat este másodikként színpadra lépő Compact Disco amúgy nagyon lelkes, hiába támadják őket kitartóan, csak a pozitív hangokra figyelve, tele önbizalommal menetelnek a cél felé, ami számukra jelen esetben a dobogóra jutás. Meg akarják ugyanis dönteni Bayer Friderika rekordját, aki, mint azt már írtuk, negyedik lett 1994-ben. Ezen kívül is sokat várnak a szombati döntőtől, mivel több mint százmillió embernek meg tudják mutatni magukat, és már most több külföldi lemezszerződést írtak alá.
![A lelkes Compact Disco](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/296/2962/29624/2962434_ff6dba81e59085ac514b5cd8b5debce8_wm.jpg)
Pedig az Eurovízió soha nem a profi zeneipar ünnepe volt. A legnagyobb sztár, aki a versenyen tűnt fel, az az ABBA volt, de az is már 28 éve volt, hogy a svéd csapat megnyerte dalfesztivált. 1999 óta a hangsúly méginkább a show-n, és nem a zenén van, azóta ugyanis a dalokat nem élő kísérettel, hanem magnóról bejátszott alapokkal adják elő, de persze a playback szigorúan tilos, a háttérsávokban sem tűnhet fel emberi hang. A horvát versenyző pár éve gyanúba is került emiatt, és csak a dal hangmérnöki elemzése után nyugodtak meg a szervezők, hogy még dobalap közé rejtve sincsenek emberi hangok.
Tavaly és tavalyelőtt ugyan az EBU megpróbálta felpörgetni a show-t azzal, hogy európai turnéra küldte a versenyzőket, de idén már nem próbálkoznak ilyesmivel, mert túl drága lenne. A nyertes országok ugyanis az elmúlt években sorra utasítják vissza a jövő évi rendezés jogát, az állami tévéknek ugyanis nincs erre 20 millió eurójuk. Pedig akár jó üzlet is lehet az Eurovízió: a dánok egy 38 ezres stadiont töltöttek meg a döntővel, a kis litván tévé pedig 6 milliós nyereséggel zárta pár éve a rendezvényt, miután több szponzort is sikerült szerezniük a közvetítésre.
Azerbajdzsán megmutatja
A dalversenyen kívül Azerbajdzsánnak másról is szól az Eurovízió. Egyrészt a politikusok meg akarják mutatni, hogy milyen jó kis ország az övék, a lakosok pedig azt, hogy ez egyáltalán nem így van. Mióta az elmúlt hónapokban a reflektorfény az országra irányult, folyamatosak a bakui tüntetések, amiken több tucat ellenzékit tartóztattak le eddig is, akik a jelenlegi hatalmat a média kisajátításával vádolják. Az azeri vezetés viszont bőszen mutogatja a jelentős kőolaj- és földgázbevételekből épült modern városnegyedeket, irodaházakat, luxusszállodákat, és az Eurovízióval is azt akarják bebizonyítani, hogy igenis Európához tartoznak, és képesek megrendezni egy ekkora eseményt. Sőt ahogy a Compact Disco, ők is emelik a tétet: a 2020-as olimpiának is otthont szeretnének adni.
Az mindenesetre biztos, hogy a Kaszpi-tenger partjára épült Kristálycsarnokban ma 25 ezer ember fog bulizni, a többiek meg a tévék előtt nyomogathatják a telefonjaikat reménykedve abban, hogy talán nem csak a politika dönt majd a győztes felől.
Rovataink a Facebookon