Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A március 15-i megemlékezésekről a fiatalok nagy részének bizonyára az unalmas iskolai előadások és a tanítási szünet jut az eszébe. Az ötletgazda Red Bull viszont kicsit másképp gondolja, ezért a Pilvakerrel leheltek új életet a szomorkodós múltba révedés szép magyar hagyományába. Az 1848-as forradalom apropóján összeszedték a magyar hiphop és színházi élet elitjét, és egy meglepően korrekt színdarabot adtak elő a telt házas Erkel Színházban. Az viszont a műsorfüzetből sem derült ki nekem, hogy a szimplán csak verseket szavaló, az átkötéseknél színpadra lépő szereplők most akkor slammerek, színészek vagy mégis mik és kik voltak, ha a tizenegy slammer végül visszamondta a fellépést.
A Red Bull Pilvaker lényege, hogy a hiphop és a slam poetry műfaján keresztül közelíti meg a magyar történelmet, így hozza közelebb Magyarország múltját azokhoz, akik már unják, hogy mára már március 15., október 6. és október 23. is a politikai erőfitogtatás napjává vált. Ezzel maguk a szervezők is tisztában voltak, nem véletlenül lépett ki 11 slammer a projektből, amikor kiderült, hogy hanyagolniuk kell az aktuálpolitikai szövegeket az előadásból. A Pilvakeren nem volt semmi aktuálpolitika, semmi társadalomkritika, de nem is hiányzott senkinek.
Volt helyette sok zene, egy-két jó poén és látványos színpadkép. Kautzky Armand mellett még Szervét Tibor, Trecskó Zsófi és Földes Eszter is csatlakoztak a színészi gárdához, de sajnos az az egészen furcsa helyzet állt elő, hogy pont a hozzájuk köthető részek voltak az este leggyengébb pontjai.
Az előadás felépítését nem bonyolították túl. Kautzky Armand, a projekt legszimpatikusabb szereplője nyitotta meg a rendezvényt, majd elhúzták a függönyt. A színpadon hátul zenélt a Random Trip, elöl pedig megjelentek a random hiphoppólóra mentét húzó rapperek. Általában egy dal, egy produkció váltásban történtek az események, inkább volt ez egy részletesen kidolgozott nagykoncert, mintsem formabontó színházi műsor. A rapperek nagy része kicsit idegenül, néha görcsösen mozgott a színpadon, ezért is volt jó ötlet, hogy a rájuk eső koreográfia kimerült a sétálásban, állásban és az ülésben. Kiemelkedett közülük Fluor, aki mindenkinél lazábban hozta a szerepét. Látszott rajta, hogy kifejezetten élvezi a dolgot és otthonosan érzi magát akkor is, amikor nem csak a szöveget kell hadarni, hanem kicsit lehet játszani is. Az ismert magyar versek hiphoposított változatai pedig még teret is hagytak az előadóknak, hogy a szokásos megmondogatás helyett valami újat próbálhassanak ki.
A színészek viszont kilógtak a műsorból, Kautzky és Trecskó Zsófia "tanár úr és a butácska diáklány" jelenetei a műsor végére nagyon erőltetettek voltak, ahogyan a női vonalat erőltetett feminizmussal képviselő Földes Eszter magánszáma is pont annyival volt hosszabb, hogy a végén ásítozhassunk. Az teljesen egyértelmű, hogy női rapperek és slammerek híján Szente Vajk rendező nem igazán tudott mit kezdeni a női szereplőkkel, ezért a lehető legalapabb karaktert osztotta Földesre és Trecskóra. Kicsit olyan érzésem volt, mint a '80-as évek B kategóriás akciófilmjeiben, hogy itt a nőknek azon kívül, hogy jól néznek ki, csak is két szerepe lehet.
Szervét Tibornak nem volt annyi lehetősége, hogy igazán dobjon vagy rontson a produkción, Kautzky meg szerintem bármit csinálhat, annyira tökéletesen magáévá tette az értelmiségi kívülálló karakterét, akinek egy rakás telepi hülyegyerekkel állandóan közösködnie.
Ettől függetlenül maga a Pilvaker iszonyatosan profi produkció volt, pont olyan, amilyet magától az MTVA soha életében nem lenne képes létrehozni. Nem volt patetikus ömlengés a múlt hőseiről, és a kötelező ünnepi szóvicceket is meghagyták Kiss Ádám humoristának. A színpadi látványért pedig tényleg le a kalappal, a komolyzenei dalból menő szkreccsműsort kreáló DJ-k alatt baseballsapkában bólogató történelmi személyek tényleg megmosolyogtatóak voltak, és elgondolkodtatták az embert, hogy miért kell nekünk magyaroknak állandóan búskomoran emlékezni a múltra. Annyi dicséret viszont illeti Szente Vajkot, hogy a nagyjából másfél órás produkcióban ügyesen válogatta a jeleneteket, vagyis nem volt túl sok szövegelés, se túl sok rap egymás után. Jól működött Kiss Ádám negyedórás stand-upja után egy kis improvizálás a Random Triptől. Talán csak a lezárás tűnt kicsit összecsapottnak, lehet, hogy a projektet az utolsó pillanatban otthagyó slammerek miatt?
A rapperek hozták a tőlük kötelezőt, a háttérben zenélő Random Trip pedig tökéletes alapot adott mindenkinek. De az egész egy igényes rapbuli maradt volna egy történelmi téma apropóján, ha a verses betétek, a színészek és a stand-up nem adott volna hozzá ilyen sokat a koncepcióhoz.
Én biztos vagyok benne, ha 15 évesen osztályfőnöki órán ennek a műsornak a felvételét nézeti meg velem a lökött irodalomtanár a hazafias versfelolvasgatás helyett, akkor talán nem küldenek ki a teremből, amiért hangosan röhögök a padtársammal. Ez már egy jó irány, hogy március 15-én az emberek ne a kokárdájuk méretét hasonlítgassák össze egymással búskomor arccal, hanem a megemlékezés egyben szórakozás is legyen. Ezzel a Pilvaker részemről kimaxolta az estét.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon