Klassz dolog a belváros, de néha nagyon szomorú

Csete Manek Gábor ismert figurája a pesti éjszakának: a nevéhez köthető a Fogasház, a Toldi, a Lärm, a Kolorádó Fesztivál és a Dobrumba. Vele beszélgettünk a pesti éjszakáról, hogy mit köszönhet a bulinegyed a brit legénybúcsúzóknak és a face controllnak, kell-e védelmi pénzt fizetni ma Budapesten, és mekkorára nőhet egy fesztivál egy budai cserkészparkban. Mire képes egy kormány, ami lenézi az országát, és mire jók az átkozott beerbike-ok a belvárosban? 

Most egyszerre hány helyet, klubot viszel?

A Toldit, a Lärmet, a Kolorádót, és ugyebár nemrég nyitott a Dobrumba is, ami azért érdekes, mert sosem csináltam még éttermet, Nádas Patrikot kivéve a csapat egyik tagja sem amúgy.

Ezek egyenként is felérnek egy főállással.

Igen, de csapatban nyomjuk, és amúgy tervezem is, hogy optimalizálok, mert kifejezetten szeretnék teret és lehetőséget adni új embereknek, hogy nyugodtan szervezzenek programot, csinálják a kreatív kommunikációt, a vendéglátást és bármit, amivel jobbá tehetik a világot. Abszolút túlvállalásról beszélünk, miközben most megint van két új projekt, amibe belevágunk.

Egy fesztivál, egy könnyűzenei klub, egy technóklub és egy étterem után milyen új projekt jöhet egyáltalán szóba?

Szeretnék végre egy minőségi koncerthelyszínt, mert ez nagyon hiányzik a városból. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy talán a héten írjuk alá a bérleti szerződést. Erről nem is mondanék többet.

Még mindig alapvetés, hogy új helyet csak a belváros környékén érdemes nyitni?

Borzasztóan szeretem a VII. kerületet, de esténként nagyon szomorú képet fest a Gozsdu-udvar környéke. Közben meg a Madách tér még mindig a város egyik legjobb pontja, de

Nem biztos, hogy én ott akarok helyet csinálni, ahol ilyen problémákkal kell foglalkozni.

Meddig mehet még az a káosz, ami most a belvárosra jellemző esténként?

Szerintem rövidesen normalizálódik, ez egyszerűen nem fenntartható már. Egyre több olyan nappali hely nyílik a környéken, ami azt erősíti, hogy igenis klassz dolog itt élni a VII. kerületben. Boldogan sétálok végig rajta mostanában, és minél többet járok külföldön, annál jobban szeretem.

Találtak már meg kétes hátterű figurák, hogy miért van ennek a 32 éves csávónak két klubja, fesztiválja, étterme?

Á, dehogy. Ezek nem pénzgyárak, nem olyan klubokról beszélünk, mint az 1990-es, 2000-es években. Mi nem arra megyünk, hogy jöjjön be minél több ember, áruljunk nekik drogot, és húzzuk le őket minél jobban. Mára megszűnt ez a rendszer, nem is nagyon próbálkoznak alvilági módszerekkel. A Toldiban volt egyszer olyan, hogy a szemben lévő házból lejöttek ketten, hogy kié ez a hely, mert akkor őt itt védelmet adnak. De ezek ilyen kisstílű arcok voltak, akik esténként keresni akartak 10 ezer forintot. Tényleg nem csinálja már ezeket senki, legalábbis én már nem tapasztaltam ilyeneket.

Amikor megnyitottátok a Dobrumbát, írtunk neked, hogy szívesen megnéznénk a helyet, de te nagyon pánikolva arra kértél minket, hogy nehogy legyen róla cikk az Indexen, mert összeomlik az egész. Azt el tudod magyarázni, hogy miért rossz egy frissen nyílt étteremnek, ha írnak róla?

Nem akartuk, hogy rögtön az elején hájp legyen, és ne tudjunk fejlődni az első hibák alapján. Ezért nem szerettünk volna nagy megnyitót sem, mert így nem tudunk az elejétől szeretetet és minőséget adni az embereknek. És akkor megkerestek egy ismert gasztrooldaltól, hogy jönnek, írnának, jaj, de jó, én meg mondtam, hogy kérlek ne, nem kell semmi hírverés, gyertek később légyszi. Ha Kőbányán prémium grillcsirkés helyet csinálnék, akkor nyilván örülnék minden sajtómegjelenésnek, hiszen senki nem jár ki magától Kőbányára grillcsirkézni. Aztán nyitás után másfél órával csak lejött a cikk, két hétre előre lefoglaltak minden asztalt, és utána más újságíróknak is folyamatosan magyarázni kellett, hogy nem bírjuk ezt a tempót rögtön a legelején. Az egésznek a szépségét veszi el, ha már a kezdésnél izzadó pincérek rohangálnak a folyamatos telt ház miatt. Közben nem fértünk a bőrünkbe az örömtől, hogy a vendégek mennyire hálásak.

Szerdán indul a Kolorádó Fesztivál, hogyan értékeled a tavalyi rendezvényt?

Nagyon pozitív volt, noha nyilván sokat stresszeltünk. Eléggé egyben volt a csapat, Vida Verával és Vértes Janóval, megvolt az az értékrend, aminek mentén dolgozni szerettünk volna. Iszonyatosan jó volt látni, hogy működött az embereknél a városból kiszakadás. Megdöbbentően sokan segítettek nekünk, amiért borzasztóan nagy hálát éreztem végig – megható volt, tényleg.

Tavaly volt egy kis feszkó amiatt, hogy a látogatóknak sok gondjuk akadt az odajutással.

Mi alapvetően segíteni szerettünk volna azzal, hogy bevisszük az embereket a fesztiválra. Ha az elejétől azt mondjuk, hogy mindenki sétáljon csak el a bejáratig, akkor valószínűleg semmi gond nem lett volna. Régen a Frankhegyre egy órát sétáltak az emberek, és semmi bajuk nem volt. A Szigetre HÉV-vel kell kijutni, aztán sorban állni a hídon, ami szerintem több idő, mint besétálni a Kolorádóba. De a Balaton Soundon is minimum fél óra csak a vonatállomástól eljutni a fesztivál bejáratáig. Természetesen nyilván mi rontottuk el, mert rosszul kommunikáltuk az egész problémát, nem engedtük, hogy az emberek sétáljanak a sötét úton. A pénteki napon feltorlódtak az emberek, és sokan panaszkodtak.

Idén okosabban fogjuk csinálni ezt, gördülékenyebb lesz a kijutás.

Az előbb említetted, hogy volt egy értékrend, ami szerint dolgoztatok, alakítottátok a fesztivált. A Kolorádót sokan a Bánkitóhoz hasonlítják, ami elég egyértelmű értékrend alapján működik hosszú évek óta.

A Bánkitó egy nagyon jó példa, hiszen ha nem működne ennyire jól, akkor mi sem vágunk bele ilyen könnyen, hogy egy nagyjából hasonló közegnek szervezzünk ekkora rendezvényt. Csak nagyjából hasonló, mert szerintem nincs nagyobb átfedés 50-70 százaléknál. Mi elérünk egy elektronikus zenés, technósabb közeget, meg pár húsz év alattit, a Bánkitó pedig sokkal jobban meg tudja fogni a valamivel idősebb pesti kultúrkört is. Az volt a hozzáállásunk, hogy a technós, a punk meg a hipszter közeg között nincs akkora különbség, és tök jól megférnek egymás mellett, miközben nem szoktak túl sokat egy térben mozogni. A tavalyi fesztivált az érdeklődés is formálta, mert mi is meglepődtünk azon, hogy 25 ezer ember jelölte vissza az eseményt. Ennek az érdeklődésnek hála több bizalmat kaptunk pár szponzortól, így tudtuk fejleszteni is rögtön: így lett egy nappal hosszabb, lett sokkal több fellépő, és még sorolhatnám. De még így is csoda, hogy nem buktunk pénzt, mindenkit ki tudtunk fizetni, és idén is van Kolorádó.

Idén is hasonló bevétellel kalkuláltok?

Idén legalább háromszor-négyszer annyi pénzt költünk fellépőkre, a sok remek magyar bandán túl Todd Terje még a Szigeten is egy elég fasza fellépőnek számítana, de én személy szerint a Beaket várom a legjobban.

És ez ilyenkor hogy néz ki? Leülsz, és megírod Todd Terjének, hogy mezőn fog játszani?

Elég régóta megy a szervezés, iszonyatosan lassú, körülményes folyamat. Végül leírtam neki az ars poeticánkat, hogy micsoda az erdő, mi a helyszín, küldtem neki tavalyi képeket, és leokézta, kifejezetten tetszett neki az esemény. Remélem, ezúttal fel is száll a repülőre.

Úgy tűnik,  ezek a kisebb fesztiválok nagyon kezdenek beindulni. Neked is jobb élmény egy valamivel családiasabb rendezvényen bulizni, mint több tízezer emberrel egyszerre?

Ott voltam a legelső Balaton Soundon, állati jó buli volt, nagyon kedves emlékeim vannak róla, maximum tízezren lehettek. Nyilván a Szigetet is nagyon szeretem, nem a méret a lényeg. De ezek nagy cégek lettek, vállalkozások, amik a növekedést tűzték ki célul, és ezzel semmi gond nincs. De ott van a Bánkitó, ahol tíz éve inkább arra fókuszálnak, hogy az eddigi kemény magot és közönséget folyamatosan megtartsák, együtt éljenek vele. A Kolorádón is elférne tízezer ember, de ha rajtam múlik, soha a büdös életben nem fog. Nemrég egyébként aláírtunk hosszú távra a helyszínnel, vagyis az mindenképpen cél, hogy évente legyen Kolorádó. Ha ezzel az értékrenddel, kommunikációval és szervezéssel mégis előfordulna, hogy emberek rekednek kint, és maradnak le a fesztiválról, akkor talán megpróbálkozunk a növekedéssel, de nem célunk.

Ezért is hangsúlyozzátok már a szlogenben („pesti fesztivál a budai hegyekben”) az esemény pestiségét?

Ja, nem, ez a szlogen igazából csak úgy jött, Vera vagy Janó találta a Csigában, mert nagyon kellett már valami. Aztán amikor láttuk, hogy 11 perc alatt ezer ember jelölte vissza az eseményt, akkor rájöttünk, hogy valószínűleg működik. Nincs mögötte semmi ideológia, és egyáltalán nincs arról szó, hogy csak tudálékos kis bel-pesti faszokat várnánk a fesztiválra. Aki érdeklődik az új zenék iránt, tud asszimilálódni, szereti a természetet és nem fog pumpedgabózni hajnalban a mezőn, azt örömmel látjuk. De amúgy Pumped Gabót is.

Három évvel ezelőtt hasonló módon próbáltatok betölteni egy piaci űrt, amikor a Lärmmel létrehoztatok egy kifejezetten technóra optimalizált szórakozóhelyet. Bevált a terv?

Ez volt az első közös munkánk Vida Verával, és nagyon sok segítség jött a Fogastól, elsősorban Nádas Patriktól, velük álmodtuk meg, hogy legyen valami a Fogas emeletén. Előtte nem volt Magyarországon konkrét technóklub, csak olyan helyek, ahol technóbulik is mentek. Egy berlini technóklubot akartunk csinálni úgy, hogy még életemben nem voltam Berlinben. Aztán mára egy egész ismert kis klubbá váltunk külföldön, és már nekünk írogatnak menő DJ-k, hogy mikor jöhetnek hozzánk játszani. Erről persze a szuper promoterek is tehetnek, akikkel együtt dolgozunk, meg gyerekkori barátom, Vácz Milán, aki nagyon sokat tesz a klubért, és persze Felszeghy Attila, Nermo, a „Főnök”, és még sokan. Ez mind annak köszönhető, hogy kitartóan ragaszkodtunk a saját elképzeléseinkhez és a saját arculatunkhoz. Nem voltak nagy terveink, de jó irányba terelődött a projekt, sikeresnek nevezem mindenképpen.

Most nem lesz amiatt gond, hogy a Lärmnek helyet adó, nemrég oda költöztetett Instant jobban hasonlít egy többszintes Morrison'shoz, mint egy menő klubhoz?

De, rohadtul gond, parázom is. Az Instant egy maga módján sokszínű, szuper megaklub lett, hatalmas, sokszor kontrollálatlan közönséggel, bulizásra tökéletes nagyipari kialakítással, nem is szeretne más lenni. Bitang jól működő koncepció. Sajnos egészen más lesz eljutni a Lärmig, mint korábban, de az Instant vezetőségével együtt dolgozunk a megoldáson.

Az utóbbi időben több tüntetésen is feltűntél. Nem félsz attól, hogy ez kihatással lehet arra, hogy az önkormányzatok és politikusok hogyan kezelik majd az általad vezetett helyeket?

Nyilván tisztában vagyok vele, de azért félni nem kell még itthon. Nem feltétlenül politikai, inkább értékrendi okokból mentem ki tüntetni. Nem tetszik, hogy a kormány rossz irányba próbálja változtatni az emberek gondolkozását, életeket hagyva hazugságokban. Ha nem tanítod meg a népednek, hogyan fogadja el magát, hogyan legyen hasznos tagja a közösségnek, hogyan értékelje a szép dolgokat az életben, vagy hogyan értékelje, hogy amiért tankolhat az autóba, azért háború dúl a Közel-Keleten, akkor rossz vezető vagy, és megalázod az országodat.

Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy annyira félnek a tudástól, hogy arra nevelik az embereket, hogy utáljanak másokat. Annyira nem tartják őket semmire, hogy alapvető információkat nem osztanak meg velük, csak a propagandát tolják a médiában. Bicskanyitogató számomra, hogy ez a sokszor pozitívan is hatékony kormány ilyen butításra használja a kiépített rendszerét, bízom benne, hogy ezek a kérdések megoldódnak, ha nem is belülről, mert erre kicsi az esély, akkor külső nyomásra lesznek változások.

Az általad hívott külföldi fellépőktől érzékelsz bármi hozzáállásbeli eltérést a jelenlegi nemzetközi megítélésünk miatt?

Volt már, hogy szinte verset kellett írnom a menekültválság idején egy LMBTQ fellépőnek, hogy én nem értek egyet ebben a kormánnyal. Végül hál' istennek eljött, de a tengeren túlról sokan tekintenek ránk valamiféle egzotikus, nacionalista országként, és rendszeresen el kell magyaráznom a reptérről befelé jövet a fellépőknek, hogy mik azok a brüsszeles plakátok, és kik lopnak a plakátok szerint kiktől. Majdnem mindenki képben van a menekültpolitikánkkal, ennek sajnos nincs jó híre sehol a világon.

Szerinted jobb a mostani klubhelyzet, mint tíz éve?

Más minden, meg kell látni a jót. Nincs Kultiplex, nincs West Balkán, nincs Merlin, de van Akvárium, van A38.

És a jó helyeken is egyre több a külföldi, ami jó képet fest az országról. Az más kérdés, hogy mennyire hasznos konkrét kocsmatúrákat szervezni külföldieknek, vagy az a kurva beerbike, amit kitiltanék legszívesebben, mert a Dobrumba előtt van egy parkolójuk, és nem lehet megmaradni az üvöltő részegektől az étteremben. De biztos, hogy európai színvonalú, külföldieket vonzó város lett Budapestből. Sokat utazom, sok nagyvárosban hasonló a helyzet, van bulinegyed, vannak brit legénybúcsúsok.

Akkor nem túlzás, amikor arról beszélnek, hogy nemzetközi viszonylatban is mennyire kiemelkedő a budapesti éjszakai élet?

Nem, sőt nagyon sokszínű, tényleg nem tudom, mit nem adnék sok városban egy olyan túráért, amiben a Szimpla kerti attrakciót követően egy VII. kerületi barangolás után a Madách teret és a Kisüzemet útba ejtve egyszer csak a Vittulába botlok egy Küss Mich-buliba, aztán valahogyan eljutnék a Fogasba és a Lärmbe, esetleg egy Nightdrive-ra a Toldiba, már ha hallok róla, mert turistaként arra a környékre nem mennék éjszaka. Másnapra meg valahogyan tudomást szereznék valami beteg buliról az Aurórában vagy a Gólyában, biztosan lefordíttatnám valakivel a marxista idézetet a falon.

Téged simán beengedtek a Berghainba?

Persze, de nekem tetszik a face controll, csináljuk is néha a Lärmben.

Az hogy néz ki, amikor megmondod valakinek, hogy nem jöhet be a klubodba?

Vendéglista van, és nem vagy rajta.

Szóval kamuzol.

A fura turistákat küldjük el általában, és azokat, akik a Fogasházból tévednek oda, nem pedig a fellépő és a zene miatt. És persze elküldjük a bohócruhás legénybúcsúsokat is, hogy bocsi, ez most egy zárt körű buli.

De egy olyan környezetben, ahol figyelnek egymásra az emberek, ott az átlagos bulizó is egészen másként kezd el viselkedni, mert némileg alkalmazkodik a környezethez. Volt már nálunk telefonleragasztás is a szelfizések miatt, hogy letakarjuk a vakut. Most már nem kell csinálni, mert az emberek megtanulták maguktól, hogy nem túl jó fej dolog sötét teremben kurva jó zenére meditáló emberek szórakozását azzal elrontani, hogy te most épp magadat akarod fotózni.

Borítókép: Ajpek Orsi / Index.