Woodstock '99: A nap, amikor meghalt a zene

Idén 50 éve, hogy megrendezték a legendás Woodstock Fesztivált, minden idők legikonikusabb élőzenei eseményét, amely ennyi év távlatából is minden hasonló zenei rendezvény alapvető viszonyítási pontja. Ahogy az a kapitalizmusban lenni szokott, ha valami korábban működött, akkor azt kicsit felfrissítve, újrabrandelve, átalakítva ismét el lehet adni, és így jött létre a Woodstock '99 húsz évvel ezelőtt. Azonban amíg a '69-es fesztivál a szabad szerelem, az elfogadás és a békevágy szinonimájává vált, addig a '99-es fesztivál megmutatta, hogy a kapzsiság és a hozzá nem értés eredménye a balhé és az erőszak.

Az egész ott kezdődött, hogy 1994-ben egy bizonyos John Scher és társai a Woodstock 25. évfordulójának alkalmából ismét megrendezték a fesztivált 110 kilométerre az eredeti helyszíntől a New York állambeli Winston Farmon. Scher mellett a szervezők között volt Michael Lang is, a '69-es fesztivál egyik alapítója. A háromnapos eseményen olyan kifejezetten menőnek számító zenekarok léptek fel, mint az Aphex Twin, a The Orb, a Cranberries, a Green Day, a Red Hot Chili Peppers vagy a Cypress Hill, illetve addigra már abszolút szupersztárnak számító Metallica, Aerosmith, Santana, de még a '69-es Woodstockról lemaradó Bob Dylan is. Mindezek ellenére "mindössze" 164 ezer belépőt adtak el a fesztiválra, pedig valójában több mint félmillió ember vett részt a rendezvényen.

A szervezők ugyanis nem tudták rendesen biztosítani a fesztivált, és nagyon hamar emberek ezrei kezdtek el átugrálni a kerítésen, hogy egy idő után kontrollálhatatlanná váljon a tömeg. (A sors iróniája, hogy pontosan ugyanez történt 1969-ben is.) A folyamatosan szakadó eső miatt ráadásul az egész terület hatalmas sártengerré vált, és a '94-es Woodstock úgy került be popzenei történelemkönyvekbe, mint Mudstock (a mud sarat jelent angolul), ahol a Green Day tagjai sárral dobálták egymást a közönséggel, a Nine Inch Nails a saját fellépése előtt iszapban dagonyázott, a Primus frontember, Les Claypool pedig évekig beszélt arról, hogy máig nem tudta rendesen kitisztítani a hangszereiből a mocskot, ami a koncerten ráragadt. Az a fesztivál sem volt botrányoktól mentes, hiszen

• a Green Day basszusgitárosának kiverte a fogát az egyik biztonsági,
• a Jackyl zenekar frontemberét a biztonságiak rángatták le a színpadról, amikor felgyújtott egy sámlit, majd nekiesett egy láncfűrésszel,
• Aphex Twinnek meg a felénél lőtték le a fellépését, amikor kiderült, hogy hamis néven írta alá a szerződését a fesztivállal.

A szervezők végül elég komoly veszteséggel zárták az eseményt, de megfogadták, hogy öt évvel később rentábilissá teszik Woodstockot. Nagyon nem sikerült.

Kapitalizmussal a hippi életérzésért

Öt évvel később a fesztivált ismét egy új helyszínen, a New York állambeli Rome városa mellett, egy bezárt katonai légibázison rendezték meg, és a szervezők itt már bőven tettek arról, hogy ne legyen számukra veszteséges a rendezvény. Belógás nem volt: a koncerteket egy hatalmas beton kifutópályán tartották, ahol egy darab árnyékot adó fa sem volt, cserébe a hatalmas területet el lehetett keríteni. Tizenkét láb magas furnér- és acélkerítéssel megoldották, hogy ebben az évben garantáltan mindenkinek kelljen jegyet venni. Ez valahol nyilván érthető is, azonban a szervezők ettől függetlenül is megtettek mindent, hogy a fesztivál csak a nevében legyen Woodstock, de a szellemisége a lehető legtávolabb kerüljön az eredeti rendezvényétől. Több tucat cég szponzorálta az eseményt, a helyszín tele volt ATM-ekkel, és a belépőket 45-50 ezer forint körül adták, ami 1999-ben elképesztően magas árnak számított. Ezért cserébe se folyadékot, se ételt nem hozhattak be a fesztiválozók, hogy minden utolsó pénzüket a rendezvényen belül költsék el. Ilyen értelemben Woodstock '99 éppen annyira jellemző lett a saját korára, mint az eredeti fesztivál volt a 60-as évekre.

A rendezvényen körülbelül 400 ezer ember vett részt, azonban a szervezők nem számoltak egy rakás elképesztően fontos részlettel. A fesztivál idején elképesztő, 38 fokos forróság volt a környéken, amit csak felerősített, hogy egy árnyékmentes betonteknőben tartották az eseményt, ahová még vizet sem engedtek behozni a szervezők. A fesztiválozóknak a helyszínen elképesztően túláraztak mindent, konkrétan 4 dollárért, közel 1200 forintért adták a fél liter vizet, amihez hasonló árak még ma sincsenek fesztiválokon, nem hogy 20 évvel ezelőtt. Az ingyenes vízcsapoknál több száz méteres sorok álltak, Rome városában pedig egy idő után gyakorlatilag sáskahadként fosztották ki a boltokat a fesztiválozók, hogy se ott, se a rendezvényen ne tudjon senki rendesen folyadékhoz jutni a közel 40 fokos hőségben. Emellett hamar kiderült, hogy nem telepítettek elég mosdót és zuhanyzót, az a kevés, ami volt, egytől egyik hamar eldugult, és megtelt emberi ürülékkel meg vizelettel. A pofátlan árak, a 40 fok, az árnyék és az alapvető higiéniai felszerelések hiánya rossz hangulatot teremtett, és a több százezer ideges ember összezárásának tragikus következményei lettek.

A fesztivál első hivatalos napja, a pénteki még gond nélkül lezajlott sőt, sokan dicsérték például George Clinton jazzlegenda fellépését, ami alapján úgy tűnt, hogy a '99-es buli legalább zenei minőségében megidézheti a '69-est. Azonban a fesztiválozóknak egy nap víz- és árnyékhiány, a pofátlan árak és a vállalhatatlan körülmények pont elegendőek voltak ahhoz, hogy szombaton és vasárnap már elszabaduljon a pokol.

Limp Bizkit, a főbűnös

Pláne mai fejjel egészen bizarrnak hat, hogy a Woodstock '99 botrányba fulladását éveken át úgy tálalta az amerikai sajtó és maguk a szervezők is, hogy mindenről a Limp Bizkit tehet. A '90-es évek végén járunk, ekkoriban kezdett igazán népszerű lenni a nu metal műfaj többek között a Limp Bizkitnek és a fesztiválon szintén fellépő Kornnak köszönhetően. Az akkoriban még a mainstream berobbanás előtt álló, de az MTV-n már magas rotációban játszott Limp Bizkit koncertjén valóban teljesen elszabadultak az indulatok. Ahogyan a felvételen is látni, a tömeg már alapból elég felhergelt hangulatban volt, amire rátett egy lapáttal, hogy Fred Durst frontember a Break Stuff (magyarul dolgokat széttörni) című számukat úgy konferálta fel, hogy na most akkor mindenki engedje ki a dühét. Ennek eredményeképpen a tömeg elkezdte letépkedni a furnérlemezeket és a hangtornyok darabjait, többen ezeken szörföztek a tömeg tetején (van, ahol egyszerre négyen a felvételek szerint), és elképesztő pogó és lökdösődés kezdődött mindenhol.

A felvételen azt is látni többször, hogyan ül egy lány egy fiú nyakában félmeztelenül, a háta mögül pedig különböző férfiak fogdossák kedvük szerint a mellét, miközben az első sorokban a tömeg szabályosan agyontapossa egymást. Később a Nookie című számukat már úgy vezette fel Durst - akivel egyébként az egyik budapesti koncertjén mi is interjúztunk -, hogy oké, most kiengedte mindenki a negatív energiákat, most engedjük el a pozitív energiákat is. De már késő volt, a fesztiválon elindult a totális megőrülés.

Ahogyan a Ringer is írja, a pogózásból százával kerültek kölykök az orvosi sátorba, akik arról győzködték az orvosokat, hogy fújják le az egész eseményt, mert ennyire ijesztő dolgot még soha életükben nem láttak. A fesztiválon négy nemi erőszakkal kapcsolatos ügyet vizsgált a rendőrség, ezek közül az egyik a Limp Bizkit koncertjén történt, ahol egy tömegen szörföző lányt lerántottak a földre, és tömegesen megerőszakolták. Hasonlóról beszélt egy önkéntes is pénteki Korn-koncerten, ahol szintén tömegesen erőszakoltak meg egy lányt a közönségben.

Érthető módon a szervezők azonnal a Limp Bizkit rajongóit és magát a zenekart kezdték el hibáztatni a kialakult helyzetért. Az MTV - akik egyébként fizetős felületen élőben adták a koncerteket - honlapján John Scher szervező odáig ment, hogy a balhéért az elvetemült rajongók mellett egy jól szervezett szektát vagy valami hasonlót sejtett a háttérben. A rendőrség azóta sem talált semmi arra utaló jelet, hogy a fesztiválon történő bűncselekmények szervezetten történtek volna, Scher azonban folyamatosan tagadta, hogy a közönség a pofátlan árak, a forróság és a szervezetlenség miatt kattant volna be ennyire.

Az amerikai sajtó és a szervezők azonnal az egyébként is balhés zenekar hírében álló Limp Bizkitre kenték az egész balhét.

Ott volt pomponlánynak Fred Durst, akiről nem tudom elégszer elmondani, hogy egy totális seggfej. Fred Durst egy idióta volt, teljesen elszállt magától

- nyilatkozta Scher a zenekar frontemberéről erősen arra utalva, hogy ő hergelte fel annyira a több százezres tömeget, hogy zúzzanak, pusztítsanak. Azonban az akkori híradások összemosták a történéseket a zenekar koncertjéről, és teljesen elfeledkeztek arról, hogy a fesztivál utolsó napján ennél is nagyobb tömegbalhé tört ki.

Nagyon forró csilipaprikák

A fesztivál utolsó napjának cirkusza ráadásul nem valami keményebb metálzenekar fellépésén kezdődött, hanem a sátáninak azért nem igazán nevezhető Red Hot Chili Peppers koncertjén.  A beszámolók szerint az ingyenes ivókutak előtt összegyűlt tömeg egy idő után megunta a várakozást, és elkezdték megrongálni a csöveket, hogy a sorban hátul állók is folyadékhoz juthassanak. Mindent elmond a helyzetről, hogy Kid Rock a koncertjén arra kérte a közönséget, hogy a magas árak miatti elégedetlenségük jeleként dobáljanak fel a palackokat a színpadra.

Aztán jött a Red Hot Chili Peppers koncertje, ahol egy alapvetően jó indulatú kampányfogás egészen tragikus fordulatot vett. Egy fegyverellenes szervezet közel százezer gyertyát osztott ki az embereknek, hogy a zenekar Under The Bridge című száma alatt mindenki gyújtson egyet. Igen ám, de a közönség egy része inkább máglyát rakott a területen szétdobált vizes flakonokból és furnérlemezekből, majd egy tucat másik máglyát is raktak a környéken, amelynek az lett a következménye, hogy az egyik hangfaltorony lángra kapott. A helyzet iróniája, hogy a furnérlemezekre különböző művészek készítettek egyedi alkotásokat, amelyeket a szervezők szerettek volna a fesztivál után kiállítani.

A lángoló toronyhoz tűzoltókat kellett hívni, akiket a közönség flakonokkal kezdett el dobálni, így inkább hagyták, hogy leégjen minden. Ráadásul a zenekar is rátett a helyzetre egy lapáttal azzal, hogy ráadásként eljátszották Jimi Hendrixtől a Fire című számot. Ugyan Anthony Kiedis frontember később elmondta, hogy Hendrix testvére kérte meg őket erre, és tényleg nem azért játszották el, hogy tovább hergeljék a közönséget, attól még meglehetősen rossz időzítés volt. Az amerikai sajtó a fesztiválnak ezt a részét valahogy rosszul kezelte, és a híradásokban már az terjedt el, hogy a Limp Bizkit volt az, akik miatt törtek, zúztak, gyújtogattak és fosztogattak az emberek a Woodstockon. És a lángoló Red Hot Chili Peppers koncerttel még mindig nem volt vége.

A zenekar koncertje után zavargások törtek ki, kifosztották az ATM-eket, betörtek a merchandisingot áruló járművekbe, kirabolták az ételárusokat, majd az eszközeiket ráhajították a tűzre. Összesen tizenkét lakókocsit, egy kisbuszt és rengeteg toitoit égettek el a megvadult fesztiválozók. Csoda, hogy mindössze egyetlen egy ember halt meg, egy fiatal férfi, akit eszméletlen állapotban szedtek ki a pogóból a Metallica-koncerten. Róla kiderült, hogy a halálában közrejátszott a napszúrás, a túl magas testhőmérséklet, a kövérség és a szívnagyobbodás együttes hatása. A fiú édesanyja később beperelte a szervezőket, amiért a 400 ezer embernek nem nyújtottak kellő víz- és egészségügyi ellátást. Az amerikai sajtó napokon keresztül cikkezett a botrányos eseményről, az egyik újságíró konkrétan úgy írta le az egészet, hogy

a nap, amikor a zene meghalt.

- utalva félig-meddig arra az 1959-es repülőgép-balesetre, amelyben meghalt az amerikai rock and roll három ikonikus figurája, Buddy Holly, Richie Valens és Big Bopper Richardson.

Woodstock hagyatékának megszégyenítése

Nagyon érdekes az is, hogyan emlékeznek a zenészek az eseményre. Az Interview Magazine  egy rakás fellépőt megkérdezett a fesztiválról, és elég beszédes, amit nyilatkoztak. Az Offspring gitárosa például arról beszélt, hogy ő már játszott olyan helyszínen, amit konkrétan Hitler építtetett Németországban, de még az is vendégszeretőbbnek tűnt, mint ez a légibázis. Egy újságíró pedig arra panaszkodik, hogy mivel 4 dollár volt fél liter víz, az emberek inkább sört ittak, és ettől nyilván mindenki sokkal hamarabb berúgott. A fesztiválon közreműködő produkciós asszisztens pedig azt is beismerte, hogy hiába volt állati menő akkoriban a Rage Against the Machine vagy a Korn, az ennyire agresszív zene semmilyen kapcsolatban nem volt a '69-es fesztivál szellemiségével, ahol sokkal szelídebb hangzásvilágú folk, blues és pszichedelikus rockzenekarok léptek fel. A problémák között említik azt is, hogy nem voltak fák, ahová behúzódhattak volna az emberek, vagy füves rész, ahová leheveredhettek volna, ahogy egy légkondicionált sátor sem.

Tom Morello, a fesztiválon fellépő Rage Against the Machine gitárosa azt is kiemelte, hogy ez a fajta nu metal, raprock típusú zene kifejezetten vonzotta az Amerikában csak frat boynak csúfolt közeget, akiket gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint a belvárosban őrjöngő angol legénybúcsúsokat, csak amerikai egyetemekről, és ezek az arcok részegen különösen hajlamosak arra, hogy egymást überelve egészen meredek baromságokat műveljenek. Az egyik fellépő szerint vasárnapra azt is érezni lehetett, hogy a fiatalok teljesen kiábrándultak abból, hogy a Woodstock-életérzés helyett kapitalista mohóságot kaptak a fesztiválon, és ez is rányomta a bélyegét a hangulatra.

Elég jól leírja az egész '99-es eseményt, hogy a Rolling Stone öt évvel ezelőtt egészen aprólékosan végigvette, hogy a már sokszor említett problémák mellett mi minden történt még:

• Az Insane Clown Posse bohóc rapcsapat százdollárosokat dobált a tömegbe, és azt figyelték, hogyan verekednek össze miatta az emberek.
• Ha bármilyen nőt meglátott a közönség a színpadon, azonnal elkezdték skandálni, hogy "mutasd a csöcseidet!" Később a fesztivál hivatalos honlapja rátett erre egy lapáttal, és fel is töltötte a félmeztelen nőkről készült képeket hasonló képaláírásokkal.
• Amikor a Tragically Hip belekezdett a kanadai himnuszba, a közönség rázendített az amerikaira, miközben kövekkel és üvegekkel dobálták őket.
• A kirendelt 500 rendőr mellé hiába vezényeltek több tucat önkéntest, többségük fogta magát, otthagyta a munkáját, és elvegyült a tömegben bulizni,
• Állítólag a biztonságiak óránként 50 hamis jegyet foglaltak le a vendégektől, annyira sokan próbálták megúszni az akkor borsosnak számító 150-180 dolláros fesztiváljegyet, és emiatt máig nem tudni, hogy pontosan mennyien voltak az eseményen, mert hivatalosan nem adták el az összes belépőt, "csak" 250 ezret.

A bónusz, hogy Michael Lang és társai a fesztivál 50. évfordulóján, vagyis idén is akartak tartani egy emlékfesztivált olyan fellépőkkel, mint a The Killers, Robert Plant, Run the Jewels, Greta Van Fleet vagy Jay-Z, sőt az 50 évvel ezelőtti előadók közül is ott lettek volna hárman. A rendezvénytől először a fő szponzor, egy japán cég vonta meg a támogatását, aztán a kiválasztott helyszín bontott velük szerződést, végül az összes jelentősebb fellépő bejelentette, hogy nem áll színpadra, így az eseményt július 31-én lefújták. A félévszázados jubileumra így végül semmilyen nagyobb zenei rendezvényt nem szerveztek Amerikában.