Megjelent a Platon Karataev második nagylemeze

Megjelent a Platon Karataev zenekar második nagylemeze, az Atoms. Az új nagylemezen szerepel az Ocean című szám, amelynek klipjében ifj. Vidnyánszki Attila a főszereplő, de ráfért még egy Kaláka-feldolgozás is tavalyról. Az albumról és a dalok hátteréről a zenekar mesélt az Indexnek.

A Platon Karataev első nagylemeze 2017-ben jelent meg For Her címmel, ami egy EP-t követett. Míg ez az album kicsit a lágyabb, akusztikus vonalon mozgott, addig három évvel későbbi második albumuk már egy karakteresebb hangzást vitt. Ahogy a zenekar énekes-gitárosa, Balla Gergely fogalmaz,

az Atoms legbelsőbb énünk kereséséről és minden megkérdőjelezéséről szól. A dalokban hol önmagunk felé zuhanunk,hol éppen attól távolodunk. A lemez egyik kulcsfogalma a katarzis, melyet akkor élünk át,amikor közeledünk önmagunk, a belső magunk felé.

A Lev Tolsztoj hősének nevét viselő zenekar tagjai, Balla Gergely, Czakó-Kuraly Sebestyén (aka: Cz.K. Sebő), Sallai László, és Bradák Soma arról is beszéltek, hogy az új nagylemezzel nem véletlen vártak három évig. Ennyi idő alatt ugyanis sok fejlődésen és változáson mentek át mind zeneileg, mind lelkileg, mire az új album megszülethetett.

Ex Nihilo

Gergő: Az elmúlt két évben leginkább a lemezen szereplő számok megírása közben történt meg velem ez a mag-élmény, a vitetés; az alkotás extázisa. Ex nihilo nihil fit, vgayis a semmiből nem lesz valami. Nem tudom, hogy honnan jöttek ezek a dalok, de keresem ezt a helyet.

Sebő: Azt hiszem ebben a mantrás, nyers dalban egy olyan fajta energia rejtőzik, amit mi is az ezzel a dallal együtt ismertünk meg.

Atoms

Gergő: A lemez dalainak visszatérő motívumai a magány, a didergés és a zsibbadás. Ezek mind megtalálhatók az Atoms c. dalban, többek között ezért is ez a szám adja a lemez címét, mely egyben utal arra is, hogy az összes dal külön-külön is egy-egy didergő atom. Pilinszky mellett Kundera és Hegedűs Gyöngyi hatottak erre szövegre, mely az egymásba kapaszkodásról, valamint kicsinységünkről, jelentéktelenségünkről és egymásra utaltságunkról szól. Az egyik legnagyobb alkotás-vitetés élményem ehhez a dalhoz kapcsolódik: lehajoltam, hogy bekössem a cipőfűzőmet, és egyszer csak ott volt bennem az, hogy “fagyott csontok az égen a csillagok/fagyott csontokban dermedt vér én vagyok” – így. Fogalmam sincs, hogy honnan érkeztek ezek a sorok. Az utóbbi időben ezt koncerteken intróként szoktuk énekelni a dal előtt. Remélem, egyszer lesz majd teljes magyar szövegű Platon-szám!

Sebő: Azt szeretem ebben a dalban, hogy egyszerre tud nagyon érzékeny és energikus lenni. Talán az Atoms volt az, ami által tisztábban kezdtünk látni a második nagylemez hangulatvilágát és hangzását illetően. Nagyon fontos lépés volt ez a dal, és az elmúlt koncerteken talán a legnagyobb megőrülést hozza nekünk a színpadon.

Wide Eyes

Gergő: Ez a dal bolyongás az egyenes labirintusban, az elveszettségről, a választási lehetőség terhéről és a szabadság bénító erejéről szól. A számot végigköveti egy kettősség, a paradoxonok közötti őrlődés. Ezt jelképezi, hogy a szemeink csodálatra és a félelemre ugyanazt a reakciót adják: kitágul a pupillánk. Ez a motívum a Wolf Throats klip forgatásán jött szembe – érdekes, amikor egy klip hat egy későbbi dalszövegre, akárcsak az Ocean a Wolf Throats refrénjére. Ez a szöveg készült el utoljára, így kicsit össze is foglalja az egész Atoms lemez hangulat- és érzésvilágát.

Sebő: Meglepő módon ez az egyik legrégebben megírt dalkezdemény volt a Platonban. A szám korábbi verziója stabil pontja volt a setlistjeinknek a zenekar első évében, de később levettük róla, mert azt éreztük, hogy azóta sokkal jobb dalaink vannak. Elég mélyen beraktuk a fiókba, ami miatt sokan panaszkodtak is, mivel a közönség eléggé szerette a fülbemászó egyszerűségét. Sokáig terveztük, hogy új dalt faragunk belőle, de nehéz volt túllépni a berögződéseken. Hatalmas élmény volt, amikor azt éreztem, hogy megérett ez a dal. Teljesen megvariáltuk a hangszerelést, kapott egy feszesebb keretet, új részeket és végezetül egy olyan szöveget is, ami sokkal jobban kifejezi a jelenlegi Platon Karataev-et. A Wide Eyes folyamata mentén nagyon jó érzés belegondolni, hogy miként alakult a zenei világunk az elmúlt három évben.

Ocean

Gergő: A dal maga egyfajta ürességet tükröz, a magárahagyottságról és a lebegésről szól, egy szorongást old fel, mely az eddigi értékek megkérdőjelezéséből fakad. Egy véget nem érő birkózás a transzcendenssel, hisz szilánkok vagyunk Isten zsibbadó tenyerében.

Sebő: Hiszek abban, hogy ez a dal valami egészen különleges dolog. Nehéz bármit is mondanom róla, pedig annyi érzés kavarog bennem, akárhányszor hallom, vagy játsszuk.

Psalmus

Gergő: “Isteneket teremtünk, harcolunk velük, és ők megáldanak minket.” Talán ez a Hermann Hesse idézet foglalja össze legjobban a Psalmust. Ezt a dalt még 2016-ban írtam, de a témája és hangszerelése miatt nem tettük rá a For Her-re, azonban nem volt kérdés, hogy a második lemezen rajta lesz.

Sebő: Sokáig ez volt a kedvenc dalom az együttesben, pedig ritkán játszottuk a koncerteken. Emlékszem, amikor Gergő először mutatta egy próbateremben: törökülésben ültem, a padlót bámultam és nem tudtam eldönteni, hogy a következő másodpercben zokogni, vagy nevetni fogok-e a szépségtől. Büszke vagyok a stúdiózást követő kreatív utómunkára, amiben Zwickl Ábellel új szintre emeltük az a közös munkát.

Aphelion

Gergő: Aphelion – a naprendszerben egy bolygó keringési pályáján az a pont, ahol a legtávolabb van a Naptól. Ez a dal az önmagunktól való eltávolodásról szól, amikor úgy érezzük, hogy kívülállóként tekintünk saját életünkre, mert lehúz, visszahúz a semmi-spirál. Amikor nem tudunk menekülni a mélypont-ünnepélytől, amikor a csend parafrázisai vagyunk, ahogy sodródunk a névtelen napok felett. Már javában stúdióztunk, és az egyik ottani üresjáratban jött a gitártéma. Otthon hamar be is fejeztem a számot, pedig ez általában hetekig, hónapokig tart nálam. Volt egy Aphelion munkacímű dalötletem, de egyből éreztem, hogy ez a motívum ebben a dallamban van benne.

Sebő: Valaki egyszer megkérdezte, hogy melyik dalra vagyok a legbüszkébb a Platonban, és én az Aphelion-t mondtam, annak ellenére, hogy Gergő hozta ezt az ötletet. Azt érzem, hogy minden hangszerhez a tudásunk legjobb érzékével sikerült hozzányúlnunk. Ez a dal lett utoljára megírva és összerakva a lemezről, amit talán érezhető is.

Wolf Throats

Gergő: Az alap gitártéma magyar népzenei motívumokból építkezik, magát a hangszert is egy teljesen eltérő hangolásban, szinte nem is gitárként, hanem talán citeraként használtam. A dalnak van számomra egy nagyon archaikus, ősi lüktetése, amikor kijött belőlem, nem is tudtam, honnan érkezik, talán a kollektív tudattalan valamilyen rejtett zugából. Sokáig csak instrumentálisan játszottuk élőben, amolyan intro-dalként, aztán készült hozzá szöveg is, amit hárman éneklünk, így itt nincsen főének és háttérvokál, hanem egybefolyik az egész. A dal a szabadság paradoxonjáról szól: amikor felszabadul az elménk, először félelmetes lehet a nagy szabadság és a sok lehetőség, és sokszor a könnyebb út az, hogy visszamenjünk a már jól megszokott komfortzónába. Ez egy állandó viaskodáshoz vezet, mert mindig lesz valami, ami visszahúz. Erről a felfelé zuhanásról szól a dal, ahol minden megkérdőjeleződik és a jelentés nélkül marad.

Sebő: Én eleinte nehezen tudtam azonosulni ezzel a dallal. A magyar népzenei ihletésű könnyűzenei számok terepe szerintem nagyon ingoványos, így emiatt szorongás volt bennem. Sokat hallgattam Gergő ötletét, majd amikor megpróbáltam énekdallamot írni rá és igazán elmélyültem benne, akkor feltört valami belőlem is, ami után teljesen máshogy tekintettem már rá. Annak ellenére, hogy a dallam lassú, elég nagy erő van benne, amire rásegít a sok éneksáv. Én mindig úgy tekintek a Wolf Throats-ra, mint egy „fura” dalra, de jó értelemben. Azt érzem, hogy ebben a számban egy egészen új irányt találtunk magunkban zeneileg.

Disguise

Sebő: Ez a legrégebbi dal lemezről. A Disguise gyakorlatilag a feldolgozása egy Cz. K. Sebő számnak, emiatt szövegileg ki is lóg a lemezről. Arról az álarcról szól, amit akkor veszünk föl, amikor valakinek annyira meg akarunk felelni, hogy megfeledkezünk arról, hogy kik is vagyunk. Sokszor borzasztó nagy bátorság kell ahhoz, hogy csupaszok maradjunk, de csak ez vezethet igaz kapcsolatokhoz és önképhez. Örülök, hogy a dalnak egy teljesen más arcát tudjuk megmutatni az eredetihez képest.

Gergő: Nagyon szeretem a dal eredeti verzióját, már akkor rengeteget hallgattam, még mielőtt elkezdtünk volna együtt zenélni Sebővel. Örülök, hogy bekerült a Platon repertoárba, így egy új oldalát mutatjuk meg a számnak. Én mindkettő változatot nagyon szeretem, nem tudom egyiket másik fölé helyezni – más a kettő. A verzékben nagyon szeretem amit a ritmusszekció művel, kicsit hip-hop-os érzés, de mégis nagyon odaillik.

Litmus Heart

Sebő: Szeretem ebben a dalban azt a paradoxont, hogy az elhidegülésről szól, mégis melegséget áraszt. Hosszú utat járt be ez a dal is, akusztikus gitároktól, For Her-terveken és “fehér horizontokon” át idáig. Rengeteget gondolkoztunk közösen ennek a számnak a kivitelezésén, több irányt is kipróbáltunk míg eljutottunk eddig a verzióig. Talán a Litmus Heart az, ami leginkább ad valamit a hallgatónak előző lemez világából, mégis megtalálja a helyét az Atoms-on.

Gergő: Ez a szöveg még az első album szakítós időszakából való, így tematika szempontjából a Disguise-zal egy külön egység a lemezen belül, mégis nagyon jól beleolvad az Atoms-ba. “Lakmusz szívem savas szavaidban vérzik” – kémiából mindig is a bukás szélén voltam, gimnazistaként nem hittem volna, hogy valaha számokat fogok írni, ráadásul a dalszövegre ez hatni fog, de ez valahogy megmaradt, hogy a lakmusz savas oldatban vörössé változik.

Bitter Steps

Gergő: Egy késő esti séta, amikor minden az emberre nehezedik. A szövegre Pessoa, Nietzsche és Pilinszky hatottak. Az “I bear the wound of all the fights/I avoided in the past” sor nagy hatással volt rám még a For Her lemez írása idején, de végül az lett az útja, hogy az Atoms zárósora legyen. Az első pillanattól kezdve így szólt a fejemben a dal, a sok vokálsávval és a nagy kinyílással, ahogy lépked a dob a háttérben – nagyon különleges érzés volt, amikor először hallottam a felvételt, mert ami hónapokig csak a fejemben volt ott, megvalósult, pontosan ugyanúgy.

Sebő: Ha túl mélyre merülsz, összeroppansz, ha túl magasra szállsz elfogy a levegőd. Mi itt sétálunk a földön együtt és cipeljük a nehéz testünket. Itt van három perc szünet.

Bonus Track: Valaki jár a fák hegyén (Kaláka cover)

Gergő: Én sajnos nem voltam annyira tisztában a Kaláka-életművel, így amikor jött a felkérés, hogy csináljunk egy feldolgozást, a húgom playlist-jét hallgattam meg. Ez a dal egyből kitűnt a többi közül, hihetetlenül rezonált. Amikor hozzányúltam, ugyanaz a katarzis élmény volt meg, mintha saját dalt írnék, és a végeredményt is teljesen magaménak érzem. Sem a szöveget, sem a dallamot nem én írtam, de teljesen olyan érzés, mintha belőlem jött volna ki ez a dal. Emiatt, és mert hangulatában és a szövegben is nagyon sok közös nevező van az Atoms dalaival, úgy döntöttünk, hogy bonus track-ként rátesszük a lemezre, mert itt a helye.

A zenekar egyébként májusban mutatta volna be a lemezt az A38-on, ez azonban a járvány miatt elmaradt. Amint újra biztonsággal lehet utazni, ők is újra útra kelnek majd: és nemcsak itthon, hanem többek között német, francia, lengyel és osztrák turnékon mutatják be a lemezt. Az Atoms Youtube mellett Spotify-on is hallható addig, amíg koncertre még nem lehet menni.