„Tudom, hogy vannak még kölykök odakint, akik együtt akarnak zenélni”

Hosszanti, közös múltra tekint vissza a nu metal korszak két híres képviselője, a Papa Roach és a Hollywood Undead. 2023. június 13-án Veszprémben lépett fel a két banda egy közös koncerten a Gyárkert KultúrParkban, ahol lehetőségünk nyílt a zenekarok egy-egy tagjával interjút készíteni.

A Papa Roach csapatából a banda gitárosával, Jerry Hortonnal beszélgettünk Az interjúban többek között szó esik arról, hogy:

• milyen zenei ágazatok inspirálják most leginkább a csapatot;
• a jövőben mely előadókkal dolgoznának szívesen együtt;
• kik azok az új nevek, akikre felhívná a közönség figyelmét;
• hogyan folyik a zenekari háttérmunka;
• miként tudtak a pandémia alatt is fennakadás nélkül dolgozni;
• hogyan védekezik a csapat a kiégés ellen;
• és mit gondol a kihalófélben lévő zenekari kultuszról.

A kör bezárul

Az utolsó albumuk némileg visszanyúlt a gyökerekhez a kísérletezés helyett. Ezt szeretnék tartani a jövőben, vagy új irányokkal is megpróbálkoznak?

Úgy érzem, mindkettő igaz lehet a jövőre vonatkozólag. Szeretünk kísérletezni és újdonságokat felfedezni, de sosem fogjuk elfeledni azt, kik is vagyunk valójában. Keressük az egyensúlyt a szórakozás és az új utak kutatása között, de igyekszünk nem eltávolodni attól a hangzástól sem, ami a zenekarra jellemző. Rengeteg a feltörekvő rockzenekar. Ezek az együttesek most népszerűek, többek közt a mi zenénken nőttek fel, abból inspirálódtak – elég, ha csak a Bring Me The Horizont vagy a Beartootht említjük. Ők úgy nőttek fel, hogy minket hallgattak – nagyon izgalmas felfedezni ezt a zenéjükben. Szoktunk ilyen előadókkal együtt is dolgozni, nyitottak vagyunk a lehetőségekre, amelyekért mi is igyekszünk tenni. A következő album is pont ezért lesz érdekes.

Tudna olyan zenekarokat mondani a legújabbak közül, amelyekről úgy gondolja, érdemes figyelnie rájuk a nagyközönségnek?

Van egy kimondottan új zenekar, sokat hallgattam az elmúlt időszakban. A neve Avoid. Témázgatós riffek és ritmusok, van hardcore és őrület is a dalaikban. Új, friss, izgalmas, nagyon király, amit csinálnak.

Húsz év alatt hogyan változtak a dalszerzési metódusok a csapatnál a kezdeti formához képest? 

Nem fog tetszeni a válasz. Nálunk nincs meghatározott metódus. Különféle módon születnek a számok. Néha csupán egy ritmus, máskor egy gitárriff, megint máskor egy szövegrészlet indítja el. Van, amikor a teljes zenekar közösen írja a dalokat egy teremben, máskor egyetlen személytől fakad az egész. A legutóbbi albumnál nem volt sok olyan nóta, amit kimondottan én hoztam. Főként az volt a jellemző, hogy hozzáadtam a saját részeimet a dalokhoz. Furcsa kimondani, de nem hinném, hogy a mostani lemezen bármi is lenne, ami kizárólag tőlem származik.

A korábbi lemezekről melyik szám az, amelyre utólagosan büszke, hogy öntől ered? 

Az egyértelmű válasz természetesen a Scars volna. A másik a The Paramour Session című lemezről a Roses on My Grave. Ez egy egyszerű, intim dalként indul, majd a végére grandiózussá válik: amikor bejönnek a vonósok, kiteljesedik.

Valamit valamiért

Sok bandával ellentétben a Papa Roach az elmúlt években sem szünetelt. A pandémia ellenére is folyton adták ki az új anyagokat. Hogyan sikerült ezt a folyamatosságot megtartani?

Az elmúlt húsz évben kialakult egyfajta ritmus a zenekaron belül. Dalszerzés, felvétel, turnézás, egy kis szabadidő, majd kezdődik az egész elölről. Ez már egyfajta rutin. Az igazi kihívás az elmúlt években az volt, hogy megtaláljuk azt a csapatot, amellyel hatékonyan megy a közös munka. A mostani stáb – velük dolgoztunk az elmúlt három album elkészítésekor – nagyon sokat segített nekünk, és nagyon jól érezzük magunkat velük.

A bandán belül ez már régóta megvan. Nagyra becsüljük egymás ötleteit, de mára megtanultuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek kiemelten meg kell jelennie egy dalban, inkább azt tartjuk szem előtt, ami az adott dal szempontjából a legjobb. Sokszor vannak ötletek, amelyek nem kerülnek fel egy adott albumra, de kiindulási pontként visszatérnek egy következőn, és kiváló dal születik belőlük. A producerek, akikkel legtöbbször dolgozunk, fiatalabbak nálunk. Úgy tűnik, ők most sokkal lelkesebbek, mint néhány olyan szakember, akivel régen dolgoztunk. Szerintem ez volt az egyik legfontosabb eleme annak, hogy az elmúlt három album írási folyamatai sokkal kísérletezőbbek voltak, és kevesebbet foglalkoztunk azzal, hogy valami rádióbarát legyen.

Húsz év alatt sem égett ki a zenekar sok más előadóval szemben. Van bármi, amit tudatosan ennek érdekében tesznek?

Amikor turnén vagyunk, arra törekszünk, hogy az ne tartson tovább öt hétnél. Ezt követően van 2-3 hét szabadság, amikor otthon vagyunk, és a családunkra koncentrálunk. Van, aki ilyenkor is foglalkozik zenével, de igyekszünk fenntartani az egyensúlyt.

Az elmúlt néhány évben valamivel csökkent az új zenekarok száma, cserébe egyre több lett a szólóprojekt. Mit gondol, ez folytatódni fog, vagy visszatérünk idővel a zenekari gyökerekhez?

Szerintem vissza fogunk térni. Több oka is van, miért tudnak jól működni ezek a szólóprojektek. Sokan vannak, akik szeretnek a technológiára hagyatkozni, de tudom, hogy vannak még kölykök odakint, akik együtt akarnak zenélni. Ez egy közösségi dolog, amiről nem hiszem, hogy valaha is teljesen eltűnik.