Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAddig áztak a forró vízben, amíg kifolyt belőlük valami művészi
A súlyos elmék, túllépve súlyos szokásaikon, ezúttal valami igazán könnyedet hoztak el a közönség számára. Minden rossz szóvicctől függetlenül a Heavy Brains új albuma, a Tanult módszerek igazán érdekes, slágeres, lendületes lemez, amely bizonyos pontokon olyan előadók zeneiségét keveri, mint a Wellhello, vagy a korai Edda Művek. Furán hangzik, ugye?
Talán az is, de a végeredmény annyira a legjavát használja minden irányzatnak, hogy nem érheti szó a ház elejét. Katyvasz helyett igényes hibridet kapunk, amelynek a középpontjában – eddigi kiadványaiknál is százszor erősebben – a szintipop áll, amelyet alternatív zenei elemekkel és itt-ott dögös rockmuzsikával fűszereztek.
Az Öröm a zene!-nyertes banda nagy durranásokra készül idén,
amelyek közül a megjelent lemez csupán az első. Az ország számos pontján bukkannak fel, érdekes előadókkal lépnek majd egy színpadra, és ez csupán az, amiről előre beszámoltak. Hogy miként jön ehhez a forró víz? Mindjárt mondjuk!
A 2022-es év nagy kihívás volt a csapatnak, a 2023-as pedig egy igazán erős esztendő. Előbbiben megnyerték az ország legnagyobb zenekari tehetségkutató sorozatát, az Öröm a zenét!, utóbbiban pedig learatták munkájuk gyümölcsét. Albumot gyártottak, körbeturnézták az országot, végigfesztiválozták a nyarat, klipet és dalokat csináltak.
Tanult minta, furcsa hibrid
Többek közt arra használták fel a pörgést, hogy megismerjék saját magukat, zenéjüket, eddig csak részben kiforrott stílusukat. Ez friss albumukon, a Tanult módszerek című lemezen remekül látszik, amely a banda eddigi kiadványaihoz mérten sokkal slágeresebb, jóval koherensebb, érezhetően céltudatosabb alkotás, miközben nem veszíti el alternatív hangzásvilágát, nem válik közhelyessé.
Persze furcsán hat, ha utóbbi miatt más előadókhoz hasonlítja valaki a csapatot, de különféle stílusok igényes keveréséből ritkán születik tűzre való termés. A srácok megfogtak mindent, ami a Wellhello vagy a Halott Pénz slágerességében, a Carson Coma zabolátlanságában, a korai Edda Művek igényes komplexitásában, a külföldi előadók – Nothing But Thieves vagy Dua Lipa – klasszikusokat újjáélesztő trendjeiben izgalmas és ütős.
Ezeket gyúrták össze egy albumon, amely néhány apróságtól eltekintve kimondottan pazar lemez lett.
A kiadványt az első, a középső és az utolsó előtti zenei betétek – a Parafok 100, a Parafok 50 és a Parafok 0 – szépen keretbe helyezik. Izgalmasan fogják meg a belső küzdelem érzését, az elidegenedést, az önmarcangolást. Ezt szép ívben tálalják a hallgatónak, a súlyosságán jól üvölthető ének-hookokkal, hangszerdallamokkal és slágerességgel finomítanak, mielőtt túl mélyen karcolna.
Vannak számok, mint a Kérlek várj vagy az Ennyi kell / még ennyi, amelyek pont úgy vegyítenek stílusokat, hogy ne legyen direkt rávezetés semmilyen más előadó munkásságára. Ezzel szemben – tudatosan vagy tudattalanul – az olyan zenék, mint Az idő bajnokai vagy a Nem felejtem el, már-már szemtelenül hajaznak korábbi sztárok zeneiségére – ami lehetne gond is, de mivel jó a végeredmény, inkább csak örömmel hallgatjuk.
Slágermateriál van bőséggel a korongon, inkább az olyan dalokból van kevés, amiben nincsenek emlékezetes sorok vagy dallamok. A dinamikai ív is jó, kellemes hullámzású az album. Ami némileg kevés, az az – erő szempontjából – igazán dögös rész.
Váratlan eredmény
Balázs Dávid, a csapat énekes-gitárosa profin használja a hangját, és alkalomadtán meg is mutatja, hogy nem kevés kraft van az énekében, de az esetek többségében inkább kórusokkal erősítik az összhatást. Ez zeneileg nem is lenne gond, de akadnak számok, ahol egy velősebb, kvázi nyers érzelemből megtolt sor katartikus élményt adna a hallgatónak, ami így sajnos elmarad.
A lemez összértékéből ez nem vesz el, de rengeteg még inkább velős pillanatot adhatna.
Van némi „trükk” a szövegben is. A Heavy Brains tipikusan az a csapat, amelyet nem lehet azzal vádolni, hogy magasról tesznek a prozódiára, de azért egy-egy rímért vagy ritmusképletért hajlamosak beáldozni szavakat. Ez a mostani albumon is megtörténik, ami nem rombol jelentősen a dalokon, de azért néhol kikönyököl.
Tartalmilag azonban igen érdekes dolgot értek el a srácok. A dalok zömében sikerül izgalmas, önazonos és változatos szóképekkel, metaforákkal dolgozni, miközben nem bonyolítják túl, hagynak teret a hallgatónak, hogy megértse, miről is szól a szám. A hozzánk eljuttatott közleményükben arról is mesél a csapat, hogy volt, amikor egy közös debreceni fürdőzés során folytak ki belőlük a mondatok, és született meg a zenéhez a líra.
Az esetek többségében jól is bánnak a szavakkal, de azért néhol belefutnak zsákutcákba,
túlhasznált hasonlatokba és formákba. Furcsa mód ez mégsem bántó. Lehet, hogy a zene az oka, vagy a zömében érdekes mondandó, de még a közhelyek sem hatnak közhelynek, azokban is megmutatják a tartalmat.
Összesítve: a Heavy Brains legújabb albuma, a Tanult módszerek végtelenül profi alkotás, ami egyszerre egyedi és közönségbarát. Előnye a pofátlanul ránk zúdított slágeresség, hátránya – ha ezt hátránynak lehet nevezni –, hogy voltaképp a múlt zenéjének felelevenítése adja az alapot, igazi stílusújítás nem történik. Ettől függetlenül rengeteg potenciál van a lemezben, amelyet 2024. február 3-án, Budapesten, az Akvárium Klubban élőben is megmutatnak. Ezután turnéra indulnak, Dánielfy Gergő vendégeként Nyíregyházán, Miskolcon, Szegeden, Győrben és Kecskeméten lépnek fel.
7,5 / 10
Rovataink a Facebookon