Évekkel ezelőtt elkezdett énekelni egy dalt, ami ma már másoknak is segít

Sokan bele sem gondolnak abba, hogy vannak dolgok, velünk és bennünk élő történetek, amelyek nem múlnak el a gyerekkorral. Akkor is az életünk lényegét jelentik, amikor felnövünk. Amikor velünk együtt nőnek fel.

Április másodika az autizmus világnapja, egy olyan nap, amikor számos ember számos formában igyekszik a spektrumzavarral élőkre irányítani a figyelmet. Ezek lehetnek aznapra szóló üzenetek, és lehetnek a világnapon túlmutató, az év többi napján is felidézhető, megidézhető alkotások. Így tett a Pokolgép jól ismert gitárosa, Z. Kiss Zalán is, aki évekkel ezelőtt – először 2019-ben – személyes érintettség révén énekelni kezdett egy dalt, idősebbik fia, Csongor ugyanis autista.

Bár nem vagyok énekes, sokat segített, hogy kiadtam magamból az érzéseimet. A sorstársak visszajelzései azt mutatták, hogy nemcsak nekem segített az a dal, hanem nekik is. Ezért fogtam bele ebbe a misszióba, hogy évről évre a szakma legjobbjaival dolgozunk együtt egy-egy dalon

– idézi a legelső nóta kapcsán a hozzánk eljuttatott közlemény a zenészt.

Nem volt kérdés a segítség

A Pokolgép gitárosa az elmúlt öt évben számos más előadóval dolgozott közösen, hogy kezdeményezését erősítse. A kooperálók között volt Horváth Charlie, Keresztes Ildikó, Pásztor Anna, Boros Csaba és Nagy Feró. 2024-ben is egy jól ismert énekest választott, ezúttal a Bon-Bon ikonikus hangú énekese, Szolnoki Péter szállt be a projektbe.

A gyermekeim édesanyja is gyógypedagógus, így nekem régóta természetes, hogy a saját eszközeimmel hívjam fel a figyelmet és segítsek a rászorulókon. Mindig is fontos volt számomra jó ügyek mellé állni. A zenénkkel, koncertjeinkkel próbáljuk elfeledtetni a hétköznapok búját-bánatát, ellensúlyozni az emberek megosztottságát és erősíteni az összetartozás érzését

– fogalmazott az énekes.

Az Amíg lélegzem című dal visszaadja a két kooperáló muzsikus hozott stílusát. Valahol olyan, mintha valóban a Bon-Bon 90-es, 2000-es évekbeli hangzásvilága vegyülne a nyolcvanas évek rockmuzsikájával. A dal szövegét Z. Kiss Zalán és Duba Gábor jegyzik.

A dalhoz készült animációs videóklip az autizmusban érintett családok életét szeretné bemutatni. Vizuálisan is szeretnék hangsúlyozni, hogy az autizmus nem egy gyerekkor végén eltűnő állapot, így a szülők minden erejükkel próbálnak gyermekük mellett állni, amíg csak lehet.