Szemrebbenés nélkül lenyúlták, milliárdosok lettek

Rengeteg olyan dal pörög a rádiókban, amelyek (bármilyen fájó is) arcpirító másolatai az elmúlt évtizedek, vagy sokszor csak a korábbi pár év topszámainak.

Oké, ne legyünk olyan szigorúak, akad különbség a szándékos lopás és a véletlen másolás, hasonlóság között. A zongorán összesen 12 billentyű található egy oktávon belül, ami meglehetősen korlátozza a felhasználható dallamok számát – pláne, ha hozzávesszük, hogy ezek közül melyek a fülnek kellemes akkordmenetek, motívumok és harmóniák,

Közhely, hogy a popzenében már mindent feltaláltak, nincs új a nap alatt. Ha ezzel nem is értünk teljesen egyet, akkor is kész tény, hogy már a klasszikus zene mesterei is felhasználták a fülbemászó dallamok zömét. A könnyűzenében használt hangszerkészlet egyszerűsödésével pedig tovább szűkültek a zeneszerzők lehetőségei. Szinte már kínosan vicces, ha megnézzük, hogy az olyan sztárelőadók, mint például Dua Lipa, vért izzadva próbálnak valamilyen eredetinek tűnő, kapósabb dallammal előrukkolni. Az eredmény pedig sokszor ugyanolyan, mint más pop- és rocksztárok korábban már bankot robbantó alkotásai. 

Cikkünkben összeszedtünk néhány olyan slágert az elmúlt 15 évből, amelyek fájdalmasan hasonlítanak régi sikerekre, noha (remélhetőleg) nem valódi lopásról van szó, hanem csak kínos egybeesésekről. Listánk, mint azt olvasóink is sejthetik, a teljesség igénye nélkül készült.

A fiúbandák szerencséje

Hiába számítottak a világ egyik legismertebb fiúbandájának, a One Direction sem szűkölködik másolatokban, még ha sokszor ezt inkább tisztelgésnek szokták nevezni a zenekar dalszerzői, mintsem lopásnak. A banda szerencséje, hogy nem nagyon pörögtek ellenük a szerzői jogi perek, miközben több olyan daluk is akad, ahol még csak említést sem tesznek az erősen szembeötlő, alapötletet adó dalokról.

Noha egész számokat nem másolnak, sikerslágerük, a Live While We're Young kezdő gitárja kísértetiesen hasonlít a The Clash Should I stay Or Should I Go című dalának intrójára. Szintén hasonlóan átemeltek egy keveset a The Who legendás alkotása, a Baba O' Riley intrójából a Best Song Ever című dalukhoz. Kicsit forróbb volt a talaj Midnight Memories című számuknál, amelynek a refrénje szintén erős hasonlósággal bír a Def Leppard Pour Some Sugar On Me című sikerslágeréhez. Egy ideig arról pletykáltak, hogy a banda jogi lépéseket tervez a One Direction ellen, azonban Phil Collen és Vivian Campbell a zenekar gitárosai tagadták ezeket, hozzátéve:

a dal akkordjai egy, öt, négy. Ez a blues. Ennél nem tudsz egyszerűbb lenni. Szerintem, ami a Leppard verziót emlékezetessé teszi, az a technika, a hangzás, az énekek, a visszhangok és az, ahogy ez az egész összeáll.

A szakítós dalok királynője okosabb

Az egyik legismertebb és leghallgatottabb sláger Taylor Swift arzenáljából minden bizonnyal a Look What You Made Me Do című szám. A szakítós dalok királynője minden sikere dacára sem veti meg a külső inspirációt, azonban jóval okosabban csinálja azt számos más szerzőtársánál.

A dal jelentős hasonlóságokat mutat a Right Said Fred angol popbanda gigaslágerével, aminek címe: I'm Too Sexy. Swift döntött, mérlegelve a lebukás kockázatát, dalszerzőként tüntette fel a zenekar tagjait. Noha leginkább csak az énekelt (vagy inkább mondott) részeknél érhető tetten az átemelés – egyéb zenei és szöveges hasonlóságok csak igen elvétve hallhatóak –, Swift csapata ezzel a nulladik lépésben már bebiztosította magát. 

A világ talán legmegosztóbb – sokak által gyűlölt, mások által imádott – slágere, Meghan Trainor dala, az All About The Bass is merített, nem is egyetlen dalból. Itt a pontos alapot nehéz meghatározni, mivel egy viszonylag klasszikus, múlt századi dallamívet használ, amely számos zenekarnál megjelent már. A Phish nevű formáció Contact című dalától kezdve az erősen nyugati stílusokat használó koreai banda, a Koyote Happy Mode című számáig rengeteg zenekar épített erre a dallamra, csak évtizedekkel korábban, mint Trainor topslágere.

Bennragadt

Viszont nem csupán évtizedes eltolódásokkal születnek másoló inspirációk. Akad olyan is, hogy pár év távlatából ragad be egy dallam valakinek, aztán ugyanarra az alapra születik több sláger is. Így volt ez Demi Lovato esetében is, aki híres, Really Don't Care című száma elég hasonlóan indul a verzében, mint Icona Pop jól ismert sikerslágere, az I Love It.

Hasonló esett meg Katy Perryvel is, aki szintén csak a dal kezdetét kölcsönözte egy másik énekestől, míg a refrén eltért. Roar című számának hangszerelése, valamint a verze ének is hasonlít Sara Bareilles Brave című dalához. A zongora, a minimalista apparátus, a nem túl eltérő énekdallam adja a másolás érzetét, ráadásul a két dal megjelenése között alig egy év telt el. 

Katy Perry csapata is azzal védekezett, hogy a dal már hamarabb elkészült, minthogy a Brave megjelent volna, azonban némileg árulkodó volt Sara Bareilles reakciója, aki elmondta, hogy Perryvel jóbarátok, régóta ismerik is egymást, és nem haragszik, szóval nem érti, miért alakult ki közfelháborodás az eset körül. Nyilatkozata némileg lenyugtatta a kedélyeket, bizonyítva annak a lehetőséget, hogy Katy Perry nagy valószínűséggel hallhatta a Brave-et megjelenés előtt,

Viszonylag friss, ugyanakkor eltérő eset Miley Cyrus és Bruno Mars párosának ügye a Flowers és a When I Was Your Man című dalokkal. A 2023-as gigasláger közvetlenül inspirálódott Bruno Mars toplistás dalából, amire zeneileg és szöveg szinten is utal. Ráadásul Cyrus és expárjának – akinek a Flowerst címezte – közös dala volt Bruno Mars alkotása.

Hasonlóan gyakori eset, amikor régi slágerek átírt verziói jelennek meg, akár David Guette I'm Good című dala, amely az Eiffel 65 Blue című számának újragondolása, vagy Eminem új Houdini című kiadványa, ami a Steve Miller Band Abracadabra című dalán alapszik.

A zenei élet pikantériáját talán az Axis of Awsome fogta meg a legjobban, akik megmutatták, hogy a popzene tipikus akkordmenetei miként adják vázát a rádióslágerek zömének. Így érthető, miért is olyan könnyű akár véletlenül is beleakadni egy másik sláger dallamvilágába, ha ugyanabból a néhány hangból táplálkozunk.