Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t.
Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó, sem menedzsment, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:
- Boyongó,
- Slapstick?,
- Napokon.
Madár a felhők közt
Elúszunk az érzésekben, közben beterít a világ, mintha minden, ami nyomasztana, csupán por volna a hátunkon, hajunkon, az úton előttünk. Enervált ének a fájdalomról a Boyongó első EP-je, a Láthatáron című kiadvány. Az Öröm a zene-nyertes csapat első három dala kellően zenei, kellően nyugtató, vissza is ad abból az élményből, amit élő koncertjeiken hoznak, és nem is.
Elsőként single formában az Ágrólszakadt című dal jelent meg 2024 novemberének végén, ezt követte a friss EP. Az említett dal mellett a Szederinda és a Fellegek című számot hallhatjuk még az új kiadványon, mindegyik jól képviseli azt a popos, itt-ott jazzes, de zömében népzenei motívumokkal tűzdelt zeneiséget, amit a csapattól már korábban megtapasztalhattunk. A szövegek is ehhez mérten alakulnak, így konzisztens, egységes EP-t kapunk a zenekartól.
A Boyongó zenéje egyszerre könnyen befogadható és kihívásokkal teli, hiszen az okos zenei megoldások néha leuralják azt a könnyedséget, ami „úsztató” jelleggel tölti el a dalokat. Utóbbit a számok visszafogottsága adja, hiszen nem kapunk intenzív megoldásokat sem érzelemben, sem zenében, így a hallgató dönti el, mennyire akar elmerülni a csapat zenéjében.
A formáció egyelőre keveset mutatott meg stúdiófelvétel formában zenéjéből, de ahogyan korábban az élő koncertjeiket láttuk, komplex, sajátos világuk idővel utat találhat a hallgatókhoz, amihez Láthatáron című EP-jük remek indítás.
Magyar kérdés
Első magyar nyelvű dalát dobta ki a Slapstick? zenekar. A csapat első, Liftoff című nagylemezéről már írtunk korábban, azóta igazi felszálló ágban van a banda. A mostani érzelmes, a kilencvenes évek R&B popját idéző Fél című szám valódi gyöngyszem a formáció alkotói pályáján. Zeneileg profi, érzelmileg sodró, nyugodt, mégis beszívja a hallgatót,
ehhez pedig remekül hozzátesz a laza rapbetét is, amit a dalban közreműködő ZSÉ szolgáltat.
Mintha csak egy esti lamentálást hallgatnánk egy nagyvárosi bérlakás emeleti ablakából kifelé bámulva. Hipnotikus pillanat átitatva olcsó dohány szagával, cigarettafüsttel, amit valami régről megmaradt italosüveg aljában túlpihent alkohol kísér. Annyira jellegzetes élményt hoz a zene, hogy azt hinnénk, nem tudunk belesimulni, de olyan, mintha mi is ott ülnénk, vagy épp egy másik ablakon át néznénk ezt a filmjelenetet: elmélkedve ücsörgünk együtt.
A dal a banda új, Bee’s Knees Boomin’ című kislemezének számai közül csak az egyik, amelyik az eddig hallottak alapján nem csak stílusban tér el a 2023-as nagylemezükhöz képest. Szintén nagy változás, hogy a banda új tagot köszönthet a soraiban, aki nem más, mint Mayer Szonja. Az énekesnő korábban már dolgozott a zenekarral, azonban mostantól a projekt teljes értékű részese.
A banda a változások ellenére elképesztő tempóban halad. Egyre jobban építi közönségét a hazai könnyűzenében, és a streamingoldalakon is nagy népszerűségnek örvend. Amennyiben a Slapstick? ezt az irányt tudja tartani, képes lehet hosszú távon megvetni lábát úgy, hogy nem csak alkalomadtán hallunk róla, hanem egyre nagyobb színpadokon a line-upok egyre előkelőbb helyeit elfoglalva.
Pórul járt bibliai szereplők
Nem holmi »vallásos« anyag született, sokkal inkább egy valóban személyes alkotás, tele az elmúlt évek csalódásaival, küzdelmeivel és nehézségeivel. Ugyanakkor az egyes dalok mind a Szentírás egy-egy »pórul járt« karakteréről szólnak, Ádámtól Holofernészen át egészen Máriáig. Valamennyien a rövidebbet húzták, megannyi tragikus sors – miközben ez nyilván nézőpont kérdése. Hiszen többen közülük a szent szöveg szerint végül elnyerték a boldogságot, szenvedésükből élet fakadt. Ez az optimista kicsengés
– idézi a Recorder Kacsóh Dánielt, a Napokon zenekar énekesét.
Listánkban – meg úgy a PickUp-előadók között is – kicsit kilóg a sorból a banda, mivel nem igazán új zenekarról van szó, hanem olyan együttesről, ami immáron hatodik lemezét adja ki. Annyiban mégis belefér a képbe, hogy a „hibernált” csapat nem a Papp László Budapest Sportaréna színpadára tér vissza, így újjáéledésük kihívást és izgalmakat is rejt.
Az új albumról, ami Bible Sorries néven jelent meg, Kacsóh Dániel így fogalmaz:
kicsit cinikus és letargikus, miközben mégis életigenlő lemez.
A kiadvány többek közt ötvözi a klasszikus rock, a thrash és heavy metal elemeit a grunge és progressive rock eszközeivel. Az intrót követő Pentecost egyes hatásai Ozzy Osbourne énekeit, más részei a thrash metal nagyobb neveit idézi fel, de összességében egyik mellett sem teszi le a voksát. Hasonlóan crossover élmény az Alfa and Omega, ahol Eric Clapton és a grunge korszak bandái is beugorhatnak a hallgatónak, de valahogy egyik sem.
A lemez egészére jellemző, hogy a rock legkülönfélébb válfajaiból válogat, így pörgeti végig a hallgatót egy igazán dinamikus kompozíción. Összhangzását tekintve a Napokon érdekes színfolt a magyar underground és fél-underground közegben, visszatérésük pedig szintén érdekes, hiszen legutolsó albumuk még 2018-ban jött ki V címmel. A banda lemezbemutató koncerttel is készül az Akvárium klubban 2024. december 15-én, ott a közönség élőben is meghallgathatja a Bible Sorries dalait.
Rovataink a Facebookon