A december 1-14. közötti 14 nap a tavalyi évem legkeményebb egybefüggő két hete volt. Az első 36 óra élményei napokkal később már könnyű vágtának tűntek, az ürességérzés és a koncentrációhiány mellé további elvonási tünetek érkeztek: pokoli végtagfájdalmak, emésztési problémák, motiválatlanság, mélyülő önsajnálat, szaporodó idegrohamok, álmatlanság - végül ez utóbbi volt, ami legyőzött.

A nikotintapasznak köszönhetően ugyanis akkor már 5 napja egyáltalán nem, vagy csak nagyon felszínesen és keveset aludtam, ez pedig szépen összeadódott, mígnem az egyre fokozódó kimerültség egy kisebb idegösszeomlássá állt össze. És igen, akkor letéptem a tapaszt, és rágyújtottam. És baromira rosszul esett az első szál, viszont aznap este 12 órát aludtam egyhuzamban. Másnap újra kezdtem a harcot, aztán este megint elbuktam, amihez persze nem kis mértékben járult hozzá az a tudat, hogy de hiszen, ha ennyire szarul vagyok, és van nálam cigi, miért ne gyújtanék rá?

Így küzdöttem magammal még pár napig, míg a második hét elejére ez beletörődős szokássá állt  össze: napközben nem cigiztem, de este megengedtem pár szálat. Ezt elég szépen sikerült tartani csütörtökig, amikor is rájöttem, hogy jaj, szombaton jön a guru, és ha hinni lehet a 80 százalékos sikeres leszoktatásról szóló reklámjuknak, akkor jó eséllyel soha többet nem dohányozhatok. Így aztán gyorsan megvettem a 3. doboz cigit, és akkurátusan el is szívtam, az utolsókat a szombati 8 órás agymosás szüneteiben.

Nem tudom, mi történt. Nem tudom, hogy történt, de tény: három hete nem dohányzom. Nem kellett hozzá nikotintapasz, gyógyszer, mágikus rézlap és semmilyen okkult tudomány, csak egy nyolcórás beszélgetés és én. Tudom, ez még csak három hét, de egy magamfajta kemény dohányosnak ez eddig teljesen elképzelhetetlen volt.

Csaknem tíz napja nem gyújtottam rá, ami lehet, hogy nem hangzik nagy durranásnak, de nekem mindenképp durva tapasztalat, mert ilyen nem történt az elmúlt tíz évben. Egyelőre annyit tudok felajánlani, hogy ideteszem nagyjából az eddigi összes tanulságot.

A mentolos cigarettát szívó emberek gyakrabban cigiznek, és kisebb eséllyel szoknak le. Az egész oka a frissnek ható mentol lehet, ami megváltoztatja az agyat: sokkal érzékenyebb lesz a nikotinra.

Az, hogy pontosan hogyan növeli a nikotinfüggőséget a mentol, rejtély volt eddig. Brandon Henderson és kollégái a California Institute of Technologyról kimutatták, ha egereket csak mentolnak tesznek ki, már ettől több nikotinreceptort fejlesztenek ki.

A mentollal javítani lehet a kisebb torokirritációkon. A mentolos cigarettákat először az 1920-as években mutatták be. Azóta kiderült az is, hogy a mentolos cigit szívók kisebb eséllyel szoknak le: egy tanulmányban az ízesítés nélküli cigit szívól fel szokott le, míg a mentolosoknak csak 23 százaléka.

A mostani kísérletben Henderson és csapata az egereknek mentolt adott nikotinnal, másik csoportjuknak pedig csak mentolt . Az eredményeik alapján a mentol még nikotin nélkül is növelte az agy nikotinreceptorainak számát. Egy agyrégióban, a ventrális tegmentális területen 78 százalékkal nőtt a számuk: ez a terület felelős a dopaminjelzésekért, ami részt vesz a függőségek kialakításában.

Ha a hatás hasonló az emberekben, magyarázhatja, miért szoknak le nehezebben a mentolos cigit szívók. Az Európai Unióban egyébként 2022-től betiltják a mentolos cigiket és az USA is hasonló lépéseket tervez.

Igen. Vissza akarok szokni a nemdohányzásra. És ez nagyon nehéz, mert tizenöt év után már csak mély hipnózisban tudnám felidézni, milyen volt az, amikor cigi nélkül keltem, cigi nélkül mentem az utcán, cigi nélkül ittam a kávét, cigi nélkül buliztam, hogy az élet más egyéb fontos helyzeteiről ne is beszéljek.

Fotó: Northstock

Már nem tudom visszaidézni azt a kort, amikor a cigi nem hiányzott, mert szerencsére nem tudtam, hogy milyen. Nagyon hülye vagyok: 27 éves koromig eszembe se jutott rágyújtani. Az egyetemi kollégiumban masszív dohányosokkal laktam együtt, hetente kétszer buliztunk – soha egy cigi. Valamikor valamelyik szerkesztőség folyosóján gyújtottam rá először, mert rájöttem: ahol a dohányosok vannak, ott mindig jó a hangulat.

Azóta én vagyok az Index egyik legnagyobb leszokója. Illetve visszaszokója. Tizenöt éve dohányzom, és 14 éve akarok visszaszokni a nemdohányzásra. Eddig 15 sikertelen visszaszokási kísérletről tudok beszámolni.

Előzmény:

• Az életem több mint felében cigiztem.

• Számtalan leszokási kísérleten vagyok túl.

Motiváció:

• Amikor a fiamnak – aki évek óta halálra szekál a cigizés miatt – elmeséltem ezt az indexes projektet, nagyon megörült, és egy nemdohányzó anyukát kért a 8. szülinapjára, ami ma van. Lehet egy ilyen kérésre nemet mondani?!

Rákészülés:

• Nikotintapasz és kb. másfél kiló zöldség és gyümölcs megvásárlása.

• A hétvégén permanens szülinapi buli volt nálunk kb. 30 ember részvételével: most már nemcsak a fiam, hanem minden családtagom és barátom tudja, hogy leszokom a cigiről – nem éghetek be előttük.

• A buli egyik utoljára távozó tagjának odaadtam a dohányomat.

• Miután lefektettem a gyereket, elszívtam az előre besodort utolsó szál cigit a teraszon Tarcsi bácsi pálinkájával kísérve, és nyugtáztam, hogy igen, ez sajnos nagyon jó. De hát hány és hány jó dologról kellett már lemondanom, ez is menni fog.

Fotó: Justin Sullivan

December 1., leszokik az Index, első nap. Illetve csak páran. Pontosabban néhányan most, néhányan később, remélhetőleg – a lényeg, hogy rögtön az elején kiderült: ez nem is olyan egyszerű. Vannak azért hősök közöttünk.

Igen, jól emlékeznek, mától szokik le az Index, persze az egész nem annyira egyszerű, mert nem kezdi el most mindenki – hiába, nem olyan egyszerű ez, de egy leleplező videóban hamarosan utánajárunk mindennek. Addig is itt egy kép, ahol a leszokók az utolsó cigarettájukat szívják, csak van, aki nem:

Pont 10 éve hagytam abba a dohányzást, valószínűleg örökre. Több mint 10 éven keresztül füstöltem erősen, az utolsó pár évben 2 doboz cigi fogyott naponta, egy napközben, egy másik pedig este a kocsmában. Szerettem cigizni, de egyre inkább éreztem, hogy nem tesz jót, a másnapos rosszulléteknek sem a fröccsök voltak az okai igazából, hanem a melléjük nyomott 20 szál cigi. Aztán tíz éve tavasszal kezdtem érezni, hogy elég, annyi nikotin van már a szervezetemben, hogy a homlokomig ér.

Persze próbáltam kevesebbet szívni, de a szokás nagy úr, ha az ember ébredés után máris a doboz után nyúl éveken át, abból nehéz kitörni. Azon az őszön egy délután kezdődő, partival folytatódó és hajnali 4-kor az alagút mögött, az Utca Legjobb Kocsmája névre hallgató söntésben jött el a pillanat: azt éreztem az aznapi úgy 3 és fél doboz után, hogy elég. Elnyomtam az utolsó előtti szálat, és abbahagytam a dohányzást. Persze eltettem egy szálat a biztonság kedvéért, pár év múlva dobtam csak ki.

Az első pár hét nem volt kellemes, de szörnyű sem, aztán mindenféle dolgok kezdtek felszakadozni a tüdőmből. 3 hónap után ugrásszerűen javult az ízlelésem és a szaglásom. Fél év után úgy tekertem fel az utcámba, mint a pinty, előtte csak tolni tudtam arra a bringát. A füst azóta sem zavar, csak a levegőtlenség, viszont nagyon komikusnak találom, azt is, ha valaki cigizik és azt főleg, ha azt hazudja magáról, hogy nem függő. Azok vagytok, hagyjátok abba, gyertek ki a cigisdobozból, jó lesz :)

Nagy szó: az orvosok közül senki sem dohányzik már a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján. Mindezt tíz év alatt sikerült elérni. Épp a fül-orr-gégészek szembesülnek leginkább azzal, hogy a dohányzás mekkora szerepet játszik a gége- és garatrák kialakulásában. Az orvosok egy része mára leszokott, az újak közül pedig napi szinten senki nem dohányzik, írja az egyetem sajtóosztálya. A dologra azért rásegített, hogy 2012 óta a kórház területén egyáltalán nem lehet dohányozni. Aki rá akarna gyújtani, annak ki kéne menni az utcára, ami megoldhatatlan a munka közben. Az asszisztensek, műtősök, ápolók között még vannak dohányosok, őket egy csoportos leszoktató képzéssel próbálják segíteni.