Ünnepeljük a magyar jazzt! #5 Smárton Trio és Juhász Gábor (mert mostantól végre hivatalosan is így írják: jazz)
Így a jelenből visszatekintve egészen elképesztően veszélyesen éltem tavaly márciusban, de végülis megérte: amikor ugyanis elsőre akartam Index-cikkbe leírni, hogy jazz, akkor egyből sikerült is. Egy hétvégi lemezajánlómat ugyanis csak a kultrovatvezető Libor Anita nézte meg mielőtt kiment volna, így a dzsesszista korrektor, Rácz Attila nem tudta kijavítani az egyébként mind a két alkalommal legalább erkölcsi értelemben helyesen jazznek írt jazzt.
Ünnepeljük a magyar jazzt!
Alkalmi sorozatunkban az Index szerzői kedvenc jazz felvételeikkel ünneplik, hogy az új helyesírási szabályzat szerint immár hivatalosan is magyar szó a jazz. A sorozat összes posztját megtalálja itt.
Mondjuk nekem viszont egyáltalán nem a dalaihoz jazz hangmintákat előszeretettel használó Madlibbel kezdődött a jazz pályafutásom - akinek a lemezéről az Indexre írtam -, hanem még akkor amikor nagyjából 16 évesen a basszusgitártanárom hatására villámkezű basszusgitárosokat kezdtem hallgatni. Ez a helyzet persze később konszolidálódott, mostanra már valószínűleg sokkal többet hallgatok jazzt hiphopproducerek által hangmintázva, mint eredeti formában, de néha-néha még mostanában is előszedem azért a kedvenc lemezeimet.
Eredetileg a Smárton Trio csaknem tízéves lemeze, a Még nem tudom és Juhász Gábor Trio Fények című lemeze jutott eszembe - ezek tök újak voltak, amikor még jobban követtem a hazai jazz szcéna rezdüléseit! -, amikor Szász Barna kolléga rákérdezett, de mivel csak egyet lehet, azt a videót választottam, amin Juhász Gábor a Smárton Trióval játssza egy saját számát a Fényekről!