Ennél jobb lazulós zene nincs szombatra: balkáni kelta barokk egy szál izén
A címben leizézett hangszer egy ír buzuki, ami önmagában egy elég izgalmas cucc: a hagyományos görög buzukit az ötvenes években kelta folkzenészek alakították át a saját kedvükre. Fernando Barroso pedig ezen játssza el Bach 3. Brandenburgi versenyét.
Ez amúgy is csak egy töredékében fennmaradt darab (valahogy így szólhatott egykor), aminek alighanem az eredetijében is volt improvizáció, szóval tökéletes terep a feldolgozásokra.
Általában ódzkodom az "ismert dallamot eljátszok szokatlan hangszeren" típusú feldolgozásoktól, de ez tényleg egy magával ragadó produkció. Egy sodró tánczene, amiből időnként váratlanul kis dalocskák bukkannak elő.
Elmentem a posztot, és gyorsan meg is hallgatom még egyszer.