Szulák Andrea: Eleganciával, diszkréten és lassú léptekkel szeretnék visszavonulni
Méltósággal szeretne elbúcsúzni a szakmától.
A Dankó Rádió legutóbbi tematikus hétvégéjén Szulák Andreát ünnepelte. A Máté Péter- és eMeRTon-díjas színművész-énekessel exkluzív születésnapi interjú készült, amelyben sokszínű munkássága mellett, több magánéleti téma is előkerült. A jeles nap kapcsán megjegyezte, hogy igyekszik nem tudomást venni az idő múlásáról.
Vannak napok, amikor 25-nek, máskor 95-nek érzem magam. Minél idősebb az ember, annál több a vesztesége. A születésnapom addig volt fontos nekem, amíg az anyám élt. Most már a lányom születésnapja lett a mi közös fiesztánk, erre mindig nagyon készülök, a saját születésnapomnak már nincs nagy jelentősége
– fogalmazott az adásban Szulák, hozzátéve: idén elvonulva, csendesen ünnepli meg a kerek évfordulót.
Mint a beszélgetésből kiderült, szabadidejében szívesen foglalkozik alkotóművészettel. Régebben festett, kiállítása is volt, de egy iparművész azt javasolta neki, inkább énekeljen a festés helyett, a vélemény hatására letette az ecsetet. Az utóbbi években a hímzésre tért át, kutatja a különböző népművészeti mintákat. Az adásban arról is vallott, hogyan képzeli el a napjait tíz évvel később.
Nem tudom, mi lesz később. Idővel el kell majd gondolkodnom, hogyan lehet méltósággal elbúcsúzni a szakmától. A színpadon kívül is van élet. Nagyon bántana, ha a korom vagy a kétségbeesett akarás miatt nevetségessé válnék. Finom eleganciával, diszkréten, lassú léptekkel szeretnék majd visszavonulni
– vélekedett a jövővel kapcsolatban az előadóművész.