Kirúgása után a Vasprefektus a Pa-Dö-Dőben fog énekelni

2007.05.29. 13:23
Először azt hittem, Pa-Dö-Dő-klipet forgatnak a Zsarupalotában: az érzelmektől recsegős hangú Lang Györgyi éppen azt mondta több száz egyenruhás statisztának, hogy "folyamodványaként". A Bródy János utáni legeszdéeszesebb zenészek fellépése annál valószínűbb volt, hogy egy fikusz mögül egy Demszky főpolgármesterre kísértetiesen emlékeztető, kezében lantot tartó sziluett mintha azt suttogta volna a dobogón álló egyenruhás felé, hogy "Meghal a kedves Adónisz, már mit tehetünk Küthereia? - Hantoljátok el őt, megszaggatva ruhátokat!" Tehát mégis Gergényi Vasprefektus Péter kirúgott budapesti főkapitány búcsúfellépésére érkeztem.

Gergényi nem finomkodta túl a dolgot. Nem volt büféasztal tömegoszlató salátástálakkal, sem marcipán Pintér Sándor-figurák, de még egy flambírozott székházszelet sem: a búcsúzó főkapitány jó húsz perc alatt összefoglalta, miért lett Budapest az EU legbiztonságosabb városa az ő irányítása alatt, aztán elviharzott a magánszektor, illetve Pintér Sándor ölelő karjainak irányába.

Hiába lantolta a Demszky-szerű árnyalak, hogy Mindennek ellenére, sőt: más, talán még rosszabbak dacára, / számomra így maradsz meg eszménynek, álomarcnak, / görög gyönyörökre termett, különb örömökre szánt alakoddal - / számomra így maradsz, csak így szól rólad is költészetem.

Ott és ahelyütt

A BRFK egykori feje nem vagdalkozott, a BRFK vezérkara, illetve a meghívott újságírók előtt pattogós stílusban összefoglalta az elmúlt négy évet, olyanok röpködtek a levegőben, hogy "helyi sajátosságoknak megfelelő napszakok", látható és reagáló rendőrség, city rendőrség, "a közlekedés segítése érdekében", csökkent a bűncselekmények száma, EU-konform szervezet, "szisztematikus akció razzia tevékenység", nőtt a felderítési eredményesség, sőt "itt és ehelyütt"

Fiatalok és kevésbé

"Lánykorom, te, lánykorom, te, merre röpülsz, ha elhagysz? / Már soha vissza hozzád, hozzád már soha vissza." - sikította később a főpolgármester alakú folt, de hiába, mert Anakin Gergényi kegyetlenül rávágta, hogy "büszke vagyok arra, hogy ilyen fiatal és kevésbé fiatal munkatársaim voltak, mint Önök", a szokásosnál is reszelősebb hangon még egyszer mindent megköszönt mindenkinek, majd az álszerénység rút szokását elkerülve leszögezte, hogy "egy korszak lezárult a BRFK életében", azzal kiviharzott, hogy novemberig még állományban maradjon.


Fotók: Barakonyi Szabolcs

Hiába hüppögte az Árny, hogy Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan /szakadós ma a szál - / vágy nehezül rám: / mert a sudár, szép Aphrodité letepert! / Szerető, szerető / kell ma nekem már! - a főrendőrök oda sem bagóztak, hanem egy embereként elindultak a forgóajtó felé. Ahol viszont baromira feltorlódott a tömeg. Percekig toporogtunk, míg az egyik tábornok rá nem jött, hogy a forgóajtó mellett van egy nyitott, sokkal szélesebb üvegkapu is. Ekkor mi is kijutottunk a szabadba.


(A felhasznált idézetek Kovács András Ferenctől és Szapphótól származnak)