Horváth Ágnes a nap Csurkája

A 2007-es év első hétfői ülésnapján Gyurcsány Ferenc értékelte az évet, a másodikon néma maradt a miniszterelnök, a harmadikon hazatért a pirospozsgás Molnár Lajos, a negyediken rángott Gyurcsány szája széle, az ötödiken Rákosi Mátyás volt a nap embere, a hatodikon Gyurcsány visszatért a barikádra, a hetediken nem nevezték ki Demcsákot, a nyolcadikon Harrach Péter volt a nap nyuszija, a kilencediken nem bántották Gyurcsányt, a tizediken lefocizták Lamperth Mónikát, a tizenegyediken Horváth Ágnes volt a nap szemtelenje, a tizenkettediken vudu volt a jelszó, a tizenharmadikon felragyogott Szekeres Imre csillaga, a tizennegyediken Eörsi volt a nap durcása. És mi történt a tizenötödiken?

A nap agytrösztje: Hiller István és Kiss Péter (MSZP)

Nem lennénk most Gyurcsány Ferenc helyében.

A nap hallgatása: Gyurcsány Ferenc (MSZP)

Talán az év elején felállított csúcsát akarja megdönteni Gyurcsány Ferenc. Február 19. és március 12. között négy olyan hétkezdő plenáris ülés volt, amikor a miniszterelnök nem élt a napirend előtti szólás lehetőségével.

Az MSZP szekerét ez sem lódította meg, a Fidesz hátát a negyedik hét végére is ugyanolyan távolról szemlélték a szocialisták.

Most második hete hallgat a miniszterelnök. Mint környezetétől megtudtuk, csak akkor beszél, ha olyan súlyú ügy van, amiben úgy érzi, hogy meg kell szólalnia. Nem azért, de ha ehhez az elvhez tartotta volna magát kezdetektől fogva, akkor jóval kevesebbet kellett volna koptatnia a saját bevallása szerint is lotyaszáját.

A nap igazi lotyaszájúja: Hiller István (MSZP)

Talán mára megbékélt azzal Hiller István, hogy a büdös életben nem lesz belőle miniszterelnök, most mégis mintha ő helyettesítette volna Gyurcsányt. Napirend előtt hozzászólt Darvas Iván halálához, a pedagógusnaphoz és Trianonhoz. Az önkorlátozással ő is élhetett volna, hiszen egy durva csúsztatást hagyott szó nélkül. Hiller történelemtanár, így hallgatása duplán fáj. Figyeljék csak:

A nap történelemhamisítója: Simicskó István (KDNP)

Elképzelem, ahogy ezer év múlva is a nyomorult trianoni békediktátumon búsongunk, hacsak addig Gyurcsány nem telepít az országba sürgősen százmillió kínait.

Simicskóra jutott a feladat, hogy emlékezzen meg a 87 évvel ezelőtt történtekről. Felsorolta, hogy mi mindent vettek el tőlünk, idézte a korabeli olasz miniszterelnököt, aki szerint a világtörténelemben egyetlen néppel sem jártak el gonoszabbul, mint a magyarban, majd lódított egy nagyot: Magyarország 1914-ben – a Monarchia részeként – ellenezte a hadbalépést.

Ha Magyarországot Tisza István miniszterelnökkel azonosítjuk, akkor majdnem ilyen egyszerű a kép. A trónörökös elleni szarajevói merénylet után Tisza fenntartásának adott hangot, taktikai okokból. Az esetleges balkáni terjeszkedés után ugyanis még több szláv és arányaiban még kevesebb magyar lett volna a Monarchia polgára. Tisza mérsékelten háborúellenes nézeteit párttársai és a szélesebb politikai közvélemény sem osztotta, vagyis Magyarország nem ellenezte, éppen ellenkezőleg, támogatta a hadba lépést. Őszre lerendezzük a kutya szerbeket, nagyjából mindenki így gondolta.

Amikor Tisza szembesült azzal, hogy Bécs és Magyarország is háborút akar, beadta a derekát. Talán érthető, hogy a világháborúban győztes nagyhatalmak Tisza fáradozását nem értékelték kellőképpen.

A nap Csurkája: Horváth Ágnes (SZDSZ)

Egy hónapja reklamáltunk ezeken a hasábokon, hogy a Népszabadságban közölt, szonda ispsoszos politikusi népszerűségi listán miért szerepel még mindig Csurka István, egy szinte már nem is létező parlamenten kívüli párt elnöke. Tán csak nem azért, hogy szégyenszemre ne koalíciós politikusnak kelljen a végeken kullognia? Kérésünk meghallgatásra talált, a hétfői felmérésből tizenvalahány év óta először kivették Csurkát, így a most először szereplő Horváth Ágnes zárja a sort, hat százalékponttal lemaradva a Gyurcsány-Szilvásy párostól, héttel pedig főnökétől, Kóka Jánostól.

A kormány nevében Horváth szólt napirend előtt és a 2009-ben bevezetendő, zárthelyi nyilvános helyen való dohányzás tilalmáról szóló döntést fényezte. Azt mondta – és a szavaira reagáló Eörsi Mátyás SZDSZ-es frakcióvezető is –, hogy mindenki szabadon dönthet arról, hogy dohányzik-e vagy nem, az államnak csak a nemdohányzók védelmével kell törődnie. Hát, ebben tévedtek.

Magyarországon – szemben az EU legtöbb, különösen régi tagországával – egyre többen dohányoznak, különösen a fiatalok. És nem azért, mert Magyarországon az íreknél, belgáknál vagy dánoknál felelőtlenebb emberek élnek, hanem mert nálunk nincs pénz dohányzásellenes kampányokra és nem kapnak gyakorlati segítséget a leszokni akarók. A leszoktató módszerek költségeibe az állam semmilyen módon nem száll be, egy adag nikotinpótló tapasz például annyiba kerül, mint egy karton cigaretta. Így hiába akar leszokni valaki, alaposan meggondolja, hogy belevágjon-e a bizonytalan és költséges kúrába, vagy maradjon a jól bevált cigarettánál.

A nap killere: Szijjártó Péter (Fidesz)

A Fidesz ökle nekiment a Keller László-életműnek. Keller egy zárt MSZP-s frakcióülésen megkérdezte Gyurcsányt, hogy miért hagyja helyén az állítólag jó fideszes kapcsolatokkal rendelkező Szabadfi Árpád országos rendőrfőkapitány-helyettest. Ez háborította fel annyira Szijjártót, hogy sorra vette a közpénzügyi államtitkárság Fidesz-közeli vagy Keller által annak tartott áldozatait.

A nap visszavágása: Veres János (MSZP)

Szijjártónak Veres János pénzügyminiszter válaszolt a kormány nevében. A még a Népszabadságban is megjelent és tudomásunk szerint nem cáfolt Szabadfi–Keller-konfliktust letagadta, és frappánsan visszavágott: az Orbán-kormány által meghurcoltak többen voltak, mint a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány áldozatai. Hiller István sipító hangján kérdezzük: Ez a nemzeti politika?