A toryk is lehetnek melegek

Alan Duncan az első olyan brit konzervatív képviselő, aki nyíltan vállalja és vállalhatja homoszexualitását. A pártelnök, Ian Duncan Smith üdvözölte a bejelentést, és támogatásáról biztosította az árnyék-külügyminisztert. A párt azonban továbbra is megosztott, a modernisták és hagyományokhoz ragaszkodó toryk között heves viták dúlnak Duncan színvallásán.

Változó konzervatívok

Idén januárban a konzervatívok változtattak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontjukon, és azt indítványozták, hogy a meleg pároknak is adják meg a házaspároknak járó jogok egy részét. Alan Duncan szerint az eddigi konzervatív szokás: "nem baj, de ne beszélj róla", már nem járható út. Hozzátette: egy modern politikusnak mindenképpen őszintének kell lennie.

Duncan, aki kollégái előtt eddig sem titkolta másságát, a konzervatívok egyik rangidős képviselője. A férfi 1990-ben nagyban hozzájárult John Major sikereihez a pártelnöki választásokon, 1997-ben pedig William Hague megválasztásában játszott kulcsszerepet. A legutóbbi megmérettetésen Michael Portillot támogatta, aki ugyancsak nyíltan beszélt homoszexuális élményeiről. Elemzők szerint valószínűleg Portillo őszintesége miatt nem lehetett a párt elnöke.

Rengeteg meleg tory

Michael Brown egykori tory képviselő elmondta, hogy a "konzervatívok között mindig számos homoszexuális képviselő volt." Brownak 1994-ben kellett lemondania, mert egy bulvárlap megszellőztette, hogy egy férfivel töltötte a hétvégét, aki 21 évesnél fiatalabb volt. Az akkori törvények szerint ez még liliomtiprásnak számított.

A Munkáspártban nem baj

A konzervatív képviselők eddig mindig lemondtak, ha kiderült róluk hogy melegek. Ugyanakkor több Munkáspárti képviselő is nyíltan vállalhatta, hogy homoszexuális. Legismertebb közülük Peter Mandelson egykori közlekedésügyi, később Észak-Ír miniszter volt. Mandelsonnak kétszer is le kellett mondania, de ezeknek nem volt köze homoszexualitásához.