Mit nyernek a magyarok a pekingi olimpián?

Fél év múlva, augusztus nyolcadikán, nyolc órakor kezdődik a huszonkilencedik nyári olimpia, és már biztos, hogy az előzővel szemben a labdajátékokban négy magyar csapatért nem szoríthatunk, így a kétszázas létszám utópiának tűnik. Elképzelhető, hogy száznyolcvan hazai sportoló sem lesz Pekingben - eddig nyolcvannyolcan vannak biztosan -, ami nem drámai visszaesés, hiszen Sydneyben 178 magyar állt rajthoz 2000-ben, és ért el ugyanannyi érmet, mint Athénban 219. Azaz nyolc aranyat, hat ezüstöt és három bronzot.

A létszámot leginkább az dobná meg, ha a női kézilabda- és vízilabdacsapat megszerezné a kvótát, mert mindjárt huszonnyolc fővel népesebb lenne a csapat. Előbbi könnyebb helyzetben van, a franciák mellett Elefántcsontparttal van egy selejtezőcsoportban, illetve egy még nem ismert ázsiai országgal, amely a földrész harmadik legjobbja, bár ilyet nem tartanak nyilván. Innen bejutni a legjobb kettő közé jóval könnyebb - feltéve, ha a dánok be nem ügyeskedik magukat a csoportba -, mint a pólósnőknek február végén, igaz, ők is a szerencsésebb csoportban vannak.

Stieber Mercédeszék ha az elődöntőt elérik, még egy győztes meccs minimum kell nekik, hiszen a jelenlegi kiírás szerint az első három helyezés ér olimpiai belépőt. A nagy rivális a házigazda Olaszország és a mumus Oroszország mellett Kanada, valamint Spanyolország. Közülük kell kettőt megelőzni, ami teljesíthető, de csak maximális odaadással.

Az elmúlt olimpiák előtt rendre hét aranyra számító Schmitt Pál újévi esélylatolgatásában - konkrétumok nélkül - eggyel lejjebb adta. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke inkább óvatos, mintsem pesszimista, bár a világbajnoki helyezések alapján erre semmi oka, hiszen 2007-ben, 2003-hoz hasonlóan száznegyven olimpiai pontot gyűjtöttek a magyarok.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy az úszó Risztov Éva inkább a könnyeivel küszködött, mintsem a távval a legutóbbi játékokon, a két atléta, Annus és Fazekas pedig máig tisztázatlan körülmények közt nem tarthatta meg aranyát, nem is annyira reménytelen a helyzet. Ők ugyanis huszonöt olimpiai ponttal vették ki a részüket a 2003-as eredményekből. (Nagy égések és nagy kiugrások persze most is lesznek.)

Schmitt várakozásának módosításához jelentősen hozzájárulhatott, hogy most nincs sok vérbeli favorit. Illetve az is, hogy a magyar sport vékony jégen táncol, az elmúlt három olimpián a vívás, az úszás és a kajak-kenu tizenöt aranyérmet szerzett, az összes többi sportág nyolcat. Az elmúlt három olimpián a már említett három sportág 270 olimpiai pontot hozott, a többi 159-et, vagyis a három sportág menői tartották az ernyőt, a többi tizenhárom közel a felére volt képes.

Schmitt aggodalmát csak növelhette, hogy a három sportágból az úszók visszaestek, Barcelonában még ötvenkilenc pontot hoztak, Sydneyben már csak tizennégyet, és bár Athénra javultak, a tavalyi világbajnokságon történelmi mélypontra kerültek, mindössze egy bronzéremmel tértek haza Ausztráliából, ahol a házigazdák és főként az amerikaiak taroltak.

A vívás és a kajak-kenu egyaránt javult, ha az olimpia előtti évek eredményességét tekintjük. Vívásban azonban sohasem lehet igazi favoritról beszélni - különösen egyéniben -, mert az aznapi forma dönt el mindent. Az izmosodó kardcsapat éremesélyes, de ugyanez elmondható a negyven felé tartó párbajtőrözőkről, és a női tőrcsapat is markáns arcát mutatta. Még egyik gárdának sem százszázalékos az olimpiai helye, de a kilencvenöt mindegyiknél valószínűsíthető.

A kajakosoknál még nagyon sok minden történhet a válogatókon. Különösen igaz ez a női vonalra, amely az utóbbi időszakban átlag feletti eredményeket mutatott fel, Janics távozása ellenben felborította a meglévő rendet. A szegedi világbajnokságon még valamennyi számot megnyerték, Duisburgban már két olimpiai távon is megelőzték őket a németek. Kovács Katalin és Janics idén még összecsap egymással azért, hogy melyikük lehet ott egyesben, hacsak Benedek Dalma meg nem tréfálja őket. A győztes tüstént pekingi aranyvárományosnak tekinthető, de tippelni is nehéz a befutóra. A páros is esélyes, csak az összetétele kérdéses, Janics és Kovács a Paksy Tímea, Benedek Dalma duóval biztosan hatalmas csatát vív majd a válogatón.

Ha szűkítjük a kört, az egyetlen igazi nagy esélyes a sportágból Vajda Attila, aki berobbant a legjobbak közé, Európa- és világbajnokságot nyert tavaly, és egyre valószínűbb, hogy valamelyik egyes számban ő lesz a legjobb. Ha végigcsinálják a felkészülést sérülés nélkül, ezren Kammemernek és Kucserának is áll a zászló, kivált, mert előbbi megígérte utóbbinak, hogy egy olimpiai bajnokságot összehoz neki.

Tavaly tizenhárom sportág rendelkezett világbajnoki helyezéssel, a súlyemelés a három athéni doppingeset után teljesen eltűnt, Krutzler Eszter még ezüstérmet nyert Athénban, most maximum a szabad kártyában reménykedhet.

Az evezés és a lövészet tavalyi nullája fájdalmas, bár előbbi sportágban a Varga Tamás, Hirling Zsolt páros 2005-ben világbajnoki címet szerzett, és ha nem hátráltatja őket sérülés, érmet simán nyerhetnek, igaz, komoly a konkurencia. A lövészet rokon sportág a vívással, a címvédő Igaly Diána lőtérgondjai megoldódtak, eddig még valamennyi olimpiáról éremmel tért haza, idegekkel vélhetően bírni fogja a finálét.

Az öttusázó Horváth Viktor Vajdához hasonlóan két aranyat nyert tavaly, ő is esélyes, bár neki már tavasszal csúcsformába kell kerülni - itthon is komoly a rivalizálás -, hogy eljuthasson a kínai fővárosig.

A férfi vízilabdázók az elmúlt olimpiai ciklusban nem jelentkeztek be az aranyért, rendre döntőt játszottak, de valami mindig hiányzott a dobogó tetejéhez. A motiváció most sokaknál ebből adódik, míg jó néhányan - Szécsi, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Fodor, Kásás - háromszoros bajnokok akarnak lenni, ha kell, vért isznak a szerbek vagy a horvátok ellen.

A legutóbbi két olimpián nullázó cselgáncs idén újra villanthat, mind férfi, mind női vonalon megerősödtek, legalább hat fős lesz a csapat. Ökölvívásban már korántsem ennyire derűs a kép, eddig egyetlen kvóta van, és ha még össze is jön pár, igazi húzóember nincs, vagy legalábbis akit annak kiáltottak ki az elmúlt években, az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az Európa-bajnok tornász Berki Krisztián ellenben szinte biztosan érmes lenne lólengésben, de vb-ezüsttel elbukott a kvalifikáción. Szabad kártyában még reménykedhet, de az ő esetében tényleg találó a sokat hangoztatott mondás, kijutni nehezebb, mint nyerni. Erről pontosan így vélekedett a párbajtőrben címvédő Nagy Tímea is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!