Hirling: Nem voltam elég tökös gyerek

„Ész nélküli munkát végeztünk idén, emiatt durva túledzettségbe kerültünk. Ezt Pekingben az edzőnk is elismerte, de később itthon aztán már letagadta ezt a beszélgetést” – mondta az Indexnek Hirling Zsolt, aki Varga Tamással a 14. helyen végzett a pekingi olimpián a könnyűsúlyú kétpárevezősök versenyében. A pekingi játékokon több sportágban is a vártnál gyengébben szerepeltek a magyar sportolók. Hivatalos indoklás, elfogadható magyarázat eddig kevés hangzott el.

Hirling – aki nem titkoltan maga is pontszerző helyre várta párosukat – elmondta, az év elején edzőjük megkérdezte, akarnak-e olimpiát nyerni. Miután a válaszuk igen volt, olyan munkát végeztettek velük, ami a későbbi vizsgálatok alapján az egészségük rovására is mehetett volna.

„Február óta túledzettünk, holott sportberkekben egyértelmű, az olimpia évében nem a megszokott penzumokat, hanem kevesebbet kell edzeni. Hiába jeleztük a szövetség felé, hogy nem lesz jó, senki nem foglalkozott velünk” – mondta Hirling.

A szövetség az edző kezébe adott minden döntési jogot, senki nem szólt bele a munkájába. Amikor szóltak, hogy nem jó úton haladnak, annyit mondtak nekik, ha nem végzik el az edző által megkövetelt munkát, elveszik az olimpikonoknak járó támogatást és a szponzorok által biztosított autót is.

„Késő lett volna edzőt váltani, nem is engedték volna. Bármit megcsináltunk, hittünk neki, és hittük, hogy meglesz a sok munka gyümölcse. Ezért nyilatkoztuk, hogy jók leszünk. Közben senki nem vette észre hogy nem jó út haladunk, de nem tudtunk mit tenni”.

Hirling – aki az olimpia után saját blogján kért elnézést a kiábrándító szereplésért – elmondta, még Pekingben kétszer is leültek megbeszélni a történteket. Edzőjük akkor belátta a túledzettséget, elismerte, a munka leépített és nem beépült. Ugyanakkor a hazaérkezés után már azt nyilatkozta, versenyzői nagyképűek voltak, nem megfelelően dolgoztak, inkább az internetezéssel foglalkoztak Kínában a versenyek helyett.

„Az olimpia előtt talán nyolcszor aludtam itthon, annyit voltam edzőtáborban. Négy éve készültünk a versenyre. Nem hiszem, hogy ezek után a helyszíni felkészülésünk nem volt a megfelelő" – mondja az Európa-, és világbajnok evezős.

„Nem akarok magamról semmilyen felelősséget elhárítani, de úgy érzem, mindent elvégeztem. Szeretnék indokot találni a gyengébb szereplésünkre, de nem tudok. A legnagyobb hibám az volt, hogy nem voltam elég karakán, nem voltam elég tökös gyerek. Jobban kikellett volna állni az igazunkért, hisztizni kellett volna. Cseh Lacival beszéltem, azt mondta, nála is volt, amikor úgy érezte, nem a megfelelő munkát végzi. Akkor egyszerűen nem ment le edzésre. Ezután meg tudta beszélni a dolgot az edzőjével. Ha mi ezt megcsináltuk volna, az is lehet, hogy pofon vágott volna az edzőm”.

Hirling úgy véli szakmailag nem elég képzettek a magyar edzők. A legtöbbjük a régi időkből maradt, ennek megfelelően régi módszerekkel dolgoznak. „Tíz éve ugyanazok az edzéstervek. Tavaly volt nálunk egy edzői fórum, ahol a világ legjobb szakemberei tartottak előadást. A magyarok reakciója csak annyi volt: mi ezt mind tudjuk. De akkor miért nem alkalmazzák?” – tette fel a kérdést.

Úgy véli, ha a valódi tényeket elhallgatjuk, a következő generációnak lesz baja belőle. Jelenleg annyira nem érdekli az evezés és a sport, hogy nem tudja még azt sem, mikor ül ismét hajóba.

A sportot továbbra is szereti, de az olimpia utáni orvosi vizsgálatok megrémítették. Egy szívultrahang-vizsgálat során kiderült, a túledzettségtől gyenge a szívdinamikája. Ezt a vizsgálatot végző orvos már a vérképéből és a leírt tünetekből előrevetítette, amit aztán a vizsgálat is megerősített.

„Amikor ezt megmutattam a szövetségben, az alelnök azt mondta, ez nem hivatalos, biztos valami haver csinálta. Hiába magyaráztam neki, hogy olyan orvos végezte a vizsgálatokat, aki az afganisztáni magyar katonák egészségügyi ellátásáért is felel.”

Hirling szerint evezős berkekben tudják mi volt a felkészülésben a hiba. Az edző Kiss Lászlónak nem ők voltak az első csapata, akit túlhajtott. „Aljas és undorító, hogy az információk hiánya miatt szinte mindenki, mindenért minket tart felelősnek, de tudjuk, nagy ellenszélben vagyunk.”

„Nekünk osztrák hajónk volt, aminek a magyarországi forgalmazása a szövetség egyik emeberének érdekeltsége. Tehát nekünk abban volt kötelező versenyeznünk. Amikor kipróbálhattuk azt az olasz hajót, amelyben szinte az egész mezőny versenyez – és mi is szerettünk volna egyet, mert sokkal jobb az osztráknál –, azt mondták, vegyük meg saját pénzből” – adott helyzetjelentést a magyarországi evezős viszonyokról.