Keressük minden idők legjobb légiósát

2008.11.22. 13:16
Magyar klubcsapatok viszonylag ritkán képesek világsztárokat szerződtetni, az elmúlt tizenöt évben mégis akadt erre néhány példa. Na de ki volt a legnagyobb közülük? Kit imádtak a legjobban a hazai szurkolók?

Az indiai Vishwanathan Anand a tavalyi körmérkőzéses világbajnoki döntő után október végén párosmeccset nyert, az orosz Vlagyimir Kramnyikot verte, így lett a sakkvilág legjobbja. Ezért is különleges, hogy a Nagykanizsa leigazolta. Ebben nemcsak az egyesület elnöke, egyben az Aquaprofit első embere, Nádasi Tamás játszott kulcsszerepet, hanem Polgár Judit is. A csapatban így a legkiemelkedőbb férfi játékos mellett az elmúlt 15 év legjobb nője is szerepet kaphat.

Ilyen szintű sportoló talán nem is szerepelt magyar csapatban. A Nagykanizsa nem rendelkezhet felette kizárólagosan – mint a futballban, vagy más csapatsportágakban szokás –, hiszen a német Baden-badent is erősíti, és csak akkor játszik a magyaroknál, ha versenyprogramja megengedi. A Zalaegerszeg elleni fontos magyar bajnokit ki is hagyta november első vasárnapján, de jövőre alighanem ott lesz a BEK-döntőben – Nádasi ígéri, korábban is jön már –, amelyen a kanizsaiak éremeséllyel ülnek asztalhoz.

Jörgen Persson
Jörgen Persson

Anand mellett egy másik világnagyság is magyar klubot erősít. A svéd Jörgen Perssont már a korosodó klasszisok közt lehet emlegetni, az olimpián mégis a négyig jutott, egyedüli európaiként játszott az elődöntőben. A 42 éves Persson ötszörös világbajnok, egyéniben 1991-ben volt a legjobb. A Bajnokok Ligájában induló BVSC a fontos meccseket meg is nyerheti vele.

Kézisvonalon is van egy extraklasszis Magyarországon, Dejan Perics kétszeres BL-győztes a Barcelonával és a Celjével. Már ő sem a legfiatalabb – 38 éves –, Veszprémben mégis rendre a legjobbak közé tartozik. A szerb kapusiskola egyik legjobbja, ha vb-aranyérmet nem is nyert, bronzig eljutott 1999-ben.

Rá tökéletesen illik a mondás: nem a termetével, hanem ésszel véd, 185 centi magas, talán a legalacsonyabb kapus a világ élvonalában. Meccsenkénti felkészülése még mindig példaértékű, az áprilisi KEK-győzelemben elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Pillanatnyilag ők hárman a legjobbak az aktívak közül, de a Veszprémben már jó néhány világklasszis megfordult az elmúlt tíz évben. Zlatko Szaracsevics olimpiai bajnok átlövő volt, bal kezétől mindenki rettegett, ha csak egy félidőt játszott, akkor is vállalt öt-hat gólt. Szaracsevics BL-döntőig jutott 2002-ben, nyerni nem tudott.

Ki a legnagyobb?

A vajdasági Adán született, Veszprémben klasszissá érő Sterbik Árpádot 2005-ben a világ legjobbjának választották, igaz, akkor már a spanyol Ciudad Real kapuját védte.

Aranyakkal Mirza Dzomba áll a legjobban, világ- és olimpiai bajnok. A szurkolók aláírásgyűjtésbe kezdtek, mindenképpen szerették volna elérni maradását 2004-ben, de a Ciudaddal nemcsak a Veszprém, más európai élcsapat sem tud versenyezni, kivált, ha a spanyol tulajdonos nagyon meg akar szerezni valakit. Dzomba ilyen volt.

Kosárlabdában is volt egy kegyelmi időszak, amikor ha nem is a világ, de Európa legjobbja Pécsett játszott. Marija Sztyepanova mindössze három hónapra érkezett Rátgéber László csapatához 2002-ben, az Európa-bajnokság legjobbja is volt, a Szamarával később Euroligát nyert. Ilyen kaliberű játékos azóta sem játszott itthon.

Mivel csak rövid ideig tudták fizetni 450 ezer forintos meccspénzét, nem lehetett igazi közönségkedvenc, ellentétben a litván Jolanta Vilutytével. A bedobó válogatottjával Európa-bajnoki aranyig jutott. Hat magyar bajnoki címet, öt magyar kupát nyert, egyszeres Euroliga-bronzérmes. Hivatalos mérkőzéseken pécsi színekben 7084 pontot ért el, búcsúmeccsén közel négyezren voltak a Lauber Dezső sportcsarnokban. Vickie Johnson is közönségkedvenc volt Pécsen.

Vízilabdában inkább az a jellemző, hogy a magyarokért tülekednek a világ legjobb csapatai. Természetes volt, ha egy magyar csapat erősíteni akar, minimum válogatott játékost igazol. Így került az orosz Alekszandr Gorskov, előtte pedig a szlovák center, Roman Polacik a Vasashoz, bár akkoriban a sportág kissé hullámvölgybe került. Polacik még 41 évesen is játszott Olaszországban.

Jégkorongban esetenként kétezer embert jelentett pluszban, amikor megjelent a Ferencvárosban Rob Niedermayer és Jason Strudwick. 2005 januárjában már érezni lehetett, hogy az NHL idénye nem indul el, februárban pedig hivatalossá vált, rövidített szakaszra sincs esély. A két klasszis a New York Rangersből érkezett, de már egyikük sem játszik ott. Niedermayer a hazatérése utáni évben Stanley Kupát nyert az Anaheimmel. A Fradin hatalmasat lendített a két amerikai, az Alba Volánt kétszer is legyőzték. Niedermayer szezonja furcsára sikeredett, mert az utolsó bronzmeccsen téves eltiltás miatt nem léphetett pályára.

Rob Niedermayer és Jason Strudwick
Rob Niedermayer és Jason Strudwick

Labdarúgásban Guiseppe Signori volt a legnagyobb név, aki Magyarországra szegődött, az 1994-ben vb-ezüstérmes olasz válogatott tagja volt. Sopronban egy gólig jutott a balszélső.

A nigériai Babatunde Fatusit a Ferencvárosból válogatták be az atlantai olimpián győztes csapatba. A futballra általánosan jellemző, hogy Magyarországra leginkább levezetni jöttek a játékosok, a határon túliakat is csak leszállóágban lehetett megfizetni.

Rácz László egy gólt lőtt a Fradiban, Selymes sem volt már húzóember Debrecenben, Pinte Attilát viszont nagyon megkedvelték. Muzsnay Zsolt szerepelt a 90-es vb-n, de Fehérváron nem foglalták dalokba a nevét.