84 éve nem voltunk ennyire gyengék

A pekingi olimpián három aranyat, öt ezüstöt és két bronzot szereztek sportolóink. Magyarország tíz éremmel fejezte be a huszonkilencedik nyári játékokat.

Sok, vagy kevés, félig tele van-e a pohár, vagy üres, ezt mindenki eldöntheti. Annyi biztos, hogy a magyar sportvezetők a felkészülés, illetve az arra fordított összegek ismeretében megfogalmazott várakozásaikkal ennél sikeresebb szereplést sugalltak a közvéleménynek. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, Schmitt Pál mindhárom éremből hatot-hatot várt. Reményeit jelezte, hogy saját egykori sportága, a vívás mellett az öttusa, a kajak-kenu, illetve a női vízilabda éremátadására jelentkezett be. A MOB-elnök azt is mondta, az egyértelmű esélyek mellett egy meglepetés is összejöhet.

Az eredmények ismertek, a vívók csalódást okoztak, egy bronzig jutottak, az öttusázók mindannyian a mezőny második felében végeztek. A női pólósok az elődöntőig jutottak, a meglepetésarany harminc másodpercen múlott: a kötöttfogású birkózón, Fodor Zoltánon a döntő legvégén csinálták meg a nap első akcióját. A kajak-kenusok a kiegyenlített mezőnyben két aranyat, egy-egy ezüstöt és bronzot szereztek.

Lehet, hogy kevés, lehet, hogy sok ez az éremtermés, de az eddigi olimpiák magyar szereplései többet ígértek. Három arany fölé csak első hat olimpiánkon nem sikerült jutni. Utoljára 1924-ben, Párizsban szerzett a mostaninál kevesebb aranyat Magyarország. A francia fővárosban rendezett játékok voltak számunkra az elsők az I. világháború után. A kormány alig tudott pénzt biztosítani a kiutazásra, a futballisták az MLSZ költségén vettek részt. Mindezek ellenére mai szemmel is jelentős, 89 fős csapat képviselte az országot. A két elsőség mellett három ezüst és négy bronz jött össze. A vívók Párizsban húztak, egy-egy aranyat és két bronzot szereztek. Az első magyar olimpiai arany tulajdonosa, az építész Hajós Alfréd ezüstöt hozott a művészeti versenyeken. Az éremtáblázaton tizenharmadik helyet ért a kilenc dobogós helyezés.

A magyar sportolók szereplése Párizs után lett igazi sikertörténet. Közismert, hogy Helsinkiben, 1952-ben tizenhat aranyat hoztunk, összesen negyvenkét éremig jutottunk. Ezzel a harmadik legeredményesebb lett Magyarország, ami már 1936-ban, Berlinben is sikerült a tíz elsőséggel, összesen tizenhat éremmel.

A párizsi két aranyat egyszer, 1976-ban sikerült megközelíteni. Montrealban csak négy számban avattak magyar győztest: a tornász Magyar Zoltán lólengésben győzött, Németh Miklós gerelyhajításban lett a legjobb, első lett a tőröző Tordasi Ildikó és a vízilabda-válogatott. Az öt ezüst és tizenhárom bronz azt jelentette, hogy a huszonkét érem bőven nem a leggyengébb szereplés 1924 óta.

A Szöulban gyűjtött tizenegy arany és 23 érem már a helsinki magasságokat idézte, és mindenki attól tartott, a rendszerváltás – az állam folyamatos kivonulása a sportból – Barcelonában érezteti a hatását. Nem éreztette (12 arany, 30 érem), de Atlantától folyamatosan szorultak hátrébb a magyar sportolók. 1996-ban az 1960-as huszonegy érmet sikerült hozni, 2000-ben Sydneyben és 2004-ben Athénban (17-17 dobogós hely) Berlint (16) idézte az összteljesítmény.

Pekingben pedig visszatértünk a hőskorhoz.