Mintha lejtőn úsznál
További Sport cikkek
- Felülvizsgálati kérelmet adtak be az olimpikonok, az Alkotmánybíróság előtt a dokumentum
- Sohasem látott sebességgel száguldoznak a hajók a föld körül
- Rakonczay Gábor utolsó expedíciója: kenuval átevezni az óceánt
- Az elődöntő előtt a bíróság határozott a transznemű sportoló játékjogáról
- Magyar világrekordkísérlet az Atlanti-óceánon
1996-ban az ír Michelle Smith még hatalmas feltűnést keltett, amikor az egész testét fedő ruhában állt rajthoz, aztán három aranyérmet nyert az atlantai olimpián, 400 vegyesen a címvédő Egerszegi Krisztinát is legyőzte. Nem bizonyítható, hogy már akkor a ruhában lett volna az ereje a semmiből feltűnt sportolónak, de tény, hogy diszkoszvető férjét elkapták korábban doppinggal, majd az olimpia után két évvel az ő szervezetében is szteroidokat mutattak ki.
Smith elindított egy folyamatot, amiről sokan sokáig nem akartak tudomást venni, a technikai fejlődés azonban kétségkívül a római világbajnokságon tetőzik. Az úszás tíz éve még a kőbaltás korszakban volt a hazai szakemberek véleménye szerint is, ám ami most történik, az már túlzás.
Jövőre csak textilben lehet úszni
A pénteki FINA-kongresszuson meg is született a döntés: jövőre tiltott lesz az egész testes úszóruha használata, a dresszek nem érhetnek az úszók térdei alá. A férfiak ruházata deréktől térdig takarhatja az úszók testét, míg a nőknél a vállakat nem fedhetik az úszódresszek. Ennél fontosabb: kizárólag klasszikus textilből készülhetnek. A high-tech versenyruhák tavaly februártól forradalmasították az úszást, a sportágban ugyanis azóta több mint száz világcsúcs született.
Pár éve még senki sem tulajdonított nagy jelentőséget egy dressznek, manapság már öt vagy hat másodpercet jelenthet akár kétszázon is.
Nem egy vagy két cég dobta piacra a legjobb cáparuháit, hanem legalább hat, a fejlődésben korábban élen járó Speedo elveszíti vezető szerepét, már csak egyszerű rongydarab a tavaly még félve tisztelt LZR. Az olimpián kiosztható 32 aranyból 29-et a cég ruháiban nyertek meg, igaz, váltóban Matt Grevers Tyrben úszott. Kettőt nyert az Adidas, egyet az Arena.
A Speedo kutatásainál a NASA eredményeit hasznosította, és a delfinek meg a cápák bőrét tanulmányozta. Nem zárható ki, hogy valamivel nagyon készül, igaz, a lemaradása tényszerű, mert a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) olyan szabályt hozott, hogy csak az a ruha viselhető versenyen, amely már három hónapja a boltokban van. Tehát az esélyegyenlőség reményében bárki hozzáférhet, ha fizet érte, mondjuk 200 vagy 300 eurót.
A szabály ellen az Arena is vétett, mert a módosított X-Glide sem kapható három hónapja – versenyen a magyarok ki sem próbálhatták még –, de ennek ellenére szabályos viseletnek minősítették, és a magyar úszók ezt hordják. Már nem is panaszkodnak rá. Cseh László is megszerette, bár először még úgy érezte, a lábrésznél befolyik a víz. Gyurta Dániel is felveszi, elsőre nagy időt úszott benne.
A 2000-es olimpián már láthattuk a cáparuhák első változatait, akkor is rekordok dőltek halomszámra. Pár év múlva Michael Phelpsnél már tudatosan tesztelték a fordulóknál is. Az akkori ruhák még nagyon összenyomták a testet, külön öltöztetőt (az edző mellett még valakit) kellett fogadni, hogy egyáltalán fel lehessen venni. Olyan érzést kölcsönzött, mintha fűző lenne a test nagy részén, összenyomta a végtagokat. Ha egyedül öltözött valaki, egy órát is igénybe vett, emellett gyakorta lehetett látni az ujjak kisebesedését, centiről centire kellett ugyanis a testre ráfeszíteni.
A mostani ruhák már teljesen más anyagból készülnek, felvételük meglehetősen egyszerű, könnyűek, mióta a hőszigetelésből ismert poliuretánt használnak. A pontos összetétel természetesen titkos.
Az olasz Arena észlelte lemaradását, a mezőny után eredt, már a Revolution nevű dressze is helytállt. Elkészítette hát az X-Gilde-ot, amin varrás is alig van. Az anyag négyzetmétere 99 gramm, nincs egy milliméter a vastagsága, és a középső réteg arra is képes, hogy az izmok savasodását késleltesse.
A könnyű súly valószínűsíthető a többi terméknél is, a Jaked ugyanakkor már olyan ruhákat tervezett, amelyekben kis légbuborékok keletkeztek. Ezt a FINA vissza akarta vonatni, de tudományosan nem bizonyítható, hogy ezek számottevően, érzékelhetően segítik az úszást. A FINA úgy gondolta, apró lyukak kellenének a ruhára, mert akkor a felgyülemlett levegő távozhatna. Nem lehetetlen, hogy Flavia Zoccarin ezért repedt szét a dressz. A Jaked01 – nem tudni, hogy a módosított-e – ettől függetlenül használatban van, Tyler Clary például hatalmasat úszott benne az amerikai válogatón 400 vegyesen.
Hogy a Speedo átmeneti hátrányba került, arra lehet következtetni abból is, hogy a hátúszó Aaron Peirsol júliusban Arenában döntött világrekordot. A holland válogatott a nagy gyárak összes termékét kipróbálta, és a szövetség többnyire a versenyzőre bízza, mit vesz fel. Többen az Arena mellett maradtak, de páran a Jakedben érzik jól magukat.
A Jaked az Arenához hasonlóan olasz termék, honlapjukon büszkén hirdetik csapatukat: az olimpiai bronzérmes Rosolino, az Európa-bajnok Luca Marin vagy a pillangózó Bianchi is ezt használja. A csapatban csak olaszok vannak, a cég a többiekkel egyelőre nem büszkélkedett, nyilván úgy gondolják, ráérnek vele a római világbajnokság után is.
A Bluseventy először csak a triatlonozóknak, illetve a hosszútávúszóknak kínált ruhákat, de mostanában az úszókat is elárasztja, Verrasztó Evelyn nagy ellenfele, Julia Smit 200 vegyesen benne érte el a világ idei legjobb idejét.
Az Adidas Britta Steffennek gyárt ruhát. 50 és 100 gyorson már az olimpián is a legjobb volt, nem lenne meglepetés, ha megint megnyerné ezeket a számokat. A német válogatott azonban felbontotta szerződését korábbi partnerével.
Matt Grevers eddig a Tyr ruháiban úszott, váltóban nyert két olimpiai aranyat, ő volt a nem speedós kakukktojás az amerikai olimpiai csapatban. Amaury Leveaux két ezüstöt nyert Pekingben. Az Európa-bajnok Jeanette Ottesen is ezt használja.
Az eddigi háború vesztese a japán Descente volt, mert Rjoszuke Irie világcsúcsát nem hitelesítette a FINA. A japán Kitadzsima az olimpia előtt váltott, a Mizunót lecserélte, és Speedóban úszott, vélhetően előtte sokszor próbálta, melyikben mire képes. Mindkét mellúszószámban ő volt a legjobb Pekingben.
És végül a Speedo. Ha csak a honlapon lévő idézetekből szemezgetünk, nyilvánvaló, nem akármilyen termék. „Mintha űrruhában érezném magam” – mondja Michael Phelps. Phelps amúgy kitart a gyártó mellett, mégiscsak 14 aranyat nyert a termékükben, és a hosszú távokra nem készült, hét számot azért így is vállalt. 100 és 200 gyors, 100 és 200 pillangó, illetve a váltók.
Natalie Coughlin azt mondja a LZR-ről, hogy hihetetlenül jó benne úszni, az ausztrál Grant Hackett pedig egyértelműsíti: ilyen jó még nem volt.
A legszemléletesebb azonban a háromszoros olimpiai bajnok Libby Trickett: „Úgy érzem magam benne, mintha lejtőn mennék.” Trickett pillangózó, pontosan tudja, miről beszél, mennyivel könnyebben siklik.
Ennek a cáparuhának az áramvonalasság mellett nagy előnye, hogy stabilizálja a derekat. Illetve: már nemcsak vízlepergető, hanem egyszerűen taszítja a vizet. Ez a tulajdonsága biztosan nagyon jó volt még tavaly, de a többi gyártó ebben a tekintetben a hírek és az idők szerint utolérte a Speedót.
A honlapon a francia gyorsúszó Alain Bernard neve is fent van, de lehet, hogy ő mégsem marad a Speedo-istállóban. Az Arenában elért tavaszi rekordját nem hitelesítették, mégis lehet, hogy a módosítottban is úszik egy nagyot.
A világcsúcsokra amúgy is minden esély megvan, igaz, az uszoda nem olyan mély – csak 2 méter 10 centi –, mint a háromméteres pekingi Vízkocka volt, de technikailag ezt is képesek lehetnek ellensúlyozni.
Technikai dopping
„Ezek a felszerelések egyfajta doppingszerek – mondta a húszéves brit Rebecca Adlington, aki a tavalyi pekingi olimpián 400 és 800 gyorson nyert. – Ahogyan tiltott szereket sem használtam, így ezeket a dresszeket sem fogom felvenni, mert szerintem nem legálisak.”
A magyar edzők rendre megjegyzik, hogy azért úszni tudni kell, mert a ruha nem ér célba magától, és a kemény munka biztosan nem hiábavaló. Abban ugyanakkor mindenki egyetért, hogy ennek a technikai forradalomnak valahogyan véget kellene vetni, mert már nem tesz jót a sportágnak.