Keressük a sport legnagyobb visszatérőjét

Michael Schumacher hétszer nyerte meg a Forma-1-es világbajnokságot, és amikor 2006 szeptemberében, Monzában elérzékenyülve bejelentette visszavonulását, már akkor arról értekezett a német sajtó, vajon benne maradt-e még egy világbajnoki cím. Utolsó idényében még hét futamot nyert, peches végjátékkal második lett Alonso mögött a világbajnokságban.

2009-ben Felipe Massa hungaroringi balesete miatt tér vissza. Világbajnokságot idén biztosan nem fog nyerni, az a kérdés, képes lesz-e még futamgyőzelemre. Tehetsége és rutinja alapján könnyen elképzelhető. A januárban 41 éves Schumacher az elmúlt három évben egy percre sem szakadt el a Ferraritól, bár motorokat tesztelt, és bukása többször a Bild címlapján volt. Mint ahogy most visszatérése is, már számolják vissza a napokat az augusztus huszonharmadiki valenciai futamig.

A hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrongnak az idei versenyen a szakaszgyőzelem nem jött össze, bár egyszer nagyon közel állt ahhoz, hogy megkaparintsa a sárga trikót, de 22 század miatt nem jött össze a bravúr. A harmadik hely – 39 évesen - nagyon tisztességes eredmény, kivált, mert most emberi volt, lihegett, fújtatott, míg korábban rezzenéstelen arccal mászta meg a legnagyobb hegyeket is.

A kosárlabdázó Michael Jordan ellenben ott folytatta, ahol abbahagyta: 1993-as visszavonulása előtt háromszor nyerte meg az NBA-t, majd egy baseballos kitérő után 1995-ben visszajött, és megint háromszor volt csapatával a bajnokság legjobbja.

35 évesen, 1998-ban úgy tűnt, végleg befejezi, de három év sem telt, amikor ismét feltűnt a pályán. Ekkor azonban már nem a Chicago Bulls színeiben, hanem a Washington Wizardsot választotta. Ekkor került be tizennegyedszer, egyben utoljára az All Star gálára.

Szintén kétszer tért vissza a kanadai jégkorongozó, Mario Lemieux, de azzal a különbséggel, hogy ő egészségi állapota miatt kényszerült az átmeneti kihagyásokra. 1997-ben vérrák gyanújával hagyott ki három évet, klasszisát jelzi, már akkor azonnal beválasztották a Hírességek Csarnokába.

Utána 2000-ben, 35 évesen visszatért, de csak egy évre, majd 2005-ben játszott újra, szintén csak egy évig, mert szívritmuszavarok miatt többet nem engedtek neki az orvosok. A Pittsburgh-gel kétszeres Stanley Kupa győztes, Kanadával olimpiai bajnok. Mivel a Pittsburgh tulajdonosaként is megnyerte a legrangosabb kupát, ő az egyetlen, akinek ez sikerült.

Martina Navratilova is még többször nyert visszatérése után. A teniszezőknél nem ritka, hogy valaki hosszabb kihagyás után újra a legjobbak közé emelkedik, de Navratilova eredménysora páratlan.

A Martina Subertova néven született játékos kilencszer győzött Wimbledonban, utoljára 1990-ben. 37 évesen, 1994-ben még bekerült a döntőbe, de veszített. Utána döntött így, felhagy a játékkal. Ez azonban csak átmeneti volt, 2000-ben már újra pályán volt, három év múlva az indiai Paesszel két Grand Slam-tornát (Melbourne, Wimbledon) is nyert. Utoljára vegyes párosban, 2006-ben, az amerikai bajnokságon nyert nagy tornát.

Goran Ivanisevics szabadkártyával nyert Wimbledonban, Martina Hingis bokasérülése után próbálkozott, Szeles Mónika pedig az ellene elkövetett merénylet után jutott Grand Slam torna fináléjába.

Az ukrán nehézsúlyú bokszbajnok, Vitalij Klicsko sorozatos sérülései után 2005 elején jelentette: nem vállalja a további harcot. Aztán eltelt két év, a térde kezdett javulgatni, a pihenés jótékony hatására újra bement az edzőterembe, és azonnal világbajnoki címmeccset kapott 2008 novemberében. Meg is nyerte a WBC övét, Samuel Peter nyolc menetet bírt ellene. Azóta még egyszer megvédte címét, 2008-ban megkapta a visszatérők kategóriájában a sportolói Oscar-díjat.

A négyszeres olimpiai bajnok Dara Torres élete lényegében permanens visszavonulások és visszatérések sorozata. Az úszónő már az 1984-es olimpián aranyérmet nyert a gyorsváltó tagjaként, aztán tavaly Pekingben egy századdal maradt le az aranyról, a német Britta Steffen győzte le 50 gyorson. Két váltóban is jutott neki emellé még két ezüst.

A Washington Post idén arról írt, nem elképzelhetetlen, hogy a londoni olimpiát is megcélozza. A hatodik olimpiája lenne, ami önmagában példátlan.

Katarina Witt minden idők legsikeresebb műkorcsolyázójaként vonult vissza 23 évesen, kétszer olimpiát, négyszer világbajnokságot nyert. „A szocializmus legszebb arca” – írta róla akkoriban a Time Magazin.

Hamarosan a jégrevüben lépett fel, de vélhetően hiányzott neki az adrenalin, ezért pár év múlva újrakezdte. Különösebb nehézség nélkül jutott ki a 1994-es lillehammeri olimpiára, de a dobogó közelébe ekkor már nem jutott el, a hetedik lett.

Saját bevallása szerint Witt példája ihlette meg az orosz tornászt, a háromszoros olimpiai bajnok Szvetlana Boginszkaját, aki 1996-ban, már 23 évesen jutott ki ismét olimpiára, nagyjából hasonló sikerrel.

Legvégül egy magyar példa. Növényi Norbert az 1980-as moszkvai olimpián lett a 90 kilós birkózók közt a legjobb, emlékezetes örömtánca, illetve bírócsókja sokáig emlékezetes maradt. Növényi sportágat váltott, kick-boxban is a világ legjobbja lett, aztán nagy meglepetésre birkózásban kiharcolta az 1992-es barcelonai játékokon a részvételt, végül hetedik lett.

Hogy a sportról szól az élete, arról idén is meggyőződhetett mindenki, mert az MMA-ketrecharcban 51 évesen világbajnok lett. „Nem celeb, hanem példakép akarok lenni” – mondta a meccse előtt.