Kovács: 1 életem, 1 halálom, nekimegyek

A kanadai kajak-kenu világbajnokságon a magyar küldöttség hat arany-, két ezüst- és két bronzérmet szerzett, ehhez a váltókban két ezüst jött még.

Árnyalja a képet: a férfiak sem kenu, sem kajak olimpiai számban nem nyertek érmet, a nők viszont mind a négyet - a 200 csütörtökön került a programba - megnyerték.

“Nekem ez a szombati aranyak után már csak hab a tortán. Nem adtam könnyen magam, de meg kellett harcolni. Az utolsó métereken már kicsit kiengedtem, ez nem arcoskodás, ennyi is elég volt” - mondta Kovács Katalin ötszázas sikere után.

“Túl szép lett volna, ha összejön a négyes is. Nyerni akartunk, nem azért, hogy meglegyen a 28. aranyam, és ezzel én legyek a csúcstartó, nem Birgit Fischer. Sajnálom, hogy nem sikerült, jó lett volna, ha a másik két lány is világbajnok lesz” - Kovács ezt már a verseny után tette hozzá.

“Nem tudtam, hogy a kétszázas rajtot 45 perccel előre hozták, nyugodtan készülődtem, amikor szóltak nekem. Finoman szólva is megdöbbentem a szervezők lépésén, ráadásként Natasának még eredményhirdetése is volt. Hat percünk volt, hogy odaérjünk a rajthoz, nagy nehezen megtettük, elindultunk, hátrányból kellett menni, jó kis ásós pálya volt, erőből, csapkodva kellett megoldani, a szép stílussal nem mentünk volna semmire. Egy életem, egy halálom alapon nekimentünk, végül elsők lettünk” - értékelt Kovács.

A 33 éves klasszis kitért arra, hogy a tavalyi szezonja nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, mert bár párosban nyert, egyesben nem sikerült dobogóra állnia az olimpián. “Kicsit túlizgultam azt a versenyt, nem éreztem a bemelegítésnél, hogy jó formában vagyok, nem melegedtem be, nem álltam készen a versenyre. Most ilyen nem fordult elő.”

Visszatérésnek nem nevezné ezt a mostani négy aranyat, de az álomszerű jelzőt odatette teljesítményéhez.

Azt még szeretné, ha kinyomtatnának neki egy célfotót, mert ilyen kis különbséggel még sohasem nyert. “A négyes győzelme, azt hiszem, pályafutásom legemlékezetesebb sikere, pedig azok közé tartozom, akik nem szeretnek legekről beszélni, nem szeretek hasonlítgatni, minden egyes helyezésnek nagyon tudok örülni.”

A Kozák Danuta, Szabó Gabriella páros sikere különösen fontos, mert a hazai mezőnyben a harmadik, illetve az ötödik számú kajakosnak számítanak, párosuk a válogatón második lett, Janics és Kovács távollétében indulhattak. “Iszonyú jól versenyeztek” - dicsérte őket Kovács.

“Nem probléma, pláne nem szégyen, hogy mögöttük vagyunk. A hazai mezőny egyébként is felér egy világbajnoksággal. Ebből adódóan azt hiszem, nehezebb kijutni a vb-re, mint megnyerni. Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna, úgyhogy köszönöm szépen, Dózi” - mondta a himnusz után a 23 éves Szabó Gabriella, aki nem titkolta, szeretné visszaszerezni a helyét a négyesben.

“Kiegyensúlyozottabbak lettünk, kezdünk beérni a felnőtt mezőnybe. Edzettek vagyunk, a hajrá nekünk csak kedvezhet. Nem vagyok nézelődős típus, nem foglalkoztat, hogy mennek a többiek, de azért éreztem: a taktikánk, hogy a táv végére erősítünk, bevált, és maximális megnyugvással néztem szét a befutó után, jobbra és balra is, és láttam, messze vannak a többiek. Csak a célban láttam, mekkora az előnyünk, ezért 450-nél még görcsöltünk kicsit” - vette át a szót Kozák Danuta a megkomponált, tökéletesen felépített verseny után, akinek 22 évesen második aranyérme volt ez, és mindkettő olimpiai számban.

Janics Natasa csalódott valamelyest, mert öt arannyal szeretett volna hazatérni, de a kétszázas négyes három századdal kikapott a németektől. Nem is volt boldog, miután megkapta az ezüstöt.
“Azért mégiscsak jobban néz ki az arany, mint az, ami itt van a nyakamban, nem? - kérdezte. - Elmenekültek előlünk a németek, az egyes pályára kerültek, nem láttuk őket” - folytatta.

A háromszoros olimpiai bajnok versenyző kiemelte, nincs jó formában, ritkán szokott vele előfordulni, hogy tart egy versenytől, de a kétszáztól félt, nem tudta, mennyire erősek riválisai.

“A táv vége tetszett, előtte féltem elengedni magam, kicsit túlpörögtem. Tudom, hogy olimpiai szám lett, örülök neki, de London még nagyon messze van, most előbb férjhez szeretnék menni, utána pedig nászútra.”

Kammerer Zoltánnak és Kucsera Gábornak nem kedvezett a NOB döntése, az ötszáz lekerült az olimpiai programból. A keserűség érződött rajtuk.

“Csak annyit szóltam a beloruszoknak, jó verseny volt, kár, hogy utoljára mentünk egymás ellen. Azért is bánkódom, mert ez volt a legjobb ötszázunk, amióta együtt evezünk. Búcsúfutamnak tökéletes volt. Itt nyertem első vb-aranyamat, az a szám megszűnt, most erre is ez vár.”

Kammereréknek voltak megpróbáltatásaik, a verseny előtt hínár akadt a hajóra, ezt Janics testvére, Micso szedte le, a verseny után a szervezők bronzot akarnak nekik adni, hosszan kellett bizonygatniuk, az a németeké, mert megelőzték őket.

(helyszíni tudósításainkat az MKB Bank, a Magyar Kajak-kenu Szövetség aranyfokozatú főtámogatója segíti)