A Loki mindent kihozott a meccsből

Azt mondta a helyszínen készített videón egy Debrecen-szurkoló, „most nekünk fogják azokat kiabálni a liverpooliak, amit a többi ellenfélnek, és ettől nagyon boldogok vagyunk”. Nyilván nem azért, mert nincs annál jobb érzés, mint amikor az embert az édes anyjába küldik. Hanem azért, mert a magyar szurkolónak elképzelhetetlenül nagy élmény, hogy a Liverpool szurkolói tétmeccsen mutogatnak neki a túlsó szektorból. Ez ugyanaz szurkolóként, mint játékosként Komlósi Ádámnak lekésni Dirk Kuytről, mert lehet ugyan, hogy abban a pillanatban nem esik jól, de óriási utat járt be, míg megérhette.

A Liverpool játékosai, vezetői és szurkolói holnap már egy gondolat erejéig sem foglalkoznak a Debrecennel játszott meccsel. Letudták, megnyerték, olyan játékkal, amilyennel. Udvariasan (talán kicsit saját halovány teljesítményüket is magyarázva) megjegyezték, hogy igen szervezett ellenfél volt a Debrecen, és hogy a magyaroknak van néhány jó játékosuk. A gondolataik már a hétvégi, West Ham United elleni meccs körül járhatnak.

Mindez a magyarok oldaláról egészen másképp néz ki. A DVSC a legkisebb vereséget szenvedte el a világ egyik legjobb csapatának otthonában, és bár túlzás lenne azt állítani, hogy végig egyenrangú partnere volt a Liverpoolnak, a debreceniek teljesítményét egyetlen rossz szó sem érheti. Elmondható, a Debrecen mindent kihozott ebből a mérkőzésből, amit csak kihozhatott.

Van egy csomó dolog, amivel egyszerűen lehetetlen bármit kezdenie egy Liverpoolba látogató magyar csapatnak – például egy olyannak, amely öt nap alatt Paks-Liverpool vonalon mozog. A passzgyorsaság, a döntési sebesség, vagy az ütközések keménysége nem úgy alakul ki, hogy szombaton leveszem-felnézek-megtolom-passzolom, szerdán meg kapásból teszem tovább, ezekkel sajnos nincs mit tenni. A bekapott gól pontosan mutatja, mire gondolok: Torres lövésénél még egymás mellett áll Komlósi és Kuyt, egy másodperccel később a holland bevetődve megszerzi a győztes gólt, a magyar bekk pedig ugyanott áll, ahol a spanyol lövésénél. Nem az ő hibája, Tököli Attila szombaton ugyanúgy állt volna mellette.

Bennünk – akármi lesz is a többi BL-meccs eredménye – akkor is az marad meg, hogy Pepe Reinának kétszer is éles helyzetben kellett beavatkoznia. Czvitkovics lövése a játéknap legnagyobb gólja lett volna, ha nem piszkálja ki a rövid felsőből, Coulibalyra pedig úgy ráijesztett, amikor ziccerben lépett ki, hogy a francia csatár beesernyőzte magát.

Ezen kívül néhány szép labdakihozatalra, határozott szerelésre és a debreceni szurkolókra emlékszünk majd jó szívvel, akik – kikerülhetetlen a párhuzam - a magyar jégkorong-válogatottat Svájcba elkísérőkhöz hasonlóan a meccs minden pillanatát élvezve szurkoltak végig.

Szolid elvárásaink voltak a meccs előtt. Azt szerettük volna, hogy a magyar játékosok ne az Anfield páratlan szépségében gyönyörködni menjenek ki, és ne az legyen számukra a legnagyobb kihívás, hogy melyikük szerzi meg Fernando Torres mezét a lefújás után. Nem is így lett, a Debrecen elérte, hogy a Liverpool a körülményekhez képest komolyan vegye, Herczeg András pedig a hajrában csatárt cserélt középpályásra. Nekünk ennyi már elég is volt ahhoz, hogy elégedettek legyünk a Debrecen BL-bemutatkozásával, és ne azzal foglalkozzunk, hogy a Liverpool messze volt saját legjobbjától.

Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!