A fürdőgatyás megy, a bunda marad

Lassan egy hónapja, hogy kirobbant az európai futballra kiterjedő fogadásicsalás-botrány, amely Magyarországot is érinti, mégsem tudunk gyakorlatilag semmi biztosat. A bochumi ügyészek ugyan elárulták, hogy tizenhárom magyar NB I.-es meccs gyanús, de azt már senki nem mondta meg, mikor és kik csaltak, arról sem tudtunk meg többet, hogy az UEFA milyen bizonyítékok alapján gyanúsítja bundával a Bp. Honvédot és  nincs pontosabb információ azzal kapcsolatban sem, mit jelent az, hogy két idei hazai bajnokin bejelzett a fogadási figyelőrendszer.

Egyet tudunk biztosra, de ez sem új: a rend és a fegyelem bajnoka, Kisteleki István végleg megbukott. Nem azért, mert húsz évvel ezelőtti gyanúk szerint játékosként, majd edzőként is bundázott volna, hanem mert MLSZ-elnökként képtelen kezelni a helyzetet. Összevissza beszél, hiszen előbb azt állította, március óta tudott a fogadási csalásokról, majd perrel fenyegetett meg mindenkit, aki azt állítja, amit ő mondott néhány nappal korábban.

Ez az a helyzet, amiből Kisteleki és csapata már nem tud jól kijönni. Hiszen ha valóban voltak információik, miért nem tettek semmit. Ha viszont a későbbi állítás igaz és Kisteleki tényleg nem tudott semmit, akkor meg azért nincs helye a magyar fociban. A hazai futballközeg ugyanis nem hetek, hónapok óta, hanem évek óta folyamatosan arról beszél, hogy a csalók mindenhol ott vannak, hogy a bundázók folyamatosan adják-veszik a mecseket. Ha Kisteleki minderről a bochumi ügyészek tájékoztatásából értesült, nem tudni, hol élt az előző években.

Zárójelben: Persze Kisteleki István bukását csak szimbolikus értelemben okozza tragikomikus töketlenkedése a bundaügy kapcsán. Hiszen a rohamosan közelgő narancssárga veszedelem vezetője már hónapokkal korábban kiadta a jelszót: a fürdőnadrágosnak mennie kell. Ez pedig pikírt, de egyértelmű utalás a civilben az Arena sportszermárka hazai forgalmazójaként működő MLSZ-elnökre.

Persze attól, hogy Kisteleki egyszer csak távozik, a magyar futball még a helyén marad. A bundabotrány igazi oka ugyanis maga a közeg. A csalók hallgatnak, botorság is lenne a nagyravágyásból, emberi gyarlóságból vagy épp félelemből bundázóktól azt várni, hogy most kiállnak és azt mondják, hibáztunk. De ugyanúgy nem beszél az sem, akinek a szeme láttára történik mindez, aki belebetegszik abba, hogy a társai üzletet csinálnak a vereségekből. A vezetők is csak próbálkoztak a maguk módján, ha valaki már nagyon feltünően bundázott, akkor kirúgták, de a közeg nem vetette ki magából végleg a tetteseket.

Elvétve akad olyan magyar futballszereplő, aki nyíltan beszélne arról, amiről egymás között folyamatosan panaszkodnak. Nem tudjuk bizonyítani, nem foglalkozom vele, nem lehet tenni semmi ellene - hangzanak a kifogások. A bochumi sajtótájékoztató óta gyakorlatilag egyetlen ügyben - olyanban, amelyet a németek feltehetően nem is vizsgálnak - hallottunk vesztegetési kísérletre utaló történeket. Az utánpótlás-válogatottak meccsei kapcsán sem egy itthon játszó futballista, hanem az évek óta külföldön élő Vass Ádám borított.

Így hiába ácsingóznak a szurkolók konkrétumok, nevek után, marad a lelátói tippmixvilizés, az össznépi találgatósdi, a cinikus összekacsintás: az újságíró jól körülírja, az olvasó meg kis gondolkodás után jól kitalálja, ki a legújabb bundasztori főszereplője.

Ráadásul egyelőre úgy tűnik, a hatóságok sem mennek neki buldózerrel a gazembereknek. Egyeztetnek a bochumi ügyészekkel, vizsgálják a gyanúsnak tűnő utánpótlásmeccseket, de arra nem gondolnak, hogy egy az egyben felszámolják a jelenséget. A laikus úgy gondolja, a rendőröknek el kellene vinniük vagy száz futballistát, akik két-három, fogdában eltöltött nap után szépen dalolnának. Erre a nyomozók szétteszik a kezüket - sajnos ez már nem a 80-as évek, senki ne számítson arra, hogy igazán alapos gyanú nélkül edzésről vagy az ágyukból begyűjtik a feltehetően csaló focistákat.

De asszisztálnak mindehhez az újságírók is. A magyar fociban mozogva mindenkinek vannak sztorijai a csalókról, de még a virágnyelves leleplezés-kezdemények is csak a németországi hírek után jelentek meg a hazai sajtóban. A magát oknyomozónak tituláló, a listáján öt évig ülő sajtómunkás a viccparádé kategóriát jelenti, de magam is beszéltem olyan emberrel már két éve is, aki most is pontos információkat adott a hazai csalásokról.

Egyértelmű tehát, annak a megszólalónak lesz igaza, aki egy kissé cinikus mosoly keretében kijelentette: Hidd el nekem, nem lesz ebből az egészből semmi. Ne legyenek illúzióink, Németországban hiába rakták börtönbe a főszereplőket a 2005-ös Hoyzer-botrány óta, a gyanú szerint most ugyanők állnak a csalások mögött. Nálunk még retorziók sem lesznek, az a néhány szurkoló pedig az ultrahosszú téli pihenő végére elfelejti ezt az egészet és visszamegy a stadionokba. És az sem fogja érdekelni, hogy a gyermeteg hibákat a képzetlenség vagy a milliók csábítása okozza-e.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!