Kétszázon lehet játszadozni a mezőnnyel

Gyurta Dániel 2009-es világbajnoki címe után a budapesti Európa-bajnokságon is nyert. Teljesen más volt a két verseny, egy éve Rómában a kétszáz méteres mellúszás utolsó ötven méterére hatodikként fordult, végül egy századdal nyert. A Margitszigeten már száz méternél vezetett, féltáv után is végig uralta a mezőnyt, imponáló volt magabiztossága.

„Most, 21 évesen értem be, ezért változott meg a stílusom. Már van elég erőm ahhoz, hogy megfelelően elkezdjem az első százat. Kezdek ott lenni a százas élmezőnyben is, hiszen negyedik voltam. Két éve még esélyem sem volt arra, hogy döntős legyek, most pedig az éremért csatáztam. Ettől még a kétszáz marad a kedvencem, mert ezt a távot fel lehet építeni, nemcsak menni kell, mint az őrült. Kétszázon azért lehet játszadozni a mezőnnyel, taktikázni, figyelni.

A vb-n négy darab hasonló ötven métert úsztam, most a végére kicsit fáradtam. Az utolsó ötvenem volt ezúttal a leggyengébb, ezért közelített meg valamelyest a norvég Dale Oen. A vb-n az enyém volt a legjobb utolsó ötvenes idő, itt most századra annyi volt, mint a norvégé. De ezt is fel kellett építeni, és azt gondolom, jól sikerült” – mondta az Eurosportnak a versenyző.

Megerősítette, amit már a döntő után is mondott, fejben kellett igazán rendben lennie. „Több mint egy évig itt, ebben az uszodában edzettem. Kint volt a versenyen a családom, a barátok, mindez persze teher volt, és csak veszíthettem. De épp ellenkezőleg dolgoztam ezt fel, minden erőt adott ahhoz, hogy ne tudjanak legyőzni.”

Gyurta 2004-ben, tizenöt évesen robbant be olimpiai ezüstjével a világ élmezőnyébe, két év múlva viszont nagy csalódást okozott az Eb-n, még csak az elődöntőbe sem sikerült bejutnia.

„Kellett a rossz időszak, hálás vagyok a rossznak. Sokat tanultam belőle, ezért nyugodtan mondhatom: mindennek így kellett lennie. Nagyon korán kaptam a sikert, saját magamat sem ismertem még akkor. A lényeg: jókor jött a pofon, a hullámvölgynek köszönhetően tudom kellőképpen kezelni a sikert. És mivel ezt ideje korán megtanultam, Rióig, a 2016-os olimpiáig elég szép pályafutás áll előttem.”

„Athén előtt más volt a felkészülésem, akkor nagyon sok nyolcszázat úsztam, hogy meglegyen az állóképességem, a gyorsaságom és az erőm a hajrára. Most már inkább háromszázakat, vagy ötveneket, esetleg huszonöt métereket úszom kisebb pihenőkkel. Az idei évnek a nagy feladata az volt, hogy a gyorsaságot kellett növelni, de egyúttal az állóképességet is megtartani. Az egyik nem mehetett a másik rovására: az eredmény azt mutatja, sikerült.”

Beszélt arról is, mi történik a verseny előtt. „Nemcsak a medencében kell megvívnunk egymással, már a bemelegítésnél megfélemlítik egymást a versenyzők. A kisugárzás, a magabiztosság rendkívül fontos. A japán Kitadzsima például rendre azt sugallja: nem lehet őt megverni. Elsősorban nem verbálisan, hanem testbeszéddel. Úgy ül, úgy néz, hogy árad belőle, senkinek nincs esélye. Nagyon tetszik ez nekem. Örülök, hogy nem hagyta végleg abba, és visszatért, mert én szeretnék az első lenni, aki megveri.” Kitadzsima négyszeres olimpiai bajnok, Athénban és Pekingben is megnyerte mindkét távot.

A 21 éves Gyurta összehasonlította két legutóbbi győzelmét. „Mindkét győzelmet fantasztikus megélni, a kis különbségűt és a nagyot is. Tavaly és idén mindkettőben volt részem. Életem legnagyobb versenyzése volt a budapesti, bár a római meg a legnagyobb hajrá. Nekem talán a mostani nagyobb élmény, mint amikor csak pár centi kellett.”

Felkészülésének márciusban volt rosszabb időszaka, akkor egy hasmenéses, hányásos, betegség megviselte, ágyhoz kötötte, de nem kellett sokat kihagynia.

Edzőjéről, Széles Sándor mesteredzőről, akitől el akarták szakítani a kudarcok után, így formált véleményt.

„Kettőnk bizalma töretlen, nem akartam soha más edzőhöz menni. Viták persze mindig vannak, komoly szóváltások is szoktak lenni, de ezektől nem kell megijedni vagy rosszra gondolni. Az edzőnek az a dolga, hogy a sikert kihozza a tanítványából. A pénteki edzés a legkeményebb, meg kell úsznia a szintidőt, és néha nyilván rosszul esik, ha akkor is ki akarják hozni belőlem a maximumot. A lényeg: tudom, miért csinálja, miért kemény velem.”

Legvégül a közönségről ejtett szót: „elképesztő hangzavar volt, amikor úszni indultunk. Fantasztikus volt a közönség. Utána viszont nem hallottam semmit, csak magamra figyeltem. Legközelebb már csak akkor hallottam a zajokat, amikor elsőként csaptam a célba.”