Otthonukban sem tudtak megtörni minket

Magyarország-Lengyelország, 18.00, férfi kézilabda-világbajnokság, 7. helyért

H: 2,6 D: 10,00 V: 1,6

Egy újabb olyan meccs a norvég és német után, amelyiken nem a magyar válogatott az esélyes, mégis nagyon könnyen elképzelhető az újabb bravúr.

Az elmúlt két világbajnokságon érmes lengyelek – 2007 ezüst, 2009 bronz - úgy mentek Svédországba, hogy ismét dobogóért szeretnének harcolni, de háromszor is kikaptak, így erre esélyük sem lehetett. Előbb a házigazda svéd válogatott verte őket (24-21), ez még belefért volna, utána azonban a dánokkal szemben maradtak alul (28-27), pedig a szünetben még öttel vezettek.

Ekkor el is dőlt a csapat sorsa, az elődöntő elérhetetlen messzeségbe került, a horvátok ellen már az volt a kérdés, a két jobb sorsra érdemesebb csapat közül melyik veszi komolyabban, hogy az ötödik helyért harcoljon. Akkor is kikaptak Bieleckiék (28-24), így maradt a hetedik hely.

Bogdan Wenta csapata kezd korosodni, és ha nem tudnak felpörögni a meccsre, előnyben leszünk. Igaz, nyilván a lengyeleket is motiválja, hogy közvetlenül az olimpiai selejtezőbe kerülhetnek, ne kelljen számolgatniuk, és várni a jövő évi Eb eredményeire.

Abszolút presztízsmeccs lesz, mert a két válogatott a vb előtt játszott egymással, és 31-31-es döntetlen lett a lengyelországi Újévi Kupán. Wenta pedig Mocsai-tanítvány, Németországban volt a magyar szakember játékosa.

Császár Gábor büszkén mondta, hogy idegenben sem tudtak megtörni minket, ami örömteli, mert hazai pályán a legjobbakat is rendre megverték már.

Az akkori csapat pénteken még három emberrel kiegészül, ráadásként a kezdője erősebb lesz, mert nyilván Fazekas Nándor kezd a kapuban, Carlos Perez a balátlövő, Iváncsik Gergőé a bal szél.

A lengyeleknek sok jó játékosuk van, a cseréik meghatározóbbak, mint a magyarok, ezért megint nem marad más lehetőség, mint a németek ellen, hogy két cserével, maximum hárommal végigjátsszuk a találkozót. Gyors és határozott védekezéssel a nagy lövőik kikapcsolhatóak, a svédek ellen alig tudtak húsz gól fölé kerülni.

A feladat persze így sem egyszerű, de mint az eredmények mutatják, a lengyelek nem igazán átütőek, legjobbjaik nincsenek topformában, az átlövőik nem annyira veszélyesek és hatékonyak, mint akár csak a tavalyi Eb-n.

Az irányítóra, Jaszkára, a beállóra, Bartosz Jureckire persze figyelni kell, és a szélsőről, Tluczynskiről még nem is beszéltünk. A kapuban pedig ott lesz Slawomir Szmal, aki a világ egyik legjobbja, ellene viszont olyan taktikát alkalmazott Mocsai mester klubmeccsen, hogy labdát is alig fogott a Löwenben: a lábához érkező lövésekkel nem tud mit kezdeni.

A mieink harci kedve a tetőfokon van, mert úgy szeretnének hazajönni, hogy ne kelljen számolgatni, meglegyen az olimpiai selejtezős indulás. A tízmillió forint is motiválhat, ami a hetedik helyért jár, ráadásul a szövetség a hetedik helyért még fizet, a nyolcadikért már nem. (Bár azt nem tudni, akkor is értéktelen lesz-e a 8., ha egy év múlva ilyenkor kiderül, az is jogosít az olimpiai selejtezőre.)